Beszélgetés a karrierről és a családról (III.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében a Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek értekeztek a karrierről és a családról, a kettő viszonyát elemezve pedig arra keresték közösen a választ, hogy a kettő miként egyeztethető össze.

A beszélgetésen részt vett Király Lajos református lelkipásztor, dr. Vass Zoltán főorvos, Szilágyi Noémi óvónő, Kinczel Hilde és Gencsi Anita egyetemi hallgatók, Rappert-Vencz Gábor színművész, Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár, Barkász Gabriella közgazdász, Kovács József vállalkozó, Ressler Stefan tanár, Barna Karola pszichológus és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést Elek György moderálta.

A beszélgetésen részt vett két egyetemista is, Elek György arról kérdezte őket, hogyan látják saját jövőjüket.

Gencsi Anita arról beszélt, hogy kicsi korában, amikor megkérdezték tőle, mi szeretne lenni, azt válaszolta: anyuka. Akkor úgy tervezte, hogy huszonegy éves korában férjhez megy és négy-öt gyereke lesz. Most, huszonegy évesen, ha megkérdezik, mikor megy férjhez, azt feleli: Isten őrizz! Most úgy látja, előbb el akarja végezni az egyetemet, majd négy-öt évet szeretne dolgozni és a tervezett gyerekek számát is lecsökkentené háromra, ugynis érettebben nagy kérdés számára, hogy ha lesz három gyereke, mikor dolgozik majd, ha pedig dolgozik, hogy nőnek fel gyerekek? Nehéz kérdés az, hogy az életnek hány százaléka megy el a karrierre és hány a családalapításra?

Kinczel Hilde elmondta, jelenleg azzal van elfoglalva, hogy letegye az államvizsgát. Mindig azt gondolta, hogy először karriert szeretne, egy biztos pontot az életében, és csak utána családot alapítani. Korábban úgy tervezte, hogy huszonöt évesen már lesz családja, most huszonöt éves, de még nem is tervezi, vallotta be, aminek hátterében az áll, hogy a fiatalként teljesen kiszámíthatatlan az élet. Elmondta, nemrég találkozott egy ismerősével, aki orvosit végzett és nem kap munkát. Ugyanez megtörténhet vele is, ismerte el, ezért ma már úgy gondolja, hogy talán jobb megoldás lett volna, ha érettségi után munkába állt volna, már lenne családja és talán tanulhatna is.

Rappert-Vencz Gábor a gyerekneveléssel kapcsolatosan felmerülő kérdés kapcsán egy híres zenészre hivatkozott: „Ha meg akarod utáltatni a gyerekeddel a zenét, akkor tedd oda, hogy folyton gyakoroljon!” Presser Gábor viszont azt mondta: „Amíg te játszottál a téren, én billentyűket gyúrtam egy zongorán.” Iszonyú nagy felelősség, hogy egy szülő, ha felfedezi a gyerekében a tehetséget, mennyire teszi oda gyakorolni, mert a gyerek önszorgalomból nem fogja a napi hat órás gyakorlatot elvégezni. Ilyen esetben a szülő vagy fellép határozottan, vagy azt mondja, eredj fiam tehénpásztornak! Ez egy borzasztó kétélű dolog egy szülő számára — fogalmazta meg álláspontját két fiúgyermek édesapjaként a színművész.

Matusinka Beáta megjegyezte, hogy anno meglepődtek a tanárai, akikkel nagyon jó kapcsolata volt, hogy különböző reál tantárgyversenyeken való részvétel és nagyon jó iskolai eredmények ellenére matek-infós középiskolai tanulmányok után humán szakon folytatta, ráadásul kommunikáción, ugyanúgy azt is látta meglepődve, hogy nagyon sok tehetséges fiatal érettségit követően nem mer arra a szakra felvételizni, amit valójában szeretne. Inkább menőbb, jobban fizetett, társadalmilag elismert, könnyebben hozzáférhető és garantált munkalehetőséget választ. Valahogy úgy látja, hogy sokféleképpen lehet lemérni, hogy mi a helyes út, de eddig nem látta azt, hogy a siker, fizetés és társadalmi címkék hosszú távon arányosak lennének a kiegyensúlyozottsággal, boldogsággal és önbeteljesedéssel.

Frigy Szabolcs elmondta, hogy nagyon sokszor látható az, hogy a szülő a saját ki nem élt vágyait akarja megvalósítani a gyerekben. „Megfigyelhető, amikor szülők találkoznak viszonylag idegen környezetben, rögtön előkerül, hogy kinek a gyereke milyen különórára jár, azon belül, hogy heti hányszor. Egy státuszszimbólum lett, hogy a gyerekbe anyagilag is megpróbálnak befektetni a szülők, a családnak az anyagi tőkéjét megpróbálják valamilyen kulturális tőkévé átkonvertálni. Abban bíznak, hogy így nagyobb perspektívája lesz, de éppen emiatt látszik a gyereken a túlterheltség. Látszik, hogy ez már nem a gyerekről szól, és nem is arról, hogy mire képes, hanem arról, hogy például zongoraórára járjon. A szülők nagyon gyakran panaszkodnak az iskolai túlterheltség miatt: sok a házi, sok az iskolai feladat, miközben az látszik, hogy az iskolából a szülő a gyereket nem haza viszi, hanem valamilyen magánórára. Emiatt elmarad a szülővel a kapcsolat, kevés a szülőkkel töltött minőségi idő. A szülők nagy része nem az erősségekre figyel, hanem a trendi dolgokra. Olyan különórára viszik a gyereket, amiből gyenge és nem viszik olyan órára, amiből jó, tehát a középszerűséget támogatják. A szülőknek egy sajátos szempontváltásra van szükségük, el kell engedjék a saját álmaikat. Sokkal értékesebb meglátni a gyerekben a tehetséget, de ezt csak akkor lehet meglátni, ha sok időt töltenek együtt. A most divatos és menő dolgoknak később meglesznek a következményei. Nyugaton már látszik, hogy az idős társadalmat magára hagyják. Mi sem lepődjünk meg, ha ez a generáció felnőve azt fogja mondani a szülőknek: ha ti nem töltöttetek minőségi időt velem gyerekkoromban, én is élni fogom a saját életemet. Meg fog változni a családban a kapcsolati mintázat. A gyerek életében a szülő nem kellene menedzser, coach vagy tréner legyen, hanem szülő, apa és anya együtt. Ott kezdődik a baj, amikor a gyerek nem éli meg azt, hogy a szülők szeretik egymást, vonzódnak egymás iránt, létraként élnek” — fogalmazott az iskolai tanácsadó.

Király Lajos elmondta, hogy a családi kapcsolat helyett a párok gyakrabban választják az élettársi kapcsolatot: egyre alacsonyabb a kedv a házassági kapcsolat megkötésére, és egyre nagyobb az élettársi kapcsolatokra. Azonban a különböző vizsgálatok és kutatások azt mutatják, hogy az élettársi kapcsolat ötször bomlékonyabb, mint a házasság. Érdekes megfigyelés, hogy az élettársi kapcsolat az első gyermek születése utáni ötödik évben húsz-huszonöt százalékban felbomlik. A szociológusok felelete erre a jelenségre az, hogy az együtt élők kipróbálták a családi életet, de csalódtak és kiábrándulást hoztak létre még a házasságkötés előtt, és ezért devalválódik a házasság intézménye. Mindebből az következik, hogy a későbbi házasulási kedvet blokkolja és visszafogja. Egy teljesen fordított eredmény született tehát, hiszen korábban az volt a felfogás, hogy nagyon helyes az, ha egy férfi és egy nő „kipróbálja” egymást házasság előtt élettársi együttélés formájában, hiszen tapasztalatokat, ismereteket és élményeket szereznek, melyeket felhasználhatnak a házasság tartóssága érdekében. Kiderült tehát ennek a tézisnek a fordítottja, hiszen a kutatások az ellenkezőjére mutattak rá.

Frigy Szabolcs hangsúlyozta, hogy Nyugaton a szingliség erőteljesen összekapcsolódik a jóléttel. Régen, amikor a házasságnak volt egy nagyon erős gazdasági funkciója, ahhoz, hogy jól tudjanak élni, szükség volt arra, hogy mind a ketten támogassák egymást. Ahol már annyit tudnak keresni, hogy egyedül is megfelelő életszínvonalat tudnak maguknak biztosítani, nem vállalják a kötődéseket. A házasság nagyon sok kompromisszummal jár. A szingliség működik fiatalkorban egy ideig, negyven év felett viszont jönnek az élettani krízisek. Ekkor megjelenik egy kapálózás a párkeresésben. Ilyenkor van az, hogy nagyon rövid idő alatt elkezdenek valamilyen társba kapaszkodni. Megjelenik a hiányérzet. Ha a boldogságindexet nézzük, minden kutatás azt mutatja, hogy még mindig boldogabbak a házasságban, bár nagyon sok kompromisszumra van szükség, mint egy szingliként. Főleg, amikor a szingliségben kiürülnek az előnyök. Harmincévesen lehet sok előny van a szingliségben, de negyvenévesen már szükség van a házasságnak az erőforrásaira, az együttlétre, arra, hogy valaki az ember mellett legyen. A szinglik az egyedüllét állapotába kerülnek ahol sok a depresszió, ami válás után is jelentkezhet.

Elek György arról kérdezte vendégeit, hogy véleményük szerint megoldódnak-e azoknak az embereknek a problémáik, akik külföldön próbálkoznak megteremteni a jobb élet feltételeit?

Frigy Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy már most nagyon sok a gazdasági özvegy, a számuk pedig hirtelen elkezd majd növekedni, amikor megöregszenek azok, akik most külföldön igyekeznek jobb életet teremteni maguk számára. Mindenki lakást, autót, telefont és ki tudja még mit akar. Ez azt az érzetet kelti, hogy itt nem lehet boldogulni. Életszínvonalban nagyon szubjektív, hogy mi az elég. Egy bizonyos szinten valaki boldogan él, valaki azt hiszi, hogy szegény. Amikor ez az érték felülkerekedik, sokan azt hiszik, hogy el kell menni innen és jobb létet keresni. Azt mondják a szociológiában, hogy minden társadalomban meghatározzák a célokat és az eszközöket. Akkor van baj, amikor az eszközök nem elegek a célok eléréséhez. A mai ember elvárja, hogy modern lakása, jó kocsija stb. legyen, de a fizetése nem elég arra, hogy elérje a célokat. Ezt sajátos módon sok ember úgy éli meg, hogy nem tudja elérni itt a célját, kimegy külföldre dolgozni, de nem lesz jobb a sorsa, amikor hazajön, elvárja, hogy szeretetvendégként kezeljék. Nyugaton számontartják azt, hogy ki honnan jött. Amikor kimegy valaki, ott tud megengedni magának egy albérletet, ahol amúgy is bevándorlók vannak, oda jár a gyereke iskolába, ahova a bevándorlók gyerekei járnak. Ezek az emberek, de még az utódaik sem lesznek kulturális állampolgárai annak az országnak, ahova kitelepednek. A sikerhajszolásnak egy szélsőséges vonása az, hogy ma már senki sem akarja lentről kezdeni a karrierjét, mindenki a csúcson akarja. Állásinterjúkon, amikor megmondják a fiatalok, hogy mennyi a keresetigényük, azt sohasem fogják megadni sehol.

Barkász Gabriella úgy vélte, nagyon sok esetben tapasztalható, hogy a szülő nagyon tanácstalan, amikor a gyereke eljut a pályaválasztáshoz. Bosszantotta, hogy a saját lányának két egyetemmel és sokrétű tapasztalattal nem tudott tanácsot adni. A gyermeknek nagyon sok olyan képessége van, ami nagyon sok pályára alkalmassá teszi. Ma már nagyon sokáig tart a fiataloknál az útkeresés. Többször elindulnak, több úton keresik a megoldást. Időben el kellene kezdeni azzal foglalkozni, hogy a szülő felmérje a gyermek képességét. Meg kell találni, mi az erőssége, mi az, ami neki a legjobban talál. A fiatalok is be kell lássák, hogy nem mindig a pénzt kell előtérbe helyezni, a munka egy örömforrás kell legyen. Egy idő után minden embernél jelentkezik az az igény, hogy a munka öröm és elégtétel legyen. Ha kívülről úgy látjuk, hogy valaki sikeres, de ő nem érzi magát annak, akkor az egész semmit sem ér. A gyermek képességeit összhangba kellene hozni a személyiségével. Egy másik nagyon fontos dolog, nagyon sok embernek nincsenek arra vonatkozó ismeretei, hogy milyen egy munkahely. Én amikor projektmenedzser voltam, sokan kérdezték tőlem, mi az? Vannak ilyen felkapott titulusok, amiről a gyerekek nem tudnak semmit, de az a divat, annak akarnak tanulni. Az iskolákban kellene olyan órákat bevezetni, hogy elmagyarázzák, mivel foglalkozik például a projektmenedzser. A gyakorlati információk alapján tudja eldönteni a gyerek, hogy a látvány vagy a szomszéd sikeressége mögött mi van. A fiatalok nagy részének fals elképzelése van egy pályával, egy titulussal vagy pozícióval kapcsolatosan.

Elek György arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy a hosszan tartó útkeresés miatt nemcsak a fiatalok munkába állásának időpontja tolódik ki, hanem a társkapcsolat, a házasság is. Arra a kérdésre kereste a választ, mi lesz a sok magányos emberrel negyven év felett?

Frigy Szabolcs elgondolkodtatónak tartotta, hogy a szingliség ma már nagyon trendi. Ezt sugallja a bulvár, a filmek, arról viszont kevesen beszélnek, hogy a nem normális párkapcsolatban élőknél jelentkezik a depresszió és más betegségek, ott a leggyakoribb az öngyilkosság stb. Van egy virtuális házasodási piac, ahol jelen vannak a nők és a férfiak. A nők nem házasodnak rangon alul. Egy orvosnő, amikor harminckét évesen kikerül a virtuális házasodási piacra, addigra a harminckét-negyven éves férfiak már mind elkeltek, ők pedig nem nagyon tudnak párt találni. A férfiak számára nem fontos, hogy a feleség rangban egyenlő legyen, ők bármikor találnak fiatal feleséget. Leggyakrabban a tanult nők maradnak szinglik. Ezek a nők akartak férjet, akartak gyereket, de túl későn, amikor már nem jött össze. Egy nő számára nagyon veszélyes a magányosság több szempontból is, de ez egy külön fejezet, hangzott el.

Mit remélnek azok a fiatalok, akik a jobblét reményében mennek ki Nyugatra vagy akár csak Magyarországra?

Frigy Szabolcs kifejtette, hogy vannak problémák ezen a téren. Nagy reményekkel mennek ki, de ők nem az önmegvalósítást keresik, hanem az anyagi javakat, de nem érik el a céljukat. Ők generációkon át bevándorlókként lesznek számontartva. Sokan reménykedtek abban, hogy ők lesznek az áldozati generáció és majd a gyerekeik részesülnek a jólétben, de az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a gyerekek se lettek boldogabbak. Lehet, hogy vásárolnak egy autót, de attól még nem boldogok. Minél fejletlenebb egy társadalom, minél kevésbé mobilis, annál meghatározóbb a családi háttér. Nyugaton most nő fel az az első generáció, aki nem fog jobban élni, mint a szülei. Tulajdonképpen a jóléti társadalom plafonizálódott, mutatott rá Frigy.

Szilágyi Noémi zárógondolatként megfogalmazta: lelkészfeleségként vallja, hogy a hit minden problémán átsegíti az embert. Ez érvényes a családra, a hivatásra és a munkahelyre is. Ő maga nem tervezte meg, hogy hány éves korban megy férjhez és hány éves korban szüli az első gyereket. Úgy gondolja, hogy ez a segítség felülről jött számára, nem is igazán hiszi, hogy van jobb kapaszkodó az életben. Sok rossz van körülöttünk, és csalódhatunk bármilyen rendszerben, ha viszont jobb lesz, annak is van egy még jobb változata, de ha felfelé nézünk akár család, akár munkahely és bármilyen tekintetben, és ha a Jóisten segítségét kérjük, akkor azt meg is kapjuk.