„Az ajtóm továbbra is mindenki előtt nyitva áll”

— Két hete nevezték ki prefektusnak. Sikerült megszoknia az új beosztását? Mennyiben változott meg a munkája az eddigiekhez képest abból a megközelítésből, hogy 2014 óta alprefektusként dolgozott?

— Eltelt két hét, de megszokásról nem nagyon volt szó, hiszen én az elmúlt hét évben, míg alprefektusként dolgoztam, sikerült mindenkit megismerjek a prefektusi hivatalban, kollégákat, decentralizált, belügyi intézmények vezetőit. A munka annyiban változott, hogy sokkal több feladatom van, a felmerülő problémákat pedig megpróbálom minél rövidebb idő alatt rendezni. Amennyiben ez sikerül, akkor azt jelenti, hogy a prefektusi intézmény tevékenysége sikeres lesz. Két hét alatt próbáltam kialakítani egy olyan kommunikációs stratégiát is intézményen belül, mely által a kollégáim hosszú idő után megpróbálnak egymással is tárgyalni, egymással is beszélni. Eddig egyfajta vadnyugati szellem volt jelen, mindenki a saját kicsi dolgát csinálta, és egyik sem tárgyalt a másikkal. Ezen részben sikerült már változtatni, elkezdtek a kollégák kommunikálni egymással, és szintén ennek a koncepciónak az eredményei azok a megvalósítások, amiket a prefektusi intézmény ebben a két hétben az asztalra tett, és amit a nyilvánosság felé is közvetít. Meglátásom szerint már érezhető egy javulás. Ez a változás azt jelenti, hogy a prefektusi intézmény foglalkozik a problémákkal, és megpróbáljuk melegében menedzselni a gondokat.

— Visszatekintve az elmúlt évre, évekre, mit tart a legnagyobb megvalósításainak? Mi az, amit nem sikerült úgy kiviteleznie, ahogyan eltervezte?

— Amit már pár éve szerettem volna módosítani, azok a törvények, amelyek a föld-visszaszolgáltatási procedúrát és a föld-visszaszolgáltatások jogi hátterét biztosítják. 1990 óta nagyon sok földtörvény látott napvilágot, melyeket össze kellett volna hangolni, de sajnos ez sok szempontból jelen pillanatban sem lehetséges. Emiatt az első prefektusi rendeleteim közé tartozik az a dokumentum, amiben kialakítottam egy speciális bizottságot, melynek tagjai a területi-közigazgatási egységek titkárai, a prefektusi hivatal jogi végzettségű szakemberei, akik igen jól értik ezeket a törvényeket, átlátják a problémákat. A bizottság első gyűlését március 18-án meg is tartottuk. Azzal a céllal hoztam létre a bizottságot, hogy próbáljuk a mi megyei procedúránkat is adaptálni olyan szintre, hogy a törvényes keretek között gördülékenyebb legyen a prefektusi intézmény, a megyei földosztó bizottság és a helyi földosztó bizottságok közötti együttműködés, hogy gyorsabban működjenek a dolgok. A másik elmaradt része a föld-visszaszolgáltatásnak a 231-es számú törvénnyel kapcsolatos, ami a belterületek visszaszolgáltatására vonatkozik. Ez alapján kellene a belterületeket visszaszolgáltatni azoknak, akik kérték, és még nincs a saját nevükön, de az 1990-es évek előtt az illető vagy a családtagjai nevén volt. Nos, ez a törvény jelen pillanatban romániai szinten alkalmazhatatlan. Ameddig a törvényhozó, az országos visszaszolgáltatási hatóság (ANRP) nem közli pontosan, milyen határidőket kell figyelembe vennünk annak érdekében, hogy egy kérést el tudjunk bírálni, ezen a területen nem lesz előrelépés. Ennek kapcsán a prefektusi hivatal és a frissen megalakult bizottság készít majd törvénymódosító javaslatot, melyben kérjük a problémás pontok tisztázását.

Hatalmas probléma, és nagyon sok feladatot jelent ugyanakkor a járványhelyzet kezelése, sajnos Szatmár megyében is egyre növekvő tendenciát mutat a koronavírus-fertőzés, a pandémia megállítására az egyedüli megoldás az összes oltóközpontnak az elindítása, a tömeges immunizálás lenne. Ezt a vírust vakcina nélkül nem lehet legyőzni, nem csak Szatmáron, de sehol a világon. Én az összes oltóközpontot szeretném működtetni, ami a Szatmár Megyei Vészhelyzeti Bizottságban (CJSU) jóvá is lett hagyva. Ehhez azonban szükséges az, hogy az oltóanyaggyártó cégek a megfelelő mennyiségű vakcinát tudják legyártani és Romániának továbbküldeni. Mivel nincs olyan sok vakcina, amennyire igény lenne, egyelőre nem indíthatunk be újabb oltóközpontokat. Én a múlt héten kértem Valeriu Gheorghiţától, a koronavírus elleni oltási kampányt koordináló bizottság (CNCAV) elnökétől, hogy engedjék meg, hogy nyissuk meg az összes oltóközpontot megyénkben, hogy az egész megye le legyen fedve. Azt a választ kaptam, hogy csak amikor lesz elegendő mennyiségű vakcina, akkor fogjuk ezt meglépni. Mi erre felkészültünk, mert ha azt mondják, hogy 24 órán belül kapunk 6 fluxust, akkor van jó néhány hely, ahol elő vannak készítve az oltóközpontok olyan szempontból, hogy szerződések is léteznek orvosokkal, asszisztensekkel és adatbevezetőkkel. Én már az eskütételem előtt egy héttel mondtam, hogy az a cél, hogy a prefektusi tisztség elfoglalása után egy hónappal minimum 1000 embert tudjunk beoltani naponta. Jelen pillanatban ez a szám nem érte épp el az ezret, de 500-ról felemelkedtünk 820–880-ra. Ez még szerintem nem elég. Ahhoz, hogy minél hamarabb immunizálni tudjuk a Szatmár megyei lakosokat, szerintem olyan 2000-et kellene mindennap oltani, ami egy eléggé nagy kihívás, de meg lehet oldani, ha lesz vakcina. Hogyha még ezer emberről beszélünk pluszban, akkor azt úgy kell kiszámolni, kb. 16 fluxust kellene még pluszban biztosítani, hiszen egy fluxus 60 oltóanyagot jelent. Ha 16 fluxusról beszélünk, és a nagyobb oltóközpontokat vesszük alapul, akkor azt plusz 5–6 oltóközponttal már meg tudnánk valósítani. Ha sikerülne például a Nicolae Steinhardt Ortodox Líceumban kialakított oltóközpontot 3 fluxussal beindítani, hogyha sikerülne Nagykárolyban a jelenlegi fluxusok mellé még hármat beiktatni, és Aranyosmeggyesen, ahol el vannak készülve a központtal, elindítnai az oltási kampányt, akkor már nem maradna épp annyira sok megoldandó feladat. Avasfelsőfaluban a járóbeteg-ellátó központból már el lett költöztetve egy sportterembe az oltóközpont. Nekik volt ott az egyes fázisból egy hatvanas fluxusuk, és kaptunk kb. két hete még egy fluxust. Tehát most ott két Pfizer–BioNTech-fluxus van. Az is nagyon jó dolog, hogy már lehet előregisztrálni. A program véleményem szerint jól működik, és így mindenki láthatja, hogy kb. milyen várólista van mindegyik oltóközpontnál. Már amikor fellépünk a vaccinare-covid.gov.ro honlapra, látszik, hogy szerepel mind az öt oltóközpont, ami jóvá lett hagyva annak idején Szatmárnémetiben, ahol gyűlnek a regisztráltak a várólistán. Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb úgyis kapunk vakcinát, és el fogjuk tudni indítani az oltóközpontokat.

Szatmár megye valószínűleg azért kapott kevesebb vakcinát, mint más megye, legalábbis én így látom — igaz, most az utóbbi időben kaptunk két fluxust Szoporra és két pfizeres fluxust, amiből egy a megyeközpontbeli poliklinikára, a másik az avasfelsőfalui oltóközpontba került —, mert a megyei fertőzöttségi szint nem olyan magas, mint más megyékben. Volt egy olyan központi stratégia, hogy azokat a megyéket segítik nagyobb vakcinamennyiséggel, ahol 4,5 ezreléknél nagyobb az incidencia, mi pedig nem is közeledünk ehhez.

A másik szívem csücske feladat — nevezzük így — a prefektusi hivatal új épületének befejezése. 2015-ben kezdtük el újramelegíteni a témát az akkori prefektussal, Eugeniu Avrammal. Az építési munkálatok befejezésére biztosítva van a hiányzó 3,7 millió lej. A tényleges munkálatok 2017-ben kezdődtek el, s azóta eltelt négy év, így szeretném, ha idén végre elkészülne a létesítmény. Év végére be lehet fejezni az épületet, az átköltözés viszont sokkal bonyolultabb dolog. Hogy csak egy példát mondjak, a prefektusi intézménynek, mivel a megyei tanács épületében vagyunk, nincs archívuma. Ahhoz, hogy egyik helyről a másikra dokumentumokat, archívumokat át lehessen szállítani, külön procedúrán kell átmenni, ami sok időt és energiát is vesz igénybe. Valószínű, hogy jövő tavasszal át tudnánk költözni. Amit én szeretnék, hogy elsősorban a Szatmár Megyei Gépjárműbejegyzési és Jogosítványkibocsátó Hivatal és a Szatmár Megyei Útlevélosztály költözzön az új helyre, mert jelenleg katasztrofális körülmények között működnek. A Petőfi Sándor utcai ingatlan nem a mienk, így arra az épületre mi jogilag nem tudtuk költeni, ott 2016-ban volt utoljára kifestve.

— Kollégáival sikerült a munkamegosztást megbeszélni, támogatják az elképzeléseit?

— Én a törvényt veszem jelen pillanatban figyelembe, és a 4-es sürgősségi rendeletben foglaltak szerint a prefektus szabja meg az alprefektus tevékenységi körét. Mivel csak két hete vagyok még ebben a székben, eddig nem osztottam le ezeket a feladatokat. Egy dolog biztos, a jogi problémákkal, a földvisszaigénylésekkel, a tanácsi határozatok, polgármesteri rendeletek jogi részével csak én személyesen fogok foglalkozni, a decentralizált intézmények irányításával természetesen ugyancsak én foglalkozom. A többi leosztásáról fogunk tudni beszélni, de a kollégák a prefektus nevében fogják tudni ellátni feladataikat. Ezt követően is akarok tudni mindenről, az utolsó aláírás az enyém lesz, de nagy segítség lesz, ha levesznek rólam a terhekből, mert jelen pillanatban nagyon sok munka van, és nagyon sok döntést kell meghozni rövid időn belül. Amikor ezek meg lesznek szabva, akkor csapatban szeretnék dolgozni, és azokat a döntéseket, amiket meghozunk, mindenképpen velük is meg szeretném majd beszélni. Azt tudom, hogy bármilyen döntés lesz, akár jó, akár rossz, én leszek a felelős, de amikor vállaltam ezt a funkciót, abban a pillanatban tudtam, hogy ez így lesz.

— A kisebbségvédelem, a magyar lakosság érdekeinek védelme egyszerűbb prefektusként? Hogyan látja, tapasztalja, vannak olyan esetek, hogy az anyanyelvhasználat joga sérül megyénkben?

— Ilyen információk az elmúlt időben nem érkeztek felénk a polgármesterek részéről. Szerintem ahol a lakosság 20 százaléka magyar kisebbség, ott a nyelv használata az adminisztrációban biztosított, és biztosított is kell hogy legyen. A másik probléma az, ahol a kisebbségek aránya kevesebb, mint 20 százalék, és ott tanácsi határozatok által lehet bizonyos dolgokat megtenni a kisebbségek felé. Ilyen jellegű jelzések eddig nem érkeztek irányunkba, azonban ha lesznek, akkor természetesen jogi háttérrel biztosítva mindent megteszünk a probléma megoldása érdekében. Most már az adminisztratív kódex végre tisztázta ezt a problémát is, így megfelelő jogi háttérrel lehet fellépni, és ilyen körülmények között a törvényt nem kommentálni kell, hanem életbe léptetni.

— A prefektusi hivatal alkalmazásában van elegendő személy, hogy a magyar anyanyelvű személyeknek is megfelelő szolgáltatást biztosítsanak?

— Vannak kollégáink, akik tudnak magyarul, nem olyan túl sok, de van. Többek között a kabinetem tagjai is, akik folyékonyan beszélnek magyarul is és románul is. A kabinetet úgy alakítottam ki, hogy ha bárkinek van valamilyen problémája, nyelvhasználati gondja, akkor tudjunk segíteni. Jogilag tudunk válaszolni, ha egy petíciót magyar nyelven is kapunk, akkor arra tudunk válaszolni magyarul is és románul is, ahogy a törvény azt megszabja. Azért lett így kialakítva a prefektus apparátusa. A kabinetfőnök egy fiatal mérnök Kovács Róbert személyében, s a csapat pedig a régi kollégákkal egészül ki, akikkel én dolgoztam hét éven át, és akikben megbízom, akik ismernek, és megbíznak bennem, őket mindenképpen magam mellett szerettem volna tartani. Megértették azt, hogy abból a funkcióból, amibe kerültem, több munka lesz, implicit nekik is, de mivel jó kapcsolatban voltunk éveken át, és megbíztunk egymásban, kinyilvánították azt, hogy csapattagok szeretnének maradni. Mi ilyen koprodukcióban fogunk a következő években működni.

— Beiktatásakor azt mondta, hogy szeretné, ha a decentralizált intézmények ügyfélbarátabbak lennének. Milyen lépéseket tett/tervez megtenni ennek elérése érdekében?

— Már történtek előrelépések, azonban még nem jutottam oda, hogy minden intézményvezetővel le tudjak ülni beszélni. Most ezen intézmények fel lesznek osztva minisztériumi hovatartozás szerint, és remélem, hogy a következő napokban már lesz annyi idő, hogy egy maratoni hét alatt tudjak találkozni az intézményvezetőkkel. Én egy dolgot kértem tőlük, és ezt papírra is vetettük, hogy az intézmények nyissanak az emberek felé. Van, amikor ez nagyon egyszerű, és könnyen megoldható egy egyszerű szabályzatmódosítással, a digitalizálással, ami elméletileg nem egy nagy dolog, csak attól függ, ki hogy tekint erre a problémára. A jelenlegi intézményvezetők többsége meg van szokva egy adott munkastílussal, és nem annyira flexibilisek a módosításokkal szemben. Ezért kértem azt fehéren feketén tőlük, hogy találjanak megoldást, és azokat vigyék is végbe. Az eredményekről pedig a prefektusi kollégiumi ülésen minden intézményvezető be kell hogy számoljon. Ezek az intézmények egy éven keresztül el voltak felejtve, mert világjárvány volt. Féltünk is, nem is akartunk senkinek rosszat csinálni, nem úgy működtek a dolgok, ahogyan kellett volna, én magam abszolút nem voltam megelégedve azzal, ahogyan működtek. Én a személyes találkozót tartom jelen pillanatban is a leghatékonyabbnak, és emiatt valamilyen szinten a prefektusi kollégiumi havi gyűléseket át fogom szervezni úgy, hogy tartunk belőlük kettőt, így minden egészségügyi szabályozást be tudunk tartani.

— Mit üzenne végezetül lapunk olvasóinak?

— Az én nyitottságom, amit eddig is bizonyítottam, megmarad. Én mindenkivel beszélek, aki keres, akinek problémája van, és próbálok megoldást találni. Ebben segít természetesen a kabinetem is. Az a nyitottság, amit ebből a székből is megmutattam, garantálom, hogy működni fog. Fogadóórákat is szeretnék szervezni a közeljövőben, de jelenleg még annyi probléma van az előző periódusokból felhalmozódva, hogy effektív nincs rá idő, jelen pillanatban nem lehet megoldani. Az alprefektusok is fognak fogadóórákat tartani, de szerintem egy hónap múlva várható ezek beindítása. Nem arra kell gondolni, hogy úgy lesz, mint régen, de előjegyzéssel, kevesebb emberrel, több találkozóval megoldható, hogy az emberek személyesen mondhassák el nekünk panaszaikat.

Sógor Beáta