Amivel nem törődik senki

Sokszor sétálva a városban olyan érzésem támad, mintha hiányozna valami, ami máshol megvan. A nyugdíjasok ez év januárjában tartott gyűlésén megemlítették azt is, hogy a szatmárnémeti vasútállomás épülete elhanyagolt állapotban van. A központi csarnok mennyezetéről kezd lehullani a vakolat. Talán egyszer valakinek a fejére is eshet. Az is igaz, hogy több mint harminc éve nem tettek semmit állagának javításáért. A korszerűsítését azzal kellene kezdeni, hogy a sínek közti aluljárót ki kellene tisztítani a szeméttől és az ott lévő piszkos, fertőzött víztől, hiszen ez nem jó névjegy a Szatmárra érkező idegen utasok előtt. A másik ottfelejtett, betemetett gyalogos aluljáró, ami az állomás déli végében, az őrház mellett van, azt is ki kellene tisztítani a szeméttől és átadni a közönségnek, hiszen a két temető közti vasúti átjárón, a síneken átbotorkálni igen veszélyes. A síneken túl, a temető melletti parkolóban már nyoma van az aluljáró másik végének, ahol a felgyülemlett víz a sok szemétnek egy részét az idők folyamán megemésztette és az aszfalt fölötte kezd beomlani. A másik mindennapi dolog, hogy ha a szerelvények távolabb állnak meg, akkor a vagonok alsó lépcsőfoka kb. 70 cm-re van a talajtól, így aztán egy idősebb vagy mozgássérült egyénnek probléma a felszállás, de még nehezebb leszállni.

A másik fura helyzet az, hogy az állomás épületével szemben a nagy irodaház évtizedek óta üresen áll, az ablakok mindenhol betörve, az ajtók nyitva, az épület enyészetre van ítélve, pedig az szolgálhatná az eredeti célját, amiért oda építették: a megyében és az azon kívül közlekedő autóbuszok kiinduló pontja volt. Ma sok helyről indulnak, de csak az ingázók tudják honnan és mikor. Egy ide érkező idegen teljesen árván marad. Nincs egy menetrend sehol sem kifüggesztve.

A városi autóbuszvonalak mentén hiányoznak a fedett megállók, így az utazóközönség a zuhogó esőtől vagy a perzselő naptól nincs védve. Különösen az utóbbi veszélyes az idősebb korosztályra. Pedig vannak várost átszelő hosszú autóbuszvonalak, de még az Eötvös (Ioan Cuza) utcán sincs fedett megálló, ahol szinte minden autóbusz átmegy és mindig nagy tömeg van. Jó példa erre az ellenkezője: Lázári község, ahol ízléses, fából készített fedett megállók állnak az utazók rendelkezésére. Nem sorolom fel a szatmári legfontosabb vonalakat: 11, 12, 3, 9, 19, 5. Talán az utasok többről is tudnak, azért a város illetékesei feltérképezhetnék a lehetőségeket, hiszen ezek évtizedek óta állandó járatok és már ideje volna valami kézzelfoghatót is tenni a közért.

Ehhez hasonló helyzet áll fenn a Kossuth-kert esetében is. Mint az sokszor előfordul nyáron, hirtelen jöhet egy zápor és az ott levő szülők, nagyszülők és gyerekek bőrig áznak fedél hiányában. A park közepén levő dombon lehetne egy, a tájba illő építményt létesíteni, terasszal, ahol gyermekek és felnőttek hűsítő italokat, süteményeket kaphatnának. A jó idő ellenére a régi gőzfürdő melletti közvécé még mindig zárva van, pedig már sokan járnak ki. Igaz, már a bokrok is kizöldültek, de nem ez a civilizált megoldás. A dombon tartott nyári rockkoncerteket pedig ki lehetne helyezni a Sárerdőre, ahol már évtizedek óta megvan egy betonból kialakított színpad és az ottani vendéglő pedig kielégítené a szórakozni vágyók igényeit. Ennek, gondolom, örülnének a Kossuth-kert környékén lakók is, hiszen a hangos rockzene hallatszik a város egész területén.

Legutoljára hagytam a szatmári kerékpárutak helyzetét, ugyanis a múltkor azt olvastam, hogy sok ilyen út van. Nos, én mint régi és mostani karikázó ezt megcáfolom, és állítom, hogy nagyon kevés van: a Decebal hídról lemenve a töltésen Vetés irányába a Szamos bal oldalán az egyik legjobb kerékpárút található, ugyancsak ezen az oldalon, de ellenkező irányba, Szatmárpálfalva irányába, a Golescu híd mindkét oldalán a járdán, majd a Zsadányi út jobb oldalán egy darabig vannak kerékpárutak, a többi tele van gödrökkel, vagy mint a Károlyi úton, a járművek foglalják el.

Az évtizedekkel ezelőtt beígért és azóta is csak ígért sárerdei kerékpárút jelenlegi állapota veszélyes, kiszélesítése pedig csak álom marad.

Tisztelt városatyák, ezekkel is kellene foglalkozni egy kicsit!

Riedl Oszkár