Az újraindítás dilemmái

József a járvány idején sokat vitatkozott feleségével, Mártával. Sok mindenben eltért a véleményük a vírussal kapcsolatosan. Egyikük sem oltásellenes, de mindketten megkérdőjelezik, hogy a védőoltás véget vet a járványnak. A bizonytalanságot a legtöbb emberben az okozta, hogy a nagy bejelentéseket mindig a politikusok tették. Megjegyezték ugyan, hogy az, amit közölnek, szakemberek által megfogalmazott álláspont, ha viszont így van, miért kell azt politikusok szájába adni, s ezáltal sokak tudatában bizonytalanná tenni? Természetesen ezen is túljutunk, s ha véget ér a járvány, jelentéktelenné válik, hogy mi miért történt a járványkezelés idején, ez az időszak is történelemmé válik, az utókor pedig annyit fog megtudni róla, amennyi az akkori hatalomnak és történelemtanításnak érdeke lesz.

Józsefet az utóbbi napokban az foglalkoztatja, mennyiben változik meg az életünk az újraindítás után. Az elmúlt több mint egy év történései nem maradnak nyomtalanul az életünkben. József szerint ha helyreáll az élet, hamar feledésbe merülnek a múlt negatív történései, „Hol volt, hol nem volt, lehet, hogy igaz sem volt” legyintéssel kerül majd szóba a karanténkorszak.
Márta lát egy lehetőséget az újraindításban, de egyáltalán nem hisz abban, hogy a járvány lecsengése után minden olyan lesz, mint régen, hiszen az emberi kapcsolatoknak éppen azok a pillérei gyengültek meg, melyek már a járvány előtt is válságban voltak. Bebizonyosodott, hogy a házastársi, valamint a szülő-gyerek kapcsolatok nem az állandó rohanás miatt hidegültek el, az okokat máshol kell keresni. Nagy kérdés, hogy az újraindulás után hányan szentelnek erre időt, hányan ismerik fel, hogy a járvány nagy veszélyt jelentett, és továbbra is fennáll majd a fertőzés veszélye, de fel kell ismerni, hogy azok, akik elkerülték a vírust, az újraindulás után sem találják majd meg a járható utat, ha nem ismerik fel, hogy az életnek megvannak a szigorú szabályai, melyek be nem tartása nagyon sok terhet okoz mindenki számára.

Nagy szükség lesz a jövőben az olyan reményt adó hitre, amivel József rendelkezik, de a hithez szükség van tudatosságra is. Mielőtt visszatérünk a közösségekbe, fel kell mérni, mi az, amit elvettek tőlünk a korlátozó intézkedések, és mi az, amit megtanultunk ebben az időszakban, mi az, amit magunkkal viszünk, és mi az, amit kapunk majd azoktól a társainktól, akikkel az utóbbi hónapokban ritkán találkoztunk. Sokan úgy vannak, mint a kisgyerek, aki most tanul járni: bizonytalanok a léptei, kérdések sorakoznak benne, hogy mi az, amitől meg kell válni, és mi az, ami majd újként jelentkezik. Mert a régi, kitaposott utak is újaknak tűnnek, nagy szükség van az alkalmazkodásra, az alkalmazkodási készség megtanulására.

Mártában emiatt uralkodott el a bizonytalanság. Újraindulásról beszélünk úgy, hogy nem zártuk le a mögöttünk álló korszakot. Egy kényszerhelyzet miatt számtalan szempontból megállt, lelassult az élet, a megállás idején viszont képtelenek voltunk elvégezni a leltárt: mi az, amit mögöttünk kell hagyni, mi az, amit magunkkal kell hozni, és mi az, amit fel kell vállalni az eddig ismeretlenből? Mi az, amit mi kell megteremtsünk ahhoz, hogy képesek legyünk megfelelni a kihívásoknak?

József és Márta — és nagyon sokan hozzájuk hasonlóan — valóban nem gondolták még át az elmúlt több mint egy év történéseit. Korábban ők is mindent a rohanással magyaráztak, járvány idején viszont képtelenek voltak kihasználni az együtt töltött időt. További halasztásokra alig van esély, most azt találgatják, hogyan történjék az ő újraindulásuk, mert ha nem születik megoldás, minden bizonnyal az utolsó lehetőséget is elveszítik. Abban teljes mértékben egyetértenek, hogy azok, akik az újrainduláskor rosszul startolnak, végképp lemaradnak, és aligha lesz egy újabb esély, hogy behozzák a lemaradást, mert lehet, hogy ezentúl lassúbb lesz az élet, de az elvárások sokkal nagyobbak lesznek.

Elek György