Az ünneplés nem a holt köveknek szól
Különösen szép liturgia és nagyszabású ünnepség keretében áldották meg felújítását követően az Urunk Mennybemenetele-székesegyházat — Szatmárnémeti egyik legreprezentatívabb épületét, amely nemcsak egy épület, nemcsak egy püspöki székesegyház, de a szatmáriak hitének tanúja is. Az egész délelőttöt betöltő esemény fontosságához méltón az újjászentelésen a templomot megtöltő hívek mellett jelen volt az apostoli nuncius, a bukaresti érsek-metropolita, helyi és magyarországi püspökök és egyházi méltóságok — köztük Kocsis Fülöp, a görögkatolikus Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája, Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus püspök —; Magyarország és Románia miniszterelnök-helyettese, parlamenti és önkormányzati vezetők a határon innen és túli Szatmárból.
Az egybegyűlteket házigazdaként a szentmise előtt nm. és ft. Schönberger Jenő püspök köszöntötte, majd ft. dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök és Koncz Andrea projektmenedzser ismertették a székesegyház felújításának fontosabb mérföldköveit — amelynek története állapotfelmérés és tervezés szintjén még 2014-ben elkezdődött. Az Európai Unió Regionális Operatív Programja keretében 2016 novemberében leadott pályázat célja a székesegyház művészeti értékeinek hosszú távú megőrzése, a régi városközpont környezetének javítása, valamint az ide látogató turisták és zarándokok számának növelése — a versengés viszont nagy volt, ugyanis 52 benyújtott pályázatból csak 28 nyert támogatást. A 14 millió lej összértékű beruházást az Európai Unió Regionális Operatív Programja mellett a román és a magyar kormány is támogatta, amire szükség is volt, mivel a felújítás során számtalan, értelemszerűen többletköltséggel járó többletmunkával voltak kénytelenek szembesülni (mint például az északi torony teraszának a megerősítése). A három évre tervezett, de a szakemberhiány, majd a járványhelyzet okán négy évre tolódott munkálatok során az épület külső és belső felújításon esett át — a legnagyobb kihívást a tetőfelújítás jelentette: a régi bádogtető helyére mintegy 2500 négyzetméter réz került bedolgozásra, megújult a teljes homlokzat, nyolc szakember munkájával restaurálódtak a kő- és fémelemek, felújították a padokat, eltávolították a cementalapú vakolatot, és salétromtalanították a falakat, a szentély kivételével megújult a templom padlóburkolata is, és korszerűsítették a fűtésrendszert, a templom udvarát pedig újrarendezték, ahol új hőközpontot és mosdóhelyiséget alakítottak ki.
Örök feladat: szeretni a templomot és egymást
Az ünnepi szentmise elején nm. és ft. Schönberger Jenő püspök a frissen megáldott szenteltvízzel megáldotta, majd megtömjénezte a felújított főtemplomot — ezáltal Isten oltalmába és a szent cselekmények szolgálatába ajánlotta azt, hiszen a tömjén nem csak az imádat és a hódolat jele, de a felszálló füst jelzi a hívek imádságának mennybe szállását, illetve elválasztja a profán világtól a szent helyet.
Ugyanakkor, ahogy szentbeszédében hangsúlyozta: az ünneplés nem a holt köveknek szól, és nem is egy történelmi eseményre való emlékezés. „A mai ünnep Isten állandó jelenlétének és az eleven Isten-ember kapcsolatnak az ünnepe. Olyan kegyelmi ajándék, amelyben a hívő ember felfedezheti az egyház anyai misztériumát.
Minden templomban kiemelt helyet foglal el a keresztelőkút, melyből, mint az anyaölből születik meg a keresztény nép, és valahányszor csecsemő vagy felnőtt keresztelése történik, erősödik a közösség összetartozása, mert mindannyian ugyanannak az isteni kútnak a tiszta méhéből születtek újjá. Az egyház mint jó édesanya ezen a helyen táplálja gyermekeit az ige és az eucharisztia asztaláról, hiszen a püspöki székesegyházak mint a keresztény hit bástyái az egyházmegyék templomainak legfőbb templomai és a tiszta evangélium őrei. Minden keresztény közösség feladata, hogy templomot építsen, de ne csak kőből, hanem olyan lelki templomot, amely élő emberek közössége, akik között ott lakik az Isten. Mindnyájunk, minden közösség feladata, hogy templomot építsen — örök feladatunk pedig szeretni a templomot és szeretni egymást. Akkor Isten szívesen lakik közöttünk, és áldása mindig ott lesz templomainkon és rajtunk is” — zárta elmélkedését a főpásztor. Gondolatait követően — mint ahogy az egész szertartás során — a kórus válogatottan szép énekekkel tette különlegesen ünnepivé a rendezvényt.
Az Istent dicsőítő élő kövektől lesz a legszebb
A meghívott vendégek ünnepi beszédeinek sorát exc. és ft. Miguel Maury Buendía, Románia és a Moldvai Köztársaság apostoli nunciusa nyitotta meg, s mint mondta, nagy örömmel fogadta el Jenő püspök meghívását, hogy Ferenc pápa jókívánságait tolmácsolhassa az egybegyűlteknek ezen az ünnepi napon, „megköszönni és hálát adni a dolgos kezek munkájáért”.
Beszédében emlékeztetett: a katedrálisok mindig a helyi egyházak látható jelei, ahol az Istennek tetsző áldozatot bemutatják a világegyházzal való teljes közösségben. „Valahányszor beléptek ebbe a székesegyházba, ne feledjétek, hogy Isten ideiglenes otthonként adta nekünk ezt a világot, az eget pedig örök célként. Mi vagyunk azok az élő kövek, melyekből Krisztus egyháza épül. Meghív és összegyűjt bennünket, hogy a lélek igazi eledelével, saját testével tápláljon, amelyet minden szentmisében ajándékul ad, és Ő az, aki ma különös módon tekint ránk, és társunkká szegődik” — mondta a szentatya személyes küldöttje.
Egy templom, bármekkora is legyen, a legkisebb vagy a legnagyobb, Isten háza az emberek házai között; a püspöki székesegyház pedig kiemelkedik a templomok közül — fogalmazott nm. ft. Aurel Perca bukaresti érsek-metropolita atya, örömét fejezve ki, hogy részt vehet ezen a szertartáson, amelyen megáldották az új, ünnepi ruhába öltöztetett székesegyházat, gratulálva mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen széppé lett, tolmácsolva a Romániai Püspökkari Konferencia jókívánságait. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is: a székesegyház még szebb lesz, amikor az élő kövek is összegyűlnek, hogy dicsőítsék az Istent, majd a zsoltáros szavával zárta a gondolatait: „Egy dolgot kérek az Istentől, hogy az Ő házában lakhassam életem minden napján.” (vö. Zsolt 27, 4)
Ott építsünk, ahová a gondviselés állított!
„Azt kívánom a magyaroknak, románoknak, katolikusoknak, reformátusoknak, ortodoxoknak, hogy értsük meg és követni tudjuk Szent István példáját, és égi közbenjárása segítsen bennünket az üdvösség útján” — mondta dr. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, aki köszöntőjében a szatmári egyházmegye fővédőszentjének, Szent István királynak az életpéldáját állította a középpontba.
„A gondviselés úgy intézte, hogy e templom megújulása Szent István ünnepére essék, s ez arra inspirál, hogy Szent István életpéldáján keresztül tekintsünk az ünnepre. 'Minden tíz falu építsen egy templomot!' — mi (szerk. megj.: Magyarország kormánya) az ő példáját követve az elmúlt tíz évben több mint 3000 templomot újítottunk fel és több mint 100 új templomot építettünk a Kárpát-medencében. Mert ott építsünk, ahová a gondviselés állított, s akkor vagyunk hűségesek Szent István elveihez” — fogalmazott, emlékeztetve arra is: államalapító királyunk élete végén az országot és a Szent Koronát Szűz Máriának ajánlotta fel, és ezzel az immanens magyar történelemnek transzcendens távlatokat adott: arra hívott mindannyiunkat, hogy a népünk történetét üdvtörténetté formáljuk.
„Egy templom felépítése vagy egy régi templom felújítása mindig különleges esemény, amely a lehetséges üzenetek legjobbját hordozza. Ez így volt mindig, ám különösen igaz ma, a XXI. század ezen évtizedeiben egy önmagával meghasonlott világban, egy iránytű nélküli időben. Mert tetszik vagy sem, erről van szó. És mivel ez a helyzet, erről kell beszélni nyíltan, egyenesen, őszintén” — fogalmazott Kelemen Hunor, Románia miniszterelnök-helyettese, rámutatva: azok a társadalmak, amelyek lemondtak a szent időről a teljes profán idő javára, előbb-utóbb megtagadják múltjukat.
„A mai ünnep azt bizonyítja, hogy ott, ahol új templom épül, ott, ahol a régi templomot felújítják, ott, ahol helye van az újnak a régi mellett, ott, ahol a holnapot a tegnapi napra építik, és ott, ahol a vékony gyökerek, a hajszálerek életben maradnak, ott erős közösség él, amely képes megmaradni, képes újat teremteni, képes tervezni” — tette hozzá.
A gyökerek, értékek, jövő hármasára építette köszöntőjét Cseke Attila fejlesztési és közmunkálatokért felelős miniszter is, hiszen mint mondta: gyökerekről szól ez a székesegyház, a gyökerek megújításáról, értékeinkről — és nagyon fontos, hogy értékeinket közösségünk felmutassa saját magának és mindenkinek, mert egyetemes értékek. Nem mellesleg az általa vezetett szaktárca Erdélyben és Partiumban 54 műemléképület megújulását finanszírozza, amelyek közül 28 templom, székesegyház és egyházi épület.
Hám János büszke az utódaira
Isten hozta önöket Szatmárban! — köszöntötte az egybegyűlteket Pataki Csaba megyei tanácselnök, aki ünnepi gondolataiban (bevallva, hogy ennyi nagyszerű szónok után nem a legegyszerűbb dolog megszólalni) elsőként a magyar és a román kormány támogatását és példaértékű együttműködését köszönte meg, emlékeztetve: egy éven belül három nagy egyházi épület, az ákosi református templom, ortodox templom, s most a székesegyház újult meg európai uniós pályázatok révén, a két kormány támogatásával.
Hozzátette azt is: ebben a példaértékű együttműködésben minden bizonnyal jelentős szerepe volt annak is, hogy a 2014-ben, amikor elindult a székesegyház felújítási pályázata, Romániában és Magyarországon is ugyanaz volt a miniszterelnök-helyettes, mint ma, amikor felszentelik, azaz Kelemen Hunor és Semjén Zsolt. Ezt követően Pataki Csaba külön és hangsúlyos köszönetet mondott Schönberger Jenő püspöknek, aki a székesegyház felújításával átmentette Hám János építő szellemiségét, és pezsgéssel töltötte meg a száraz, hideg és szép köveket, amelyek így már az életet sugározzák mindenki számára az emberek hite által.
„Ezen az ünnepen találkozik múlt, jelen, jövő. Szatmárnémeti 184 éves múltja és az elkövetkező, remélhetőleg több száz év. Itt vagyunk, és büszkén ünnepelünk városunk egyik szimbolikus és legnagyszerűbb épületében, amelyet több mint másfél évszázada álmodott meg az akkori Szatmár egyik legnagyobb alakja. Ha tetszik egyeseknek, ha nem, bátran kijelenthető: a mai napig Szatmárnémeti központjának a jelentős részét Hám János püspöknek köszönhetjük. Akárcsak eleink, ma is itt vagyunk a székesegyházban, miközben nem messze tőlünk áll a püspöki palota, pár száz méteres körzetben pedig megannyi épület, amely egy merészet álmodó és alkotó elmének köszönhető. Városunk egyik legnagyobb alakjának nevét ma egy színvonalas iskola viseli, a templom előtt pedig ő maga a róla mintázott szoborról tekint le ránk. Amennyiben a túlvilágról, ahogyan bölcsen ül — akárcsak a szobron —, most letekint ránk, biztos vagyok benne, hogy büszke az utódaira. A főtisztelendő püspök atyára és annak munkatársaira, a tervezőkre, kivitelezőkre, akiknek köszönhetően a székesegyház, Szatmárnémeti szimbóluma ismét a régi fényében pompázik” — mondta Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester.
A római katolikus egyház mindig is építője volt a városnak, Szatmárnémetinek, és ez így van ma is, amikor egy történelmi épület felújításával az egyház ismét példát mutat. Az új ideológiai irányzatokkal ellentétben még vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy a keresztény értékekre alapozott Európa a jövőnk, ahol egyház és közösség összetart, és közösen hirdetik általános és örök érvényű értékeiket. „Szatmárnémeti keresztény város, ahol egy történelmi épület felújításával az egyház ismét példát mutat, ellenben a modern nyugatról veszélyes üzeneteket kapunk: templomokat gyújtanak fel, papokat végeznek ki, szentmiséken támadják meg a keresztényeket. Ez ma nálunk még elképzelhetetlen, mint ahogy az volt harminc évvel ezelőtt például Párizsban is. Aztán láttuk az égő Notre Dame-ot és a hamvaiban porladó nyugati kereszténységet. Éppen ezért azt kívánom, hogy legyen ez a mai ünnep egy megerősítése annak, amit mi, szatmáriak és a partiumi régió évszázadok óta képviselünk: hitünknek, hagyományainknak, értékrendünknek” — nyomatékosította.
Az ünnepség végén, mintegy zárszóként Schönberger Jenő az egyházmegye nevében ismételten megköszönte mindenkinek az anyagi támogatását, a kétkezi (de nem csak) munkáját és imáját.
Szabó Kinga Mária
