Az igazi adventre várva

Vasárnap nagyon sok házban meggyújtják az adventi koszorún az első gyertyát. Ott is, ahol többen élnek, ott is, ahol valaki egyedül készül a karácsonyra. Nagyon sok helyen az adventi koszorú csak dísz, csak szokás, csak egy tárgy, ami hozzájárul a hangulat kialakításához. Nem szimbólum, ami a várakozás különböző formáit jelképezi.

Ilona falun él, egyedül. Gyerekei egyre ritkábban látogatják meg, de nagyon bízik abban, hogy karácsonykor, ha rövid időre is, eljönnek majd hozzá. Most úgysem lehet összejöveteleket szervezni, s ha már úgyis otthon lesznek egyedül, egy kevés idejük talán jut majd arra is, hogy örömöt szerezzenek neki.

Ilona mindig úgy készül, hogy ne érje meglepetés akkor sem, ha sokan érkeznek egyszerre. Elhatározta, hogy bemegy a városba, és megvásárolja az adventi koszorú készítéséhez szükséges alkotóelemeket. Reggel elkészült, és kisétált az autóbusz-megállóba. Ismerősei közölték vele, hogy a járvány miatt változott a menetrend. Több járatot töröltek, legközelebb két óra múlva lesz autóbusz. Hazasétált és várakozott, majd újra elindult. Húsz perc késéssel megérkezett az autóbusz. Sokkal több utas volt, mint amennyit az előírások megengednek, de az a fontos, hogy jött a jármű.

Az időjárás nem kedvezett a sétálni vágyóknak. Úgy tervezte, hamar elvégzi a dolgát, és indul haza. Annak a közszállítási cégnek, amelyiknek az autóbuszával a városba utazott, nem volt járata visszafelé, csak késő délután. Hogy biztos legyen a dolgában, elment egy másik cég információs irodájába, hogy megérdeklődje, mikor indul autóbusz abba az irányba, ahova ő utazik. Tizenkét órakor — közölte vele az ügyeletes személy. Ez nagyon megfelelt. Gyorsan megvásárolta, amit eltervezett, s még volt ideje, amit arra használt, hogy szétnézett más üzletekben is. Szeretett volna ajándékot is vásárolni, de ahhoz meg kell várnia a nyugdíjat. Most csak nézegetett, tervezgetett, számolgatott…

Az autóbusz indulása előtt fél órával már a megállóban várakozott. Kevesen várakoztak, ebben a bizonytalanságban csak azok kelnek útra, akiknek a dolguk halaszthatatlan. No meg azok, akik bármit bevállalnak, mert nem tudnak egy helyben maradni. Ilona állt a fagypont körüli, szeles időben, még gondolatban sem panaszkodott, mert számára az volt a legfontosabb, hogy megvásárolja azokat a dolgokat, amelyek szükségesek az adventi koszorú elkészítéséhez. Önmaga számára szebbet is készíthetne olyan tárgyakból, melyekért nem kellene a városba utazni, de az volt a legfontosabb, hogy a gyerekeknek és az unokáknak legyen szép.

Miután már rég elmúlt az autóbusz indulásának az ideje, mások is nyugtalanná váltak, ugyanis nem csak Ilona várta az autóbuszt. Az egyik hölgy felhívta az információs irodát, s hosszabb egyeztetés után kiderült, hogy az nem tudott a menetrend-változtatásról, és emiatt rossz információt közölt. A következő autóbusz indulásáig volt még három és fél óra; mindenki eldönthette, hogyan fogja eltölteni ezt az időt.

Ilona elsétált a legközelebbi bevásárlóközpontig; arra gondolt, hogy a bejáratnál lévő büfénél elfogyaszt egy süteményt, melegben lesz, és gyorsabban fog telni az idő, azonban közölte vele az elárusító, hogy csak csomagolva tudja adni, elvitelre, ott nem lehet helyet foglalni. Bement a bevásárlóközpontba, hosszasan nézelődött, amíg felfigyeltek rá, és megkérdezték tőle, hogy tudnak-e valamiben segíteni, ha pedig nem vásárol semmit, kérik, hogy hagyja el az üzlet területét. Sétált az utcákon, de egyre jobban fázott, és a lábai is megfájdultak. Lett volna ideje elmenni az egyik gyerekéhez, épp otthon voltak, de nem akarta zavarni őket, és az adventi koszorút is meglepetésnek szánja, ezért inkább megpróbálta eltölteni az időt egy kis nézelődéssel.

Végül megérkezett az autóbusz, ami zsúfolásig megtelt utasokkal, s hamar felmelegedtek, akik a buszra várakozva órákon át összefagytak. Többen vitatkoztak a sofőrrel, hogy a járvány miatt ritkítják a járatokat, majd bezsúfolják az utasokat úgy, hogy azoknak minden esélyük meglesz a megfertőződésre.

Ilona hazament, kirakta a megvásárolt tárgyakat az asztalra, s arra gondolt, hogy kipiheni a fáradtságot, és hozzálát az adventi koszorú elkészítéséhez, mert hamar eljön az idő, amikor meg kell gyújtani rajta az első gyertyát.

Elek György