Beszélgetés a párválasztásról (III.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében megtartott beszélgetésen szakértő és meghívott vendégek értekeztek a párválasztás, a párkapcsolatok, valamint a sikeres és sikertelen házasságok, ugyanakkor a gyereknevelés során jelentkező válságos helyzetekről.

Mikor ajánlott párkapcsolatot kötni? — tette fel a kérdést Elek György, tudva azt, hogy fiatalkorban sok a hibalehetőség, idősebb korban pedig több oknál fogva is nehezebb.

Fleisz Kinga pszichológus, a beszélgetés meghívott szakértője úgy gondolja, ha van tanács arra, hogy mikor kössünk párkapcsolatot, akkor az az, hogy kizárólag akkor, amikor létezik a szerelem. Amikor az ember meghozza a döntést, hogy kapcsolatba lép, a legeslegfontosabb, amit szem előtt kell tartani, az az, hogy szeretjük-e a másikat. A kölcsönös szerelem/szeretés megléte azért szükségszerű, mert a párkapcsolat alapját képezi. Ha ez nincs, akkor a kapcsolat elveszíti sajátos „jellegét”, ha ez nincs, akkor valamilyen formában „prostitúció” történik. Az érzelmi (és nem csak) következményei mindig valamilyen szintű kárt okoznak, amennyiben szerelem/szeretés nélkül kezdünk párkapcsolatot. A szeretésnek van nyolc szintje. Az első, ahogy az anya szereti a gyerekét, illetve a gyerek az anyát. Ez abban áll, hogy teljesen el vannak kötelezve egymásnak. Ez ki tud alakulni párkapcsolatban is. A következő szint az, amikor kialakul egy cserebere akció, vagyis amíg én adok neked ezt és azt, addig te is adsz nekem, amit kérek. Ha valamelyik fél nem hajlandó adni, akkor a másik sem hajlandó megadni azt, amit párja elvár tőle. A harmadik szint az, amikor romantikus, erotikus kapcsolatok jönnek létre, ami azt jelenti, hogy sokkal több benne a líra, mint a valóság. A következő szint a teljes elfogadás (görögül: philia), amikor a két együtt lévő személy abszolút módon el tudja fogadni a másiknak a bármilyenségét. Mivel itt létezik a másik fél teljes elfogadása, a mi kultúránkban ezt a barátságban tartják érvényesnek, azzal magyarázva, hogy jöhet bármi, a barátság örök. Ebben a barátságban benne van a romantika és az erotika is. Kulturálisan ezt úgy éljük meg, hogy más a barátság és más a szerelem. Itt kell feltenni a kérdést: mi a szerelem? Vajon az is szerelem, amikor a gyerek rajong a szüleiért, a tanítónéniért, egy sztárért stb.? Attól függően, hogy mit értünk szerelem alatt, dönthetjük el, hogy egy kapcsolat szerelem vagy sem. Összefoglalva a nyolc szint: a szeretés mint kérés (pornea); a szeretés mint szenvedély; romantikus-erotikus szeretés; barátság alapú szeretés (philia); harmonikus szeretés; együttérző szeretés; a szeretés, mint kegyelem; ezután jön az AGAPE, ami abszolút isteni szeretés. Ez egy nagyon komplex téma, az emberek nagy része csak az első két szintet éri el a párkapcsolatban — magyarázta a pszichológus.

Kereskényi Sándor irodalomtörténész megjegyezte, hogy véleménye szerint a szerelem nem más, mint szenvedély.

Fleisz Kinga kifejtette, hogy bármilyen jellegű kapcsolatot az tesz értékesebbé, ha minél nagyobb a befektetés. Ha szembe kell menni a családtagokkal, a barátokkal, ismerősökkel, egy egész közösséggel, akkor az olyan erőt ad, hogy a konfliktusok jelentkezésekor a párok nem adják fel a harcot, hanem megoldásokat keresnek. Minden olyan kapcsolat, ahol nagy a befektetés, ott vagy aktív, vagy passzív módon a kapcsolatban való maradás erős. Ha egy kapcsolatot valaki vagy valakik elleneznek, az a kapcsolat megerősödik. Ilyenkor belül kell megkapaszkodni ahhoz, hogy kívül ne sodorják el. A párkapcsolatokat a közös élmények erősítik. A közös élmények során olyan helyzetek elé kerülnek a párok, amelyek új viselkedési módot igényelnek. Minden újnak a kipróbálását a memória rögzíti.

Ma már a kapcsolatok nagyobb része felbomlik. Hol hibáznak a párok? — kérdezte Elek György.

Ha csak a folyamatot nézzük — magyarázta Fleisz Kinga —, akkor elméletileg minden kapcsolat bármelyik pillanatban ki van téve annak, hogy felbomolhat. Az, hogy én valakivel együtt vagyok vagy sem, egy döntés kérdése. Azt szokták mondani, hogy a szeretés is egy döntés. A pszichológiában úgy különböztetik meg a szerelmet a szeretettől, hogy a szerelemre azt mondják, egy passzív állapot, jön felém és energiát kapok tőle. A szeretés pedig egy aktív állapot, ami azt jelenti, folyamatosan kell cselekedjek, és a cselekvéseimben meg kell nyilvánuljon a másikat boldoggá tevés akarata. A párkapcsolat nem az élet célja, a párkapcsolat célja, hogy boldoggá tegye a másikat. Azok, akik egy későbbi korban kötnek párkapcsolatot, már rendelkeznek egy kialakított életstílussal, amin nem igazán tudnak változtatni.

Tizennyolc évesen, amikor még nincs kialakult személyisége a fiatalnak, még változékony, könnyedén elfogad dolgokat. Ahogy haladunk előre a korral, megmerevednek a szokások, képtelenebbek a változtatásokra. Régen, amikor egy pár egybekelt, egy szűk térben éltek. Például egy faluban. Volt egy bizonyos számú ember, akikkel találkoztak az életük során, azok között élték le az életüket. Most állandóan érkeznek a külső ingerek. Gyakori a munkahelyváltás, ugyanazon a munkahelyen is változnak a kollégák, sokat változtat az értékrenden a televízió, a mobiltelefon. Megvannak az eszközök arra, hogy a médián és más eszközökön keresztül közvetlen irányítással változtassák meg az értékrendünket. Sokan mennek külföldre, ahol szintén sok inger éri az embert. Az ingerek hatására egyik vagy másik fél úgy dönt, hogy nem tudja tolerálni a változásokat. Az ember gyakran kerül választási helyzetbe, hogy elfogadja a másik felet vagy sem. Akinek a szeretési szintje eléri a philia (barátságalapú szeretés) szintet, az elfogadja a másikat, mindegy, hogy az mit csinál. Nagyon nehéz elérni a negyedik szintet, holott még van további négy magasabb szint is. Jelenleg átlagosan a második szinten élnek az emberek.

Elek György újabb kérdése az volt: milyen ismerkedési lehetősége van egy elvált férfinak vagy nőnek, és mennyire lehet sikeres a második vagy harmadik házasság?

A pszichológus szerint akinek az első házassága nem sikerül, annak megvan az esélye arra, hogy a második vagy harmadik se sikerüljön abban az esetben, ha az illető nem tanulja meg kezelni azt az okot, amiért a házasság felbomlott. Minden párkapcsolatnak megvan a fejlődési íve. A következő párkapcsolatban is ugyanazok az élethelyzetek állnak elő. A második vagy harmadik házasság csak akkor sikerül, ha az illető személy felismeri a hibáit, és megtanul bizonyos élethelyzeteket kezelni. A pszichológus azt mondja, hogy a hiba mindig bennem van. Nem a másikat kell megváltoztatni, hanem magamat. Ha két egyenes ember találkozik, akkor azok minden helyzetben tudnak működtetni egy kapcsolatot. Ha egy egyenes ember egy pszichésen sérült emberrel találkozik, azok nem tudnak együtt egy fúziót megélni — magyarázta a szakértő.

Gál Ágnes színművész úgy véli, párválasztáskor az kellene a legfontosabb legyen, hogy én tudjam, ki vagyok, tudjam, hogy mit szeretnék, és így megtaláljam a megfelelő partnert.

Fleisz Kinga hozzátette, hogy a szimpátia nem a jövőnek, hanem a jelennek a szimpátiája. Van, aki megtalálja a számára megfelelőt, de abban a pillanatban nem arra vágyik. Az udvarlási időszakban, amikor a felek nagyon figyelik egymást, a figyelés együtt jár valamiféle azonosulással, és az azonosulás hozza azt, hogy ismerik egymás gondolatait. A szerelmes párok csak egymásra figyelnek. Az, hogy valaki hol keres kapcsolatot, definiálja azt, hogy milyen jellegű kapcsolatot akar.

Kereskényi Sándor különböző szaktanulmányokra hivatkozva azt állítja, hogy az emberek menekülnek a szabadságtól. Miközben egy olyan világban élünk, hogy az megy a párválasztásnak, a párkapcsolatnak, a házasságnak vagy bárminek a rovására, hogy mindenki függetleníteni akarja magát mindentől, ugyanakkor van egy függőségi, egy illeszkedési, egy konformkényszer is, s ez a kettő sajnos baljósan keveredik egy olyan társadalomban, ahol az értékviszonyok nem eléggé kanonizáltak. Ha mégis kanonizáltak az értékviszonyok, annak is van egy hátránya, mégpedig az, hogy kialakul a totalitarizmus. Ezek az értékviszonyok egymásra feleselnek. Érdemes megnézni a személyiségtípusokat is.

Gál Ágnes színészként, színészi munkájára hivatkozva próbálta elemezni a nő-férfi kapcsolatot. Szerinte nem kell az embernek gyilkosnak lenni ahhoz, hogy egy gyilkost eljátsszon, de minden darabban központi téma a férfi-nő, a nő-férfi kapcsolat, a szerelem és a szeretet. Jó tud lenni, ha az embernek van kapcsolódási pontja. „Ha olyan szerepeket találok, kapok — magyarázta saját tapasztalatai alapján —, amelyekhez van kapcsolódási pontom, átélt, megélt dolgok, azokat jól ki tudom magamból dolgozni, egyszerűen megszabadít problémáktól, és ha külsősök azt mondják, ez jó alakítás volt, az mind annak a következménye, hogy volt kapcsolódási pont. Mindig találtam kapcsolódási pontot, ha nem magamban, akkor a családomban. Akkor is tisztában kell lenni azzal, hogy mit jelent a család, amikor párt választunk. Nem is annyira a párválasztáskor, hanem amikor megtaláltuk azt az embert, akivel együtt élünk. Attól függ minden, hogy az én családom — önkéntelenül is hozom ugyanis magammal annak viselkedési formáját — és az ő családja, a két család hogy tud egymáshoz illeszkedni. Az én kapcsolatom biztos, hogy ezen csúszott el, a két család nem tudott együttműködni. A másik érdekes dolog, felmerült itt a kamaszok kérdése és az első párválasztás. Az én fiam, aki most tizenhat éves, azt mondja, nem kell nekem komplikáció az életembe. Ez megdöbbentő és mindenképpen a szülői minta eredménye. Azt látta, hogy a férfi-nő kapcsolat konfliktusokkal jár. Nem mer belemenni a kapcsolatba, mert fél a csalódástól. Elgondolkoztató kérdés, lehetséges-e negyvenévesen párt választani, mert az egyedüllét sem megfelelő.”

Fleisz Kinga kiemelte, hogy a szerelem az, ami a legnagyobb változást — a legnagyobb személyiségfejlődést — tudja hozni az ember életében. Ez azt jelenti, hogy egy szerelem alatt képes vagyok teljesen megváltozni, akár gyávából bátorrá válni. Bennem rejlik, hogy szakadt pólós, strandpapucsos lényből öltönyös, kosztümös valaki legyek úgy, hogy jól érezzem magam. Ha ez megtörténik, akkor ez a változás jó, ez fejlesztett. Ha én nem olvastam szépirodalmat, nem jártam színházba, de elkezdek olvasni és színházba járni, akkor az jó. Tehát pozitívan is, negatívan is meg lehet tanulni dolgokat. De a „csak a te kedvedért” vagy kényszerből történt változások nem eredményesek. Beleszeretsz a nyakkendősbe, de a nyakkendős nem létezik. Megtörténhet, hogy a nyakkendős már létezik, csak még nem hordja. Ha valaki kényelmesen érzi magát a nyakkendőben, akkor maradjon, de ha nem, akkor az önámítás, sohasem fog bekövetkezni a szükséges változás.

Székely Zsófia magyartanár hozzászólásában elmondta, hogy a kapcsolatok kilencvenöt százaléka a kommunikáción és az őszinteségen múlik. Ha én szavakba tudom formálni, hogy nekem mi a jó, mit szeretnék, hogyan tudunk MI-vé válni, hogy kialakuljon az azonos gondolkodás és érdekeltség.

Fleisz Kinga megjegyezte: lényegében ez az érzelmi intelligenciának az alapja. Felismerni a megoldás lehetőségét és kommunikálni.

(FOLYTATJUK)