×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
12 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Ahogy az iskolapszichológus látja

2020.11.12 - 18:32
Megosztás:
Ahogy az iskolapszichológus látja
Az egyik szatmárnémeti középiskola folyosóján futottam össze az iskolapszichológussal, aki hozzám hasonlóan véletlenszerűen volt az iskolában, ugyanis néhány napja nincs fizikai jelentéttel zajló tanítás.

Mi másról beszélgethettünk volna, mint az online oktatásról, amiről már mindenkinek az a véleménye, hogy eredménytelen. Mondhatják a pedagógusok, hogy vannak korosztályok, amelyek számára nagyon hasznos, a legtöbben azért állítják ezt, mert igazolni akarják a munkájuk fontosságát, azt nem mondhatják, hogy az egész megyében elég lenne minden évfolyamon egy-egy tanár, aki egy íróasztaltól a laptop előtt ülve leadná az anyagot.
Az iskolapszichológus nem azt tanulmányozza, hogy a távoktatás vagy a jelenléti oktatás eredményes vagy eredménytelen, hanem azt, hogy miként alakul a diákok lelki és szellemi egészsége. Jelen pillanatban az történik, hogy orvosok, pszichológusok, pedagógusok és szülők cáfolják azt, amit elég hosszú ideje tanítanak, és igyekeznek meggyőzni arról a gyerekeket. Komoly nevelői és oktatói munka folyt eddig, hogy a gyerekek ne töltsenek sok időt az eszközök (számítógép, táblagép, telefon) előtt, hanem mozogjanak, töltsenek minél több időt a szabadban… Egyáltalán nincs jó hatással a gyerekek idegrendszerére, ha több órán át ülnek naponta az eszközök előtt. Már az óvodás gyerekek is arra vannak kényszerítve, hogy megragadjanak a számítógépek előtt.
A sokat hangoztatott „Ép testben ép lélek” szlogent eltaposta a járványhelyzet. Az óvodásoktól az egyetemistákig mindenki ott ül a lakásban, ki jó, ki kevésbé jó körülmények között, meggörnyedve, a legtöbbször egyedül, szótlanul… Képzeljük el, hogyan viseli ezt az a gyerek, aki a napi hat-hét iskolai óra után tanult másnapra, sportolt, különórákra járt, részt vett vetélkedőkön és versenyeken, és hosszan lehetne sorolni, mennyi mindennel foglalkozott, amíg este fáradtan az ágyba zuhant. Ma már ki sem kell szállni az ágyból, onnan is rá lehet kapcsolódni az online órákra. Felborul az étkezési rend is, a gyerekek gyakran teljesen megfeledkeznek arról, hogy éhesek.
Miben segíthet az iskolapszichológus? — tettem fel a kérdést. El lehet képzelni — válaszolta az iskolapszichológus —, amikor hatszáz-nyolcszáz diák jut egy iskolapszichológusra, az egyetemistáknak pedig már maguknak kell megoldaniuk az ilyen jellegű problémáikat. Sajnos elég sok olyan fiatallal is találkozunk, akik lelkileg annyira fejletlenek, hogy ha külön-külön kapnának egy szakembert, akkor is nehéz lenne rajtuk segíteni. A nevelés hiánya nem új keletű, de lélektani szempontból az utóbbi harminc év ártott a legtöbbet. A járvány miatt el vannak zárva az emberek egymástól, ami nagyon káros következményekkel jár. A nagy problémák mégis abból adódnak, hogy a bezártság előtt, amikor szabad volt a mozgás, lehetett társasági életet élni, lehetett bulizni, létezett egyfajta elszigetelődés, hiszen amikor egy térben voltak a fiatalok vagy az idősek, nem beszélgettek egymással, nem volt közöttük egy olyan kapcsolat, aminek léleképítő szerepe lehetett volna.
Az iskolapszichológus képtelen segíteni hatszáz-nyolcszáz gyereken, most pedig még kevésbé képes, felkérésre viszont tudna tanácsokat adni diákoknak, szülőknek vagy akár pedagógusoknak is, ha arra lenne igény. A szülők azt hiszik magukról, hogy ők mindent tudnak, a gyerekek pedig jól elvannak az internet világában. A telefonok és más kütyük egyfajta nyugalmat és biztonságot adnak számukra, észre sem veszik, hogy kiürülnek, mert a sok információ gyorsan jön, majd gyorsan megy tovább, a pillanatokat elégítik ki, amikor felemelik a fejüket, ott állnak a semmi közepén, ahonnan semmilyen irányba nem vezet út.
Nagy kár azt állítani, hogy eredményes az online oktatás, és nem szabad azt hinni, hogy a jelenlegi állapotból van kiút. Ez már közösségi tragédia, melynek jóvátételéhez nagy elhatározásokra van szükség, amihez éppen az az erő, az a rálátás, az az érzelmi érettség kell(ene), ami a legtöbb emberből hiányzik.

Elek György

 

Múlt — jelen — jövő
Gyerekkoromban otthon, az iskolában és sok más helyen mindig azt hallottam, hogy egy szebb és jobb jövő reményében élünk, a gyorsan fejlődő tudománynak köszönhetően egy fejlett, kényelmes, gazdag, biztonságos stb. holnap vár ránk, erre kell felkészülni úgy, hogy minél több elméleti és gyakorlati ismeretet szerezzünk meg az iskolában és a környezetünkben, ahol élünk.
A döntő és meghatározó befolyás
Török Péter egyszerű munkásemberként élte le az életét, viszont mindig érdekelték a világ dolgai. A kommunizmus éveiben is mindent elolvasott az újságból, igaz, sokat nevetett magában, amikor a politikában kevésbé jártas olvasóként is felfigyelt rá, hogy azért eléggé túlzás az, ami néha le van írva.
„A tudást nem lehet elvenni”
Boglárkát sohasem kellett biztatni, hogy tanuljon, mindig igyekezett megtanulni a leckéjét már kisiskolásként is, a középiskolában pedig lelkesen készült az egyetemre.