Az Utcazene Fesztiválról jelentjük
A szatmárnémeti Streetmusic Fesztiválban az a jó, hogy egyszerű, mint a faék, de mégsem unalmas. Nem mindenféle fajta programoknak a kavalkádja ez, nincs túlbonyolítva és túlszínesítve, hanem azt nyújtja, amit a neve sugall: utcai előadásokat, amiket megérteni, élvezni nem kell nyelvtudás, nem kell műértés, csak le kell ülni valamelyik helyszínen, és figyelni.
Körelőadások
Az elmúlt 3 napban 5 városközponti helyszínen 28 művész kereste a közönség kegyeit, amelyik pedig több mint 100 élő és egyedi előadást, művészi produkciót élvezhetett végig. Utcai zenéhez utcai ételek is dukálnak, úgyhogy a zene és művészet mellett utcai fesztiválokra jellemző, kézből, állva, séta közben is fogyasztható utcai eledeleket meg utcai italokat is meg lehetett kóstolni a helyszínek környékén.
A szervezők az 5 helyszín mindegyikén felléptették a művészeket, lehetőleg más-más időpontban, akik így többször is a közönség elé álltak, a nézők pedig saját stratégiát követve vagy az egyik helyszínen letelepedve „fogyasztották”, ami ott éppen következett, vagy megkedvelt előadójuk programját követve vándoroltak maguk is helyszínről helyszínre. Aki ugyanazt akarta látni többször is, az is mindig kapott újat, hiszen volt ugyan egy betanult forgatókönyv, egy repertoár, amelyikkel az előadók az előadásukra készültek, de mindig volt adott helyszínre, adott közönségre szabott tartalom is.
Mindenevő közönség
Valamiben mindig más volt az épp zajló előadás, mint a korábbiak. Külön szót érdemlő hozzáadott érték volt, hogy volt szinte magától értetődő művészsimogató is, az előadások után lehetett fotózkodni mindegyik művésszel, beszélgetni lehetett velük, sőt, a bátrabbak ki is próbálhatták az akrobatikus mutatványok közül a könnyebbeket a helyszínen, kedvencük tanácsait követve. A közönségnek szerencséje volt a jól felkészült, szórakoztató és rögtönözni is képes előadókkal, akiknek meg szerencséjük volt a szatmári közönséggel, mert az mindenevő, ha utcai performansz befogadásáról van szó.
A fesztivál startja után nem volt ugyanis idősáv, amelyikben üres ülőhelyek lettek volna a színpadok vagy az előadótér előtt. és nem volt helyszín sem, amelyik ne telt volna meg pár perccel azután, hogy az előadás elkezdődött. Normálisan viselkedő, civilizált közönsége volt az idei Streetmusic Fesztiválnak is, nem volt szükség kordonra a színpadok és a nézők között, mindenki betartotta a vasrácsok nélküli határvonalat: ahová az első székek le voltak téve, addig tartott a közönség felségterülete, ezt senki nem is sértette meg, a biztonsági őröknek sem volt sok dolguk, csak ott nézelődtek minden helyszínen.
Jó idő
Egyik fesztiválozónak sem lehetett panasza az időjárásra, nem volt óriási kánikula, már a délutánok első előadásaira is ki lehetett ülni izzadás nélkül, és akár a napon ülve is végig lehetett nézni, nem volt kibírhatatlan hőség egyik napján sem a hétvégének. Egy kevés felhőt néha látni lehetett az égen, de aggodalomra nem volt ok, egy tökéletesen száraz, szabadtéri fesztivál számára optimális viszonyok uralkodtak a városban.
„Elektronikus” helyszín
Az előadók maguk is újdonságok voltak a fesztiválon, de programszintű újdonság a művészeti múzeum udvarára szervezett lemezlovas-maraton volt.
Korábban is játszottak gépzenét a Streetmusic Fesztiválon, de idén már mindennap, megszakítás nélkül lehetett élvezni a szöveg nélküli elektronikus zenét azoknak, akik kedvelik ezt a stílust, és külön figyelmet érdemel, hogy kizárólag csak szatmári DJ-k kaptak helyet a lemezjátszóknál.
Közönségdíj
Nem maradt el a fesztivál korábbi éveiben megszokott közönségdíj sem, tegnap este nyolcig a Streetmusic Fesztivál Facebook-oldalán szavazhatott mindenki egyszerű formában arra, aki a leginkább tetszett neki az előadók közül. A korábbi években kétezer eurós díjat kapott az az előadó, aki ezt a versenyt megnyerte, az idei díj értékéről is biztos be fognak számolni a szervezők.
Princz Csaba
