Beszélgetés a karrierről és a családról (II.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében a Beszélgetések testről és lélekről sorozatban szakértők és meghívott vendégek értekeztek a karrierről és a családról, a kettő viszonyát elemezve pedig arra keresték közösen a választ, hogy a kettő miként egyeztethető össze.

A beszélgetésen részt vett Király Lajos református lelkipásztor, dr. Vass Zoltán főorvos, Szilágyi Noémi óvónő, Kinczel Hilde és Gencsi Anita egyetemi hallgatók, Rappert-Vencz Gábor színművész, Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár, Barkász Gabriella közgazdász, Kovács József vállalkozó, Ressler Stefan tanár, Barna Karola pszichológus és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést Elek György moderálta.

Elek György arról kérdezte a vendégeket, hogyan kell felkészülniük a mai fiataloknak, hogy képesek legyenek megküzdeni a kor munkahelyi kihívásaival, azaz, legyenek alkalmasak a karrierépítésre.

Ressler Stefan egy érdekes történetet mesélt el. Miután megjelent Szatmárnémetiben a Dräxlmaier, sokat beszéltek az emberek az ottani szigorúságról, fegyelemről. Tanárként és iskolaigazgatóként kíváncsi volt rá, hogyan telnek a munkanapok egy ilyen gyárban. Engedélyt kért a gyár vezetőségétől, hogy a tanári karral együtt nézzék meg, hogy zajlik ott a munka, mire kell felkészíteni a diákokat. Két és fél óra gyárlátogatás után tettek egy összehasonlítást: mit jelent a pedagógusi munka és mit jelent egy német cégnél dolgozni, a látogatás sorn pedig képet kaptak arról, hogy mire kell nevelni a fiatalokat. Ebben a gyárban keményen meg kell dolgozni a fizetésért, de nem biztos, hogy holnap, holnapután is menni kell. Tény, hogy ma már az élet adta lehetőségek egészen másak, ezt be kellene iktatni a nevelésbe, de sajnos az iskola erre a nevelési formára még mindig nincs felkészülve. Nem a tanügyi káderekkel van a baj, hanem a tanügyi politikával.

Nagyon sok fiatal kerül olyan helyzetbe, hogy elvégzi az egyetemet, de nem kap munkát, ha olyan munkát kénytelen elvállalni, ami nem tetszik neki, s nem tudja jól végezni, akkor ott karrierre már nem lehet számítani. A fiataloknak és a következő generációnak fantasztikusan rugalmasnak kell lennie, hogy adottságai ismeretében a lehetőségekhez alkalmazkodjon. Sokan mondják, milyen szerencsések, hogy munkát találtak. Ressler szerint mindenkinek van szerencséje, csak nem figyel fel rá és nem él a lehetőséggel. Szintén fontosak a mai társadalomban a férfi-nő problémák. Nem szabad azt mondani, hogy a nők nem képesek ellátni feladatokat. Már-már azt is ki lehet mondani, hogy a tanügyben sokszor jobban helytállnak a nők. Minden ember meg tudja valósítani az álmait, ha azok reális álmok. Arra kell törekedni, hogy a fiatal, mielőtt egyetemista lesz, döntse el, hogy mi akar lenni és annak tanuljon. Vannak karrierista fiatalok, akik megvalósíthatatlan álmokat kergetnek, ők örökös útkeresők maradnak. Minden téren nagyon fontos a szülői minta: úgy a családi élet, mint a munka szempontjából. A baj ott kezdődik, amikor nem a szülő a példakép, hanem valamelyik sztár. Nagyon fontos, hogy a gyerek megélje a szülők egymás iránti szeretetét és együttműködését, hangsúlyozta Ressler, kitérve arra is, hogy az utóbbi egy-két évtizedben sok a válás, aminek a következményeit a gyerek viseli. A házastársi kapcsolatokban is keresni kell a megoldásokat, sokkal rugalmasabbaknak kell lenni és arra törekedni, hogy a családi élet minősége legyen a prioritás.

Elek György a beszélgetést abba az irányba terelte, hogy van-e különbség a városokban és a falvakon élő fiatalok karrierlehetőségei között.

Kovács József szerint — aki maga is falun él — ma már nincs nagy különbség a falusi és a városi gyerekek közt. Egyformán gondolkoznak, egyformán viselkednek, egyformán élik meg az élet változásait, főként a technika fejlődését. Van két gyereke, akikkel nem egyszerű összehangolni a családi életet, valamint a pályaválasztást és a karriert. Elmondta, hogy a tizennyolc éves fiával sokat vitatkozik amiatt, hogy mit hogyan kellene csinálni. Tény, hogy a legtöbben a sikert pénzben mérik, ezt hamar megtanulják a fiatalok is. Nehéz a mai fiatalt meggyőzni arról, hogy bizonyos dolgokat meg kell tenni, mert az a kultúrának egy része. Régebben is vágytak az emberek a jobbra, de nem ilyen gyors ütemben. Nem baj, hogy az emberekben ott van a becsvágy, hogy rájuk is felfigyeljen a társadalom, de figyelembe kell venni a lehetőségeket. Ma nagyon fontos az emberek számára a pénz, egy idő után pedig a hatalom. Rájönnek arra, hogy hatalommal könnyebben és gyorsabban lehet pénzt keresni. Kovács is arra nevelte a gyerekeit, hogy sikeresek legyenek. Egy történetet mesélt el. A szomszéd gyerektől megkérdezték, mi akar lenni, ha nagy lesz. A gyerek azt válaszolta, hogy tehénpásztor, mert az minden este jókedvűen megy haza, mások meg nem. A gyereknek valahol igaza volt. Oda kellene figyelni arra is, hogy szeressük azt a munkát, amit végzünk, hiszen az életünk nagy része munkával telik. Egy másik dolog, ami szintén elszomorító, hogy a mai fiatalok nagy része nem gondol a családalapításra — tette hozzá Kovács József.

Barkász Gabriella arról beszélt, hogyan kapcsolta össze ő a munkát a családdal. Az X generáció tagja, érdekesen alakult a szakmai életútja. Az ő generációja nem úgy indult neki a munka világának, hogy tudatosan megszervezve indult a karrierje. Ő először mérnök lett. Marosvásárhelyi születésűként szülei orvosira akarták küldeni, emiatt rettenetesen lázadt. Két ok miatt lett mérnök: az egyik, hogy szerette a matek-fizikát, a másik, hogy Temesvárra mehetett a barátaival. Mérnökként három évet dolgozott, akkor jöttek az 1989-es változások, s rájött, hogy ezentúl nem lesz szükség mérnökökre, főként nőkre ebben a szakmában. Úgy gondolta, keres egy másik szakmát, mert nem tudta volna elviselni, hogy a férje dolgozzon, ő pedig eltartott legyen. Elvégezte a közgazdasági egyetemet. Előtte leült a férjével és megbeszélték, hogy változást akar, szeretne elvégezni egy egyetemet, aminek bizonyára következményei lesznek a családban. A férje nem akadályozta a döntésében, sőt, ott volt az egész szakmai életútja mögött. Azt mondják — jegyezte meg Barkász Gabriella —, minden sikeres férfi mögött van egy nő, és minden sikeres nő mögött van egy válás. Ez alól ő kivétel, de körülötte nagyon sok ilyen helyzet volt. Meggyőződése, hogy se férfinak, se nőnek nem lehet karriert építeni az élettársa támogatása nélkül. Csak úgy, hogy valaki elgondolja, hogy szakmailag fejlődni akar, továbblép, az vagy a család rovására megy, vagy egy megvalósíthatatlan álom marad. Barkász Gabriella 1990-től vezető pozícióban van, de elég gyakran változtatta a munkahelyét. Folyamatosan új helyeket és szakterületeket próbált ki. Amikor 1994-ben meghallották a szülei, hogy munkahelyet változtat, azt kérdezték, van valami baj. Meggyőződése, hogy mindenki életében vannak lehetőségek, a kérdés az, hogy él-e velük. Számára adódott egy új lehetőség, üzleti tanácsadás egy civil szervezetnél, ahol nem volt székház, asztal, de minden kialakult. Amikor innen is továbbment, a szülei enyhén pánikba estek. Azt mondták, hogy nem megbízható munkaerő. Utána még volt hét másik munkahelye. 2012-ben úgy ment el vezető pozícióból, hogy nemcsak munkahelyet változtatott, hanem életmódot is, eldöntötte, hogy többet nem lesz alkalmazott. Átgondolta az életét: mire vágyott és mit valósított abból meg. Tanult, próbálkozott, most próbálja a szabadúszó életet, inkább úszik, mint szabad vagy inkább szabad, mint úszik, nem egy könnyű életforma, de nagyon izgalmas, vallja be. Hogy ezt mennyire lehet karriernek nevezni, az számára is kérdés. A fiatalok sokkal bátrabban tesznek lépéseket, hamarabb változtatnak. Az ő életében is megjelent a tudatosság, de a mai fiatalokéban ez hamarabb jelentkezik. Ha karrierről beszélünk, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a karrierépítés talán már a pálya kiválasztásánál fontos. Ma már nem is igazán pályaválasztásról beszélünk, vannak pályalehetőségek, és az illető eldönti, hogy mit választ. Régen egy döntés volt, ami egy életre szólt, ma már nem erről van szó, ma már arra készülünk fel, hogy az élet folyamán többször lehet változtatni. A fiataloknak ez sokkal könnyebben megy, sokkal rugalmasabban, ami egy jó dolog. A fiatalok nem adják fel könnyen a céljaikat, mernek álmodni, és abból valamit meg is lehet valósítani, véli Barkász Gabriella, aki előnyösnek tartja, ha egy fiatal elmegy külföldre, hiszen sokat lehet belőle tanulni, de az lenne a jó, ha akik elmennek, visszajönnének és tudásukat itt kamatoztatnák.

Rappert-Vencz Gábor elmondta, hogy nagyon megragadta a figyelmét Frigy Szabolcsnak az a megfogalmazása, hogy karrier helyett önmegvalósításról beszélt. A színház a karrierről és a sikerről szól, no meg a tapsról, de mi az, hogy önmegvalósítás? — vetette fel a kérdést Rappert, és a választ is megadta rá. Elismerte, hogy igazából tiszta szívvel a fiaira büszke. A nagyobbik fia önmagától, önmagából lett egy nagyon jó ember, ami joggal nevezhető önmegvalósításnak. Hogy a színházban milyen szerepeket kap a színész, mennyire sikeres, mennyire nem, mennyire érintheti a karrierjét, az egy kényes probléma. Minden szakmában vannak hiúsági kérdések, a színészek borzasztó hiú emberek. Nagyon nehéz ebben a szakmában karriert építeni. A legtöbb színész, aki igazából karriert épített, nem annyira családcentrikus. Azzal kapcsolatosan, hogy a karriert hogyan lehet összeegyeztetni a családdal, egy történetet mondott. Nagyobbik fia egyszer azt kérte a Mikulástól, hogy az édesapja kevesebbet dolgozzon. A végére pedig apró betűkkel odaírta: ja, és még kérek egy plüssnyuszit! Ez a másodlagos kérése volt. Rappert most érzi — amikor van egy hároméves kisfia —, hogy vele sokkal kevesebb ideje van foglalkozni, mint annak idején a nagyobbik fiával. Itt jön be az, hogy amikor az ember választ egy pályát, egy hivatást választ, abból meg kellene élnie. A karrierizmus egy negatív dolog, az önmegvalósítás sokkal egészségesebb. A társadalom tulajdonképpen a karrierista emberekre vágyik, ugyanis a karrierista embert lehet maximálisan kihasználni. A karrierista mindent feláldoz azért, hogy elérje a célját. Az önmegvalósítás nem más, mint megtalálni azt az egyensúlyt, ami fontos.

Matusinka Beáta a marosvásárhelyi Sapientia-EMTE kommunikáció és PR szakának magyar nyelvű alapképzése, majd a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem PR szakának román nyelvű mesterképzése után, a Schuman-ösztöndíj révén 2010 októberétől 2011 márciusáig, közel fél évig volt fizetett szakmai gyakorlaton Brüsszelben az Európai Parlament sajtóosztályán. Minden uniós tagállamnak van egy sajtóattaséja, illetve minden sajtóattasé egy bizottságnak is a tagja. Mivel a magyar és a román sajtóattasé is a külügyi szakbizottság tagja, így nagyon kedvező volt számára, hogy Magyarország, Románia és Spanyolország sajtóattaséival dolgozhatott egyszerre és tanulhatta a sajtós szakmát, ráadásul a számára legizgalmasabb bizottságban. Mivel ebben az időszakban vált Magyarország az Európai Unió soros elnökévé, a magyar attasénak, aki a mentor szerepét töltötte be, vissza kellett mennie Magyarországra, így pár hónapon keresztül nem volt magyar sajtóattaséja az Európai Parlamentnek, így Matusinka Beáta igyekezett helyettesíteni. Például a decemberi strasbourgi plenáris ülésen, ameddig a legtöbb gyakornok a karácsonyi vásárt járta, addig ő késő estig fordított, jegyzetelte az üléseket, sajtóközleményeket írt, de végül is így tanulhatott a legtöbbet. Ugyanakkor a gyakornokság a munkavégzés-folyamat, a szakma elsajátítása mellett egy multikulturális közeg és egy új hely feltérképezésének, valamint barátságok szövődésének színtere, a gyakornokok általában nem csak az irodában töltik a legtöbb időt. Noha élete egyik legszebb periódusának érzi, sokat tanult, ő volt az egyedüli az Unió különböző országaiból érkezett, vele egyidős vagy idősebb gyakornoktársai közül, aki már a gyakornoki program vége felé tudta, hogy nem szeretne kint maradni. Inkább a megszerzett tudást, tapasztalatot itthon akarta és akarja azóta is kamatoztatni, kevésbé bürokratikus területen. Miután visszajött, több mint egy évig önkéntességi projektekkel foglalkozott a Marosvásárhelyi Rotaract Club Tékában, valamint erdélyi kastélyok megmentése terén. Ezeket az éveket útkeresési periódusként élte meg, és úgy érzi, itt, Erdélyben van küldetése, és többet nyújthat karrier és család terén egyaránt.