Beköszöntött a gombaszezon

Mivel július és augusztus során nem esett eső, az elmúlt napok csapadékos időjárását követően jelenleg nemcsak az évszaknak megfelelő, hanem a nyári gombafajokkal is találkozhatunk. Kell az óvatosság — figyelmeztet Iuliana Lostun gombaszakértő.

Míg nyáron a szárazság miatt szinte kizárólag csak törzsökgombákat lehetett gyűjteni a környékünkön, az utóbbi napokban — a kiadós esőzéseket követően — tömegesen megjelentek a gombák. Nagyon oda kell figyelniük a gyűjtőknek, mivel nemcsak a szokványos, szeptember végi fajokkal találkozhatunk, hanem a nyáron termők is megjelentek — figyelmeztet Iuliana Lostun, megyénk egyetlen okleveles gombaszakértője, aki a szatmárnémeti Szamos piacon szokott árulni. Amint lapunknak elmondta, ehető és mérges gombák egyaránt bőségesen találhatóak erdeinkben, a galócákkal pedig — melyek között igen ízletes és súlyos mérgezést okozók egyaránt vannak — különösen vigyázni kell. Szinte egy időben jött elő az ehető piruló galóca, valamint a hozzá hasonló, mérgező párducgalóca, és tömegesen nő a halálosan mérgező fehér galóca, a gyilkos galóca és a citromgalóca is. Megtalálható továbbá a szintén mérgező légyölő galóca, melyet sok tapasztalatlan gyűjtő téveszt össze a nagyon finom, ám a síkvidéket nem kedvelő császárgalócával. Amint kifejtette: különös szakértelmet követel, ha még a kalap kibomlása előtt, azaz tojásgombaként akar valaki galócát szedni, ugyanis nagyon könnyen össze lehet téveszteni az ehetőket a mérgező fajokkal. Mint elmondta: ebben a stádiumban elsősorban az élőhelyek alapján lehet megállapítani, melyik fajjal van dolgunk, azonban ez is komoly szakértelmet feltételez, így a nem túl tapasztalt gyűjtők számára nem ajánlott a tojásgombák szedése.

A lila pereszke még nem jelent meg!

Lapunk kérdésére Iuliana Lostun elmondta: a sokak által kedvelt és környékünkön tömegesen termő lila pereszke (Lepista nuda) még nem jelent meg — ezzel a fajjal október 15. előtt nem találkozhatunk. Ha valaki lila színű gombát talál, annak nagy valószínűséggel vagy a súlyosan mérgező hagymatönkű pókhálósgombával (Cortinarius traganus) vagy a hozzá igen hasonló, fogyasztható sötétlila pókhálósgombával (Cortinarius violaceus) van dolga. A szakértő hangsúlyozta: nagyon oda kell figyelni a gyűjtőnek, a mérges pókhálósgomba ugyanis idősebb korában könnyen téveszthető termetes sötétlila rokonával, fiatalabb korában pedig a karcsúbb tönkű lila pereszkéhez — melynek jellegzetes tulajdonsága finom mogyoróillata és az, hogy a másik két fajtól eltérően nincs pókhálója, valamint vágás után is lila marad a húsa — hasonlít. Október végén és novemberben egyébként egyszerre található mind a három faj.

Az őzláb is lehet mérgező

Amint megtudtuk, a nálunk élő 11 őzlábgombafajból is sok jelent meg az utóbbi napokban, ezek megkülönböztetése pedig a tapasztalatlan gyűjtők számára eléggé nehéz. Tévhit az, hogy a gyűrű megléte vagy hiánya alapján elkülöníthetőek, ugyanis kivétel nélkül mindegyiknek van gyűrűje a kalap alatt. Lényegében a színezetük és a méretük alapján lehet meghatározni ezeket a fajokat, azonban a színárnyalatok könnyen becsaphatják azt, aki kizárólag könyvek alapján próbál tájékozódni. Az ehető nagy őzlábgombát elsősorban hatalmas termetéről lehet legkönnyebben felismerni.

Nem könnyű megkülönböztetni a galambgombákat

Galambgombából is rengeteget lehet találni most az erdőben, a számos kitűnő ízű faj mellett azonban megjelent a hánytató galambgomba is, melyet szintén problémás megkülönböztetni barna kalapbőrű rokonaitól. Mint megtudtuk, a közhiedelemmel ellentétben nem csak átmeneti rosszullétet okoz ez a gomba, a hányógörcsök ugyanis akár két hétig is eltarthatnak, melynek következtében teljesen kiszáradhat a szervezet, és akár a beteg veséjének leállását is okozhatja. A hánytató galambgomba a közkedvelt kékhátúnál (mely csak ritkán kék színű) vékonyabb húsú és tapintásra lágyabb, ragadósabb, a szaga pedig visszataszító. „Nagyon, de nagyon jó gombaismerő kell legyen az, aki ősszel a kékhátú galambgomba gyűjtésére adja a fejét” — tette hozzá a szakértő. Az igen közkedvelt vargányák (melyeket a szatmáriak tinórinak hívnak) is megjelentek. Amint megtudtuk, a környékünkön ebből a családból egy mérgező fajjal lehet találkozni, a sátántinórúval, ilyet azonban az utóbbi napokban a szakértő nem látott.

Szatmárnémetiben nincs gombabevizsgálás

Iuliana Lostun fontosnak tartotta elmondani, hogy egyrészt nincs felhatalmazása más gyűjtők gombáinak bevizsgálására, másrészt pedig nem is akar ilyesmivel foglalkozni. „Naponta jönnek hozzám nagy mennyiségű gombával, és kérnek, hogy nézzem át. Szabályosan zaklatnak, és ha visszautasítom őket, még szidnak is — panaszolta. — Nem vállalhatom másokért a felelősséget. Attól tartok, hogy ha egyszer azt mondanám egy hozzám hozott gombára, hogy ehető, majd az illető hasonló, ám mérgező fajt szed össze, utólag azt állítja majd, hogy én vezettem félre. Azt ajánlom: mindenki olyan gombafajokat gyűjtsön kizárólag, melyeket teljes bizonyossággal felismer.” Hozzátette: a kórháznak viszont mérgezéses eseteknél nagyon szívesen segít, ha felkérik. Ha leírják neki ugyanis, hogy nézett ki az elfogyasztott gomba, meg tudja mondani, milyen fajhoz tartozott és hogy pontosan milyen méreganyaggal van dolguk, ami sokat segíthet az orvosoknak.

 Babos Krisztina