Álmok, tervek — nyaralás előtt

Az utóbbi hetekben nem sokan látogatták a cukrászdát. Az idősebbek féltek a vírusfertőzéstől, a fiatalabbak hangulatosabb teraszokra ülnek ki, ahol több a fiatal, akikkel lehet találkozni. A megkövetelt távolságtartás és a kijárási korlátozás a találkozásokat korlátozta a legjobban, ami sok embernek nagyon hiányzik.

— Hetek óta tervezzük a férjemmel a nyaralást, de sehogy sem jön össze — szólalt meg Ágnes, miután megrendelte a kávét. — Az év elején még úgy terveztük, hogy Görögországba megyünk. Mindig sokat kell egyeztetni a helyszínen, mert én a vízpartot szeretem, ő pedig el akar jutni irodalmi, zenei, képzőművészeti, színházi és történelmi nevezetességekhez. Úgy gondoltuk, Görögországban minden megtalálható, igaz, nem egy helyen, mégis, ha találunk egy kis központi helyet, onnan könnyen el lehet jutni más látnivalókhoz is. A járvány ezt felülírta. Én most is elmennék egy külföldi tengerpartra, de a férjem hallani sem akar róla.

— Mi is sokat tervezzük a nyaralást — mondja Viktória. — Már voltunk kétszer egy-egy hosszú hétvégére, egyszer a gyerekekkel, egyszer csak mi. A férjem akkor nyugodt, ha ott vannak a gyerekek is, ők viszont külön szeretnek menni, a saját társaságukkal. Én is azt tartom jónak, ha nem együtt megyünk, így nekünk is több időnk van egymásra, s a gyerekek is jobban érzik magukat.

— Én sokat gondolkodom azon, hogy milyen is legyen egy igazi nyaralás. Megértem a férjemet, ha ő szeretne múzeumokat látogatni, megnézni egy színházi előadást, elmenni egy képtárba és egy komolyzenei koncertre. Én viszont nem ebben látom a kikapcsolódást. Az sem biztos, hogy beérhetjük azzal, hogy a vízparton ülünk, vagy megnézünk egy-két dolgot a közelben. A férjem azt mondja, hogy hónapok telnek el, hogy a városban sem megyünk el a színházba vagy a filharmóniába. Folyton dolgozunk, ha adódik egy lehetőség a szabadság idején elutazni, nagyon meg kell gondolni, hogy mivel töltsük azt a rövid időt.

— Ez valóban így van, mégis, ha együtt utazik el a család, ugyanazok a problémák merülnek fel, mint az év más napjain. A szabadság valami más kellene legyen. Valami, ami különbözik a munkanapoktól. Hogy ne azzal töltsük az időt, ki mit szeretne enni, ki akar fürödni, ki nem, ki akar vízpartra menni, ki a hegyekbe, és így tovább. Sokat lehet hallani a családi nyaralásokról, egyesek szerint az egész évi rohanás után ilyenkor mindenki együtt van, mások szerint éppen az egymáshoz való igazodás és alkalmazkodás miatt nem marad idő a kikapcsolódásra.

— Szerintem a baj az, hogy nem arra törekszünk, hogy a saját igényeinknek megfelelő módon szervezzünk programokat, hanem a divatnak megfelelően. Gyakran látom, hogy ismerőseim arra koncentrálnak, hogy menő nyaralóhelyekre jussanak el, ott a leglátványosabb helyeken készítsenek fotókat a Facebookra, ami egyfajta elégtétel számukra. Ha ez megvan, utána már kevésbé törődnek azzal, hogy jól érezzék magukat. Láttam olyan nyaralókat, hogy a nap nagyobb részét a szállodai szobában töltötték, mert képtelenek voltak kezdeni valamit magukkal.

— Sok ilyen eset van, és ezek nem véletlenek. A szórakozáshoz való készség, a nyaraláson való viselkedési forma nem egy velünk született tulajdonság. Ezeket meg kell tanulni. Nézd meg, a fiatalabb generáció ezt már tudja, mert ők már természetszerűen kihasználhatták a szabadság lehetőségeit. Nekik már több barátjuk van, több helyre eljutnak, és nem kell attól tartsanak, mi lesz, ha valamiben túllépik a határt. A gyerekkel való nyaralás talán amiatt nem a legjobb, mert valóban sokat kell alkalmazkodni.

Ágnes és Viktória soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy akár egy percig is csendben maradjanak. Mivel otthon is gyakran összejárnak, hiába mondanának egymásnak valótlan dolgokat, úgysem hinnék el. Mindketten tudják egymásról, hogy a nyaralás fontos az életükben, és úgy-ahogy összejön minden évben, mégis titokban ott van a képzeletükben, hogy valami másra vágynak. Valami igazira.

Elek György