Az elhalasztott változás

Mindenben segítenek neki a reklámok. A nagy kínálatból nem könnyű választani, ezért úgy gondolja, hogy mindig a legújabbak mellett dönt, mert azok bizonyára a legutóbbi kutatási eredményeknek felelnek meg. Nem olcsók ezek az ételek, de hosszú távon meghozzák majd a maguk eredményeit.

Anna a gyerekeit is tudatosan táplálja. Szerencséje, hogy a bevásárlóközpontokban mindent megtalál, amit a reklámok ajánlanak. Jó minőségű, kis mennyiségű ételt fogyaszt a család, kivéve az apa, aki nem hallgat a jó szóra, ő megmarad a hagyományos ételeknél és életformánál. Szerencsés ő — mondja gyakran Anna —, mert mindent meg tud enni, és hál' Istennek nem fáj semmije. Anna nem tud enni sósan, fűszeresen, zsíros ételeket egyáltalán nem fogyaszt, mégis elég sok gyógyszerrel él, férjével szemben, aki „nem válogat”, és egyelőre nincsenek egészségügyi panaszai. Anna fontosnak tartja azt is, hogy a gyerekek — ő maga is — hozzájussanak a szükséges vitaminkészlethez, ami elég sokba kerül, de örül annak, hogy megjelentek a multivitaminok, egy kapszulába tömörítve jut a szervezetbe több alapvitamin. Férje azt tartja, hogy a vitaminok természetes módon, az élelmiszerekkel kell bejussanak a szervezetbe, így történt ez mindig, amióta ember él a földön.

Anna elhatározta, hogy változtat, könnyít az életén. Elkészített egy tervet, mely szerint átalakítja a lakást, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyek között jól érzi magát. Emiatt többet dolgozik, mindig többet vállal. A sok munka mellett mégis a legfontosabbnak tarja, hogy a gyerekek ne érezzék azt, hogy ő mindig fáradt, egyre kimerültebb. Nem érezteti, hogy az egészséges életmódnak még nincsenek meg a kellő hatásai. A tudatos étkezés mintha nem a test épségét eredményezné, hanem annak elgyengülését. Észre sem veszi, hogy itt is, ott is kezd fájni, néha súlytöbblettel küzd, néha éppen annak hiánya jelentkezik. Sápad vagy éppen elpirul az arca, nőiessége kezd jelentéktelenné válni, folyton dolgozik, este fáradtan az ágyba esik, reggel pedig fáradtan kezdi a napot, kedvetlenül.

A kijárási korlátozás megjelenésekor Anna újabb döntéseket hozott. Lemond azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a „holnapért” tett eddig, a karantén idején önmagáért és a családjáért fog élni. Egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy lehetnek ilyen elhatározások, azokat véghez is lehet vinni, de nem úgy, hogy holnap reggel felébredünk, és minden más lesz. Sokan mondják azt, hogy a koronavírus nagy változásokat fog hozni az egész világon, de külön-külön minden emberben is. Anna — de hozzá hasonlóan még nagyon sokan, hiába telnek a napok, a hetek, lassan a hónapok — nem gondol arra, hogy a változás akarva-akaratlan bekövetkezik, de mindenkinek van lehetősége a maga módján irányítani a változást. Nem kell megvárni, amíg bekövetkezik, és majd akkor panaszkodni, hogy „nem ezt akartam”.

Anna másnap reggel úgy ébredt, hogy szakított a múlttal, ezentúl minden más lesz. Gyorsan — mert vannak dolgok, amiket mindenképp meg kell tenni — elvégezte a reggeli teendőket: elmosogatta a tegnapról megmaradt használt edényeket, felporszívózott, s ekkor eszébe jutott, hogy meg kellene mosni az ablakokat, ablakmosás közben észrevette, hogy több helyen lerakódott a por, lemosta a poros felületeket, s ha már takarítás, akkor lecserélte az ágyneműt, megöntözte a virágokat…, bárhova lépett, bárhova nézett, mindenhol talált valami halaszthatatlan dolgot; közben gyakran ránézett a telefonjára, s ha valami érdekeset talált, megállt, és azzal foglalkozott. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy mindjárt delet haragoznak, a férje vár, hogy leüljenek a közös reggelihez, amiről még nem lehet tudni, hogy mi lesz, a gyerekek pedig a kanapén ülnek, és elfoglalják magukat a telefonnal.

Anna csak állt és nézett. Nem így képzelte el a változás első napját. Megígérte magának, hogy holnaptól minden más lesz.

Elek György