Az erdélyi magyarok fele büszke magyarságára
A nemzeti identitással kapcsolatos közvélemény-kutatást végzett idén nyáron a Bálványos Intézet egy 1218 fős, erdélyi magyarokra reprezentatív mintán. A „Magyar identitás és Magyarországgal való viszony az erdélyi magyarok körében 2021” című kutatás eredményeit Toró Tibor, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója és Kiss Tamás, az adatfelvételt végző Transylvania Inquiry társtulajdonosa ismertette.
A kérdőíves vizsgálat célja a romániai magyarok identitásstruktúrájának és nemzetkoncepciójának, valamint Magyarországgal való viszonyának a vizsgálata volt. A kérdőíves kutatás a következő témákat érintette: a nemzeti identitás és a nemzetkoncepció meghatározói és változása, a magyarországi és romániai politikához való viszony, a magyar állampolgárság, szavazói opciók.
Erdély a mi hazánk
Az identitás és nemzettagság témakörében az egyik központi kérdés volt, hogy az erdélyi magyarok részét képezik-e a román, illetve a magyar nemzetnek, valamint hogy személyesen a megkérdezettek a román nemzet tagjának tartják-e magukat. Ebben a tekintetben nem történt radikális változás az elmúlt évek eredményeihez viszonyítva.
A megkérdezettek túlnyomó többsége (89 százalék) úgy gondolja, hogy az erdélyi magyarok részét képezik a magyar nemzetnek és továbbra is elenyésző azok aránya, akik ezzel nem értenek egyet.
A román nemzettagság tekintetében sem változtak jelentősen az eredmények. A megkérdezettek 56 százaléka gondolja úgy, hogy a romániai magyarok részét képezik a román nemzetnek. Ez az arány magasabb a 2013-as, valamint a 2019-es adatoknál, de alacsonyabb, mint 2010-ben és 2016-ban.
Háttérváltozók szerint vizsgálva a kérdést elmondható, hogy a román nemzettagságot az EMSZ-szavazók utasítják el a leginkább (56 százalékuk gondolja úgy, hogy az erdélyi magyarság nem része a román nemzetnek). Az átlagnál magasabb a román nemzettagság elutasítottsága a székelyföldiek körében is (43 százalék). A személyes formában megfogalmazott kérdés tekintetében sem történt változás, továbbra is többen vannak azok, akik nem tartják magukat a román nemzet tagjának.
Az erdélyi magyarok 47 százaléka tekinti hazájának és 43 százalék szülőföldjének Erdélyt. Ennél kisebb területi egység — Székelyföld, Partium, Bánság, az adott település — szerepelt a hazára adott válaszok 37 és a szülőföldre adott válaszok 48 százalékában. Magyarország vagy a Kárpát-medence említése a válaszokban elenyésző. Romániát a megkérdezettek 10 százaléka tekinti hazájának és 5 százaléka szülőföldjének. Időben Románia egyértelmű csökkenése és az Erdély alatti régiók egyértelmű növekedése rajzolódik ki. A különböző területi és földrajzi egységekhez való kötődés tekintetében nem történt változás az elmúlt években.
Hasonlóan a 2016-os eredményekhez az erdélyi magyarok túlnyomó többsége kötődik Erdélyhez, valamint a településhez és megyéhez, ahol él. Valamelyest növekedett azok aránya, akik Székelyföldhöz kötődnek, míg enyhén csökkent a Kárpát-medencéhez és Európához kötődés mértéke. Az anyaállamhoz kötődők aránya 69 százalék.
Az elmúlt években a székely zászló kapcsán folyamatosan napirenden levő szimbolikus konfliktusok hatására 66 százalékról 73 százalékra növekedett azok aránya, akik pozitív kötődést éreznek, míg a román és magyar zászlóval szembeni attitűdök alig változtak.
Az erdélyi magyarok nemzetkoncepcióját a kulturális identifikáció határozza meg, 69 százalék gondolja úgy, hogy a nemzeti hovatartozás fő meghatározó eleme az anyanyelv és a kultúra. Ezt követi egy a választott identifikáció (27 százalék). Az állampolgárság a megkérdezettek 5 százalékánál domináns. Fontos aláhúzni, hogy ebben sem történt radikális változás az elmúlt évek eredményeihez képest.
A nemzeti identitással kapcsolatos legfontosabb változás a nemzettagság kritériumai tekintetében következett be. Elmondható, hogy konszenzus van a tekintetben, hogy a magyar nemzettagságot meghatározó legfontosabb kritériumok az önidentifikáció (hogy valaki önmagát magyarnak tartsa — 98 százalék), a magyar nyelv ismerete (96 százalék) és a magyar származás. A magyar állampolgárság azonban eddig nem tartozott a nemzettagságot meghatározó elemek közé. 2016-ban a megkérdezettek mindössze 26 százaléka gondolta azt, hogy „ahhoz, hogy valaki igazi magyar legyen”, magyar állampolgárnak is kell lennie. Ez az arány 2021-re 52 százalékra módosult, ami azt jelenti, hogy jelen pillanatban többségben vannak azok, akik az állampolgárságot az identitást meghatározó fontos elemnek gondolják.
A magyar identitáshoz és nemzettagsághoz kötődő utolsó kérdéssor a nemzeti büszkeségre vonatkozott. A megkérdezettek több mint fele (53 százalék) nagyon büszke magyarságára, 40 százalék pedig büszke. Az identitásukra nem büszkék aránya elenyésző (4 százalék). Fontos kiemelni, hogy e tekintetben sem történt radikális változás az elmúlt 5 évben.
A nemzeti büszkeség dimenziói is stabilak. A megkérdezett összes doménium esetén többségben vannak azok, akik büszkék a magyar teljesítményekre. Növekedés tapasztalható a magyar hadsereg megítélésében, valamint enyhébb növekedés a tudományos és technikai eredmények, valamint a sporteredmények megítélésében. Ezzel szemben a csökkenések minden esetben hibahatáron belülinek számítanak. Fontos kiemelni, hogy a kérdés tematizálódása ellenére az erdélyi magyarok magyar demokráciába vetett bizalma alig csökkent az elmúlt években (62 százalékról 59 százalékra).
Orbán és Kelemen a legrokonszenvesebb
A magyarországi és romániai politikával kapcsolatban három kérdéskört vizsgáltak a közvélemény-kutatás készítői. Egyrészt megvizsgálták, hogyan alakult az erdélyi magyarok politikai informáltsága és érdeklődése. Másrészt pedig arra kérdeztek rá, hogy mekkora a politikusokba vetett bizalom, valamint hogy hogyan vélekednek a magyarországi és romániai politikusokról. Mindkét esetben a romániai, magyarországi, valamint — ahol ez releváns volt — az erdélyi magyar politikával szembeni vélekedésükre is rákérdeztek.
A politikai informáltságot négy kérdés segítségével operacionalizálták. Rákérdeztek, hogy meg tudják-e mondani, hogy jelenleg hány párt van a román, illetve a magyar parlamentben, melyik a legnagyobb ellenzéki párt a két országban, ki jelenleg ezeknek az elnöke, valamint hogy hány éves a köztársasági elnök mandátuma a két országban. A válaszokat vizsgálva elmondható, hogy a romániai politikát tekintve nem történt 2013 óta számottevő változás, a megkérdezettek hasonló arányban adtak helyes válaszokat. Fontos kiemelni, hogy az erdélyi magyarok 41 százaléka egyetlenegy helyes választ sem adott, és mindössze 4 százalék válaszolt az összes kérdésre helyesen.
A magyar politikát tekintve viszont radikálisan csökkent az informáltság. Míg 2013-ban 28 százalék nem tudott egyetlen kérdésre sem helyesen válaszolni, addig ez az arány 2021-re 60 százalékra nőtt. A megkérdezettek mindössze 10 százaléka tudta, hogy jelenleg a legnagyobb ellenzéki párt a magyar parlamentben a Jobbik és 16 százalék volt tisztában a köztársasági elnök mandátumának hosszával.
A kérdések másik része a politika iránti érdeklődésre vonatkozik. Leginkább az erdélyi magyar politika iránt érdeklődnek a válaszadók (38 százalék), ezt követi a magyarországi politika (25 százalék), legkevésbé pedig a romániai politika iránt érdeklődnek (16 százalék). Fontos kiemelni, hogy az erdélyi magyar politika iránti érdeklődés folyamatosan csökken. 2013-ban ez az arány 46 százalék volt, 2016-ban pedig 42. Amennyiben háttérváltozók szerint vizsgáljuk a politika iránti érdeklődés kérdését, észrevehetjük, hogy mind a magyar, mind pedig az erdélyi magyar politika iránt leginkább a magyar választásokon szavazni szándékozók érdeklődnek a leginkább (54 százalék), őket követik a nyugdíjasok, az idősek, valamint az RMDSZ-szavazók (47, valamint 45–45 százalék).
A politikához való viszony másik kérdésköre a politikusok iránti bizalomra vonatkozott. A megkérdezettek fele gondolja úgy, hogy „az RMDSZ politikusait, vezetőit érdekli az, hogy ő és a hozzá hasonló emberek mit gondolnak”. A magyarországi politikusok esetében ez az arány 41 százalék, míg a román politikusok esetében 15. Fontos megemlíteni, hogy a politikusokról alkotott elképzelések majdnem egyáltalán nem változtak 2013 óta.
A politikusokra vonatkozó második kérdés magyarországi kormánypárti és ellenzéki politikusok ismertségére és elfogadottságára vonatkozott. Jelenleg az erdélyi magyarok körében a legismertebb és legrokonszenvesebb magyarországi politikus Orbán Viktor (94, valamint 89 százalék). A miniszterelnök mindkét területen megelőzi Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét (89, valamint 78 százalék). Orbán Viktor mellett három magyarországi politikus ismertsége haladja meg az 50 százalékot, Gyurcsány Ferencé (83 százalék), Szijjártó Péteré (69 százalék) és Karácsony Gergelyé (59 százalék).
A rokonszenv tekintetében éles határvonal van a kormánypárti és ellenzéki politikusok között. Míg a kormánypárti politikusok rokonszenvindexe pozitív, addig az ellenzéki politikusoké egy az egyben negatív. A legelutasítottabb magyarországi politikus továbbra is Gyurcsány Ferenc (77 százalék), őt Dobrev Klára és Karácsony Gergely követi (45–45 százalék).
Állampolgárság, választások
A felnőttkorú erdélyi magyar lakosság körülbelül 60 százaléka igényelte a magyar állampolgárságot, és az elmúlt évek méréseihez hasonlóan körülbelül 25 százalék nem szándékozik igényelni. Az állampolgársággal rendelkezők 42 százaléka nyilatkozta azt, hogy részt venne a magyarországi országgyűlési választásokon, ami a felnőttkorú lakosság 28 százalékát teszi ki. Ez az arány valamivel alacsonyabb, mint 2016-ban (százalék), de magasabb a 2012-es, 2013-as és 2019-es eredményeknél (29, valamint 38–38 százalék). A választási hajlandóság a szakiskolai végzettségűek (53 százalék), a Közép-Erdélyben élők és a nyugdíjasok (51–51 százalék) körében a legmagasabb, habár ez utóbbi kategória esetében az állampolgársággal rendelkezők aránya alacsonyabb az országos átlagnál.
A pártpreferencia tekintetében elmondható, hogy 2016 óta nem történt változás, az állampolgársággal rendelkező, szavazni szándékozó erdélyi magyarok túlnyomó többsége a FIDESZ-re szavazna (83 százalék). A legnépszerűbb ellenzéki pár a Jobbik 4 százalékkal. Érdekes módon a közös ellenzéki lista nem mozgósítja egyértelműen az ellenzéki szavazókat. Míg az ellenzéki pártok támogatottsága összesen 7 százalék, addig a közös listára a megkérdezettek mindössze 3 százaléka szavazna.
A választásokkal kapcsolatos utolsó kérdés a választási folyamat ismeretére vonatkozott. A megkérdezett, választani szándékozó erdélyi magyarok 57 százaléka van tisztában a választási folyamattal, de fele jobban örülne, ha segítene neki valaki a választási procedúrával. A megkérdezettek harmada nem rendelkezik információval a szavazási folyamatról, 32 százalék nem tudná egyedül végigcsinálni a regisztrációs folyamatot, 26 százalék pedig nem tudja, hogy kell kitölteni a levélszavazathoz mellékelt űrlapot.
Stabil nemzeti identitás
Az erdélyi magyarok nemzeti identitása több szempontból stabil. Nem változtak például a nemzeti büszkeség meghatározói vagy a nemzettagság olyan konszenzuálisnak számító kritériumai, mint az önbevallás vagy a magyar nyelvtudás. Történt ugyanakkor két fontos változás a nemzeti identitás struktúrájában. Egyrészt többségbe kerültek azok, akik úgy gondolják, hogy az (ön)identifikáció, a nyelv és a származás mellett az állampolgárság is a magyarság kritériuma, ami fölösleges nyomás alá helyezheti azokat, akik különböző okokból nem kívánják igényelni a magyar állampolgárságot. Másrészt hosszabb távon eltolódott az erdélyi magyarok haza-, illetve szülőföldfogalma is. A legkorábbi, 1997-es felmérésben még egyértelmű többséget képeztek azok, akik Romániát tekintették hazájuknak, míg Erdély az abszolút többségük számára a szülőföldet jelentette. Ezek a megoszlások még a múlt rendszerben kialakult diskurzusok nyomát viselik magukon. Az államszocializmus alatt az erdélyi magyar nyilvánosságban a haza fogalma Románia számára volt vindikálva. Eközben az erdélyi magyar értelmiség az Erdélyhez való kötődést mint a szülőföld szeretetét tematizálta. Ez a kettősség fokozatosan eltűnik, és ma már Románia egyik formában sem jelenik meg az identitás referenciájaként. Ezzel párhuzamosan elsősorban a kisebb területi egységek, mint Székelyföld, Partium, illetve a települések jelentősége emelkedik, míg Erdély jelentősége a szülőföld vonatkozásában hullámzik, a haza tekintetében pedig 50 százalék körül tetőzik. Ez az össz-erdélyi magyarságtudat fokozatos kiürülésével állhat összefüggésben.
2013 óta radikálisan csökkent a magyar politikával kapcsolatos informáltság. Ennek magyarázatára két hipotézis fogalmazható meg. Az első szerint a 2013-as állapotokhoz képest 2021-ben a magyar politika lényegesebben áttekinthetetlenebbé, fragmentáltabbá és komplexebbé vált, ami kihatással van az emberek politikával kapcsolatos informáltságának mértékére is. Ezt a bizonytalanságot csak növelték a köztársasági elnök intézményével kapcsolatos változtatások is. A másik hipotézis az informáltságban bekövetkezett változásokat a médiafogyasztási szokásokból vezeti le. Mivel az erdélyi magyarok főként a magyar kormány által uralt médiából informálódnak, innen gyűjtik a magyar politikával kapcsolatos információikat is. Így a magyar politika megítélése egysíkúvá, annak követése pedig érdektelenné válik. Ezt látszik alátámasztani például az a tény is, hogy a megkérdezettek a magyar kormánypárti médiában megjelenő narratívának megfelelően a Demokratikus Koalíciót jelölték meg a legfontosabb ellenzéki erőnek, és nem disztingválnak a magyar ellenzék politikusai között.
A magyarországi választások tekintetében a részvételi hajlandóság stagnál, és olyan 40–45 százalék körül látszik stabilizálódni. A választani szándékozók túlnyomó többsége továbbra is a FIDESZ-t támogatja, és az ellenzéki összefogás Erdélyben nem ad egy plusz löketet az ellenzéki szavazók mobilizációjára. A választási procedúrával a biztos szavazók többsége tisztában van, azonban számottevő azok aránya is, akik nincsenek tisztában vele, vagy nem tudnák egyedül megoldani a választási folyamatot.
