Az álmodott Nyugat

Idejének nagy részét újságolvasással és tévénézéssel tölti. Szereti tudni, mi történik a nagyvilágban, és szeretné megbeszélni azt másokkal is, de a családtagok nem töltenek időt azzal, hogy vele hosszan beszélgessenek ilyen dolgokról, néha egy-egy szomszédot hoz olyan helyzetbe, hogy az nem tud elmenekülni a beszélgetés elől.

— Láttad, mi történik Amerikában? — kérdezte Józsi bácsi a szomszédot, aki nem sokat tud az egészről, mert hajnaltól késő estig a traktoron ül, nem sok ideje és kedve marad az újságolvasásra és a tévénézésre; amikor meg-megáll pihenni, ránéz a telefonjára, onnan tájékozódik, de nem igazán az a legfontosabb számára, hogy mi történik Amerikában és máshol a nagyvilágban, bár arra ő is felfigyelt, hogy most azért elég komoly dolgokról van szó.

— Gyerekkoromban mindenki arról álmodott, hogy eljusson Amerikába — folytatta Józsi bácsi. — Amerika a nagy lehetőségek országa, mondták az emberek. Voltak, akik mindenüket eladták, elmentek, majd visszatértek. Volt, aki úgy jött vissza, ahogy elment, volt, aki vett egy darab földet, amit a kollektivizáláskor majd elvettek tőle. Ennyit adott nekik Amerika több év keserves munka után. A család széthullott, ők ott maradtak egyedül. A háború, majd az 1956-os forradalom után újra elindultak az emberek. Akkor már nemcsak Amerikába, hanem más nyugati országba is. Volt, akinek bejött, volt, akinek nem. Úgy, mint itthon. Akkor nem tudtuk, mitől jobb ott, mint itthon, most viszont látjuk, mi történik Amerikában és az egész Nyugaton.

Erre már a két ott elhaladó szomszédasszony is felfigyelt, ők is megdöbbenve nézik a híradásokat, az egyik az ott élő fiát, menyét és két unokáját félti. Szinte sírva fakadva meséli, hogy mit látott a televízióban.

— Azok nem emberek. Emberek nem viselkednek így. Nem követhet el senki olyat, amire így kell válaszolni. Ráadásul nem is az elkövetőn, hanem ártatlan embereken állnak bosszút, akik lehet, hogy nem is tudják, mi történik körülöttük.

— A Nyugat, amiről sokat álmodoztunk — magyarázza Józsi bácsi —, sohasem olyan volt, amilyennek mi hittük. Ahhoz, hogy valakinek több legyen, a többletet el kell venni valahonnan. Sokáig kifosztották a gyarmatosított országokat, majd megtalálták azokat a modern módszereket, melyekkel olyan gazdasági helyzetet teremtenek, hogy azt is mondhatjuk, szabályszerűen jutnak hozzá a pénzhez. Amikor elkezdődtek a nagy kivándorlások, kevesen tudták, hogy a nagyobb részük robot lesz, a tehetségesebbek pedig az ottani érdekeket fogják szolgálni.

Mindenki mondta a magáét, arra a kérdésre viszont senki nem tudott magyarázatot adni, hogy mi történik most. Mivel magyarázható az, hogy egy bűnöző miatt — akinek sajnálatos módon rendőri túlkapás okozta a halálát — ilyen kegyetlenségek történjenek világszerte? Hogyan jut el ilyen szintre az ember?

Józsi bácsi annyit hozzátett:

— Az emberiség történelme során nagyon sok kegyetlenség történt a hatalom megszerzéséért, területek elfoglalásáért, az élelem megszerzéséért, de ekkor az emberek tudták, hogy mit miért tesznek. Most felbujtott vagy megfizetett emberek törnek-zúznak, lopnak, embereket aláznak meg, és látjuk, még mit csinálnak, s azt se tudják, miért. Megtörténhet, hogy olyan érdekeket szolgálnak ki, aminek a következményei számukra nem lesz jó. Ami az egészben a legszomorúbb: nemcsak buta és befolyásolható emberek vesznek részt ebben a tudatosan irányított akcióban, hanem értelmes és okos emberek is, akik minden bizonnyal látják a tetteik következményeit.

Józsi bácsi szavai elgondolkodtatók. „A Nyugat, amiről sokat álmodoztunk, sohasem olyan volt, amilyennek mi hittük.” Csalódtunk benne a háborúk idején, 1956-ban és számtalanszor már. Az emberekben mégis van egy olyan érzés, egy olyan tudat, hogy amit szülőföldünkön nem tudunk megvalósítani, az Nyugaton elérhető. Ilyenkor mindig az jut az eszembe: Nyugaton sok munkával valóban több pénzt lehet szerezni, mint itthon, de ennyi elég a boldoguláshoz? Azoknak az autóit és boltját is szétverik, azoknak is veszélybe kerül a biztonsága, akiknek van pénzük.

Elek György