Az oltás mellett döntött a család

Elsőként az lepte meg őket, amikor politikusok és olyan ismert személyek buzdítottak az oltásra, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy szakmai dolgokba beleszóljanak. Ez nem olyan, mint amikor közéleti személyiségek buzdítanak, hogy szavazzunk egyik vagy másik pártra, mert akkor minden jóra fordul. Van, ami jóra fordul, van, ami nem, de sohasem azért, mert az ismert szószólók igazat mondtak vagy sem.

Elemér nem igazán törődik az egésszel. Ő az ötven és néhány évével szerzett annyi tapasztalatot, hogy az oltóanyagnak annyi hibája lehet, hogy nem használ. Amália már több, általa biztosnak vélt helyről hallotta, hogy ártalmas anyagokat tartalmaznak az oltóanyagok, többet ártanak, mint amennyit használnak. Elemér hiába magyarázza, hogy az életük során éppen elégszer árthattak volna a különböző védőoltások, és az sem kizárt, hogy ártottak, s ezeken nem igazán lehet változtatni. Azzal, hogy nem oltatja be magát az ember, lehet, hogy többet árt, mint amennyit használ, mert ha pozitív hatása van, egyfajta védettséget ad, annyira viszont nem lehet ártalmas, hogy érdemes lenne vállalni a kockázatot.

Amália előbb a gyerekei véleményét kérte ki, majd azokét, akikkel találkozott vagy telefonon beszélt. Nyomon követi a COVID-ról szóló híradásokat és műsorokat, mégsem tud határozott döntést hozni, határozott igent vagy nemet mondani az oltásra vonatkozóan. Tudja, hogy a férje könnyen veszi az egészet. Bármilyen járvány vagy betegség terjed, ő mindig mosolyogva jegyzi meg, hogy ő volt katona.

Szabóék minden szempontból megvizsgálták már az oltás körüli vitákat, de sehogy nem tudnak határozott döntést hozni. Elemérnek valóban erős az immunitása, ritkán betegszik meg, a szezonális betegségek sem hatnak rá. Most lehet igazán tapasztalni, hogy mennyire fontos az életforma. Amália mindig az „előírásoknak” megfelelően táplálkozik, szeretné betartani az egészséges életmódnak megfelelő szabályokat, de a munkaköri feladatai miatt ezt nem teheti. A napi két liter folyadékot megissza, viszont keveset mozog, ritkán jár társaságba, és a biológiai életvitele is az átlag alatti. Emiatt érzi sokszor úgy, mintha sok mindent fölöslegesen tenne, nem az történik, amit eltervez. Lehetne ezen sokat töprengeni, de az oltás elfogadását vagy megtagadását nem az befolyásolja, ami eddig történt, hanem egy jelenlegi elhatározás. Elemér lazán veszi a dolgot. Ha a felesége jelentkezik oltásra, elmegy ő is.

A következő vasárnap eljöttek a gyerekek. A beszélgetés arról szólt, hogy szükséges-e az oltás. A gyerekekben fel sem merül, hogy ne oltassák be magukat, számukra mindez azon múlik, hogy ne vegyen el sok időt sem a munkájukból, sem a szabadidejükből. Feliratkoztak, és várják, hogy mikor hívják őket. Amália még mindig kételkedett az oltás hatékonyságában. Folyton ismételte, hogy könnyű a gyerekeknek, mert ők még fiatalok. Ekkor a lánya tudományos felmérések eredményeire hivatkozva próbálta megmagyarázni, hogy a fiatalság nem korhoz kötött, hanem az élethez való hozzáálláson múlik. Vannak olyan mozzanatai az életnek, melyeket sem a kor, sem semmi más nem szoríthat háttérbe, egy idő után pedig kötelezővé kell tenni ezeket. Ilyenek a testi-lelki szükségletek, melyek kielégítése az életkor minden szakaszában szükséges. Amália ismét zavarba jött. Rövid időre elgondolkodott, hogy most mi történik: ki akarja oktatni a lánya, amit nem igazán tudna elfogadni; vagy értelmezze úgy, hogy rohamosan változik a világ, s ma már csak rövid ideig nevelik a szülők a gyereket, és hamar eljön az az idő, amikor a szülőnek érdemes a gyerekre hallgatni? Elemér és Amália szó nélkül egymásra néztek, látták egymás szemében az egyetértést. Amália mosolyogva mondta a lányának: eldöntöttük, segítsetek regisztrálni!

Elek György