×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
12 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.59 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

A véndiákok lelke Szatmárba repül

2021.08.28 - 09:26
Megosztás:
A véndiákok lelke Szatmárba repül
Napjainkban természetesnek vesszük, hogy évről évre megszervezik a Véndiáktalálkozót, ám azt kevesebben tudjuk, hogy Ligeti L. Zoltán pedagógus ötleteként először 1992-ben szervezték meg. Azóta az egyik legfontosabb eseménye a szatmári véndiákoknak.

Egy év kihagyás után ma újra megrendezik a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban a Véndiáktalálkozót, melyen a mindenkori szatmári véndiákok vesznek részt, hogy találkozhassanak egykori osztálytársaikkal, évfolyamtársaikkal, ismerőseikkel. Ma már természetesnek vesszük, hogy minden évben van egy rendezvény, melyen a szatmári véndiákok részt vehetnek. Nem volt ez mindig így, azonban a három évtizede alakult Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség tagjainak köszönhetően a tavalyi évet leszámítva, amikor a világjárvány miatt nem lehetett ilyen nagyszabású rendezvényt tartani, minden évben lehetőség adódott a magyar anyanyelvű véndiákok találkozóját megszervezni. A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség 1991. december 1-jén tartotta alakuló ülését. Ligeti László Zoltán tanár úr kezdeményezésére a jelen levő 38 alapító tag megtárgyalta az alakulandó szövetség célkitűzéseit, alapszabály-tervezetét, majd 1992. március 13-án bejegyezték a cégbíróságnál. A szövetség a cégbíróság által elfogadott alapszabályzat szerint működik, nonprofit társadalmi szervezetként, és tagja lehet minden olyan véndiák, aki Szatmáron tanult.
A Véndiákszövetség megalakulása Ligeti László tanár úrnak a kezdeményezése volt, aki a Véndiák-Toborzójában rávilágít: „Minden régi iskola büszke hagyományaira. 100–150 éves tanodák büszkén hirdetik pár emberöltőnyi múltuk patinás megvalósításait … építgetik hagyományaikat. Tudják mekkora erkölcsi, szellemi, ha kell anyagi erőt jelentenek azok. A szatmári Kölcsey Ferenc Líceum — ha rangsorban nem is — de korban egyidős a debreceni, sárospataki, pápai, kolozsvári, nagyenyedi kollégiumokkal: elmúlt 400 éves (…) Fel kell ocsudnunk hagyománytipró aléltságunkból! Egy iskolánál sem vagyunk alábbvalók! Nekünk is vannak hírességeink. Kimagasló költők, tudósok, művészek, világbajnok sportolók, akikre méltán büszkék lehetünk. Erdélyben már minden magyar iskola megteremtette a maga Véndiákszövetségét, csak mi nem! Elegendő lenne 10–20–30 évenként 'nagyot inni' az elszisszent évek emlékére??? Itt az ideje: pótoljuk a múlt hiányosságait, szervezkedjünk!” A toborzóban arra is kitér, hogy elkészült a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség alapszabály-tervezete, melyet 1991 decemberében vitattak meg, s már akkor napirendre tűzték a Véndiáktalálkozó kérdését, melyet 1992 őszén tartottak meg első ízben. A Véndiákszövetség alakuló ülésén, 1992. január 23-án Ligeti tanár úr e szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket: „Szeretettel köszöntök mindenkit, aki erre a rendhagyó találkozóra eljött. Ilyen alkalom még nem adódott ebben a majdnem fél évezredes iskolában. Talán a sors kényszerít bennünket arra, hogy végzetes szétszórattatásunk előtt a még megmaradtak, a még egymást keresők, szövetségre lépjünk, és egymást gyakrabban számba vegyük…”, s már akkor eldöntötték, hogy 1992 őszén megrendezik az első véndiáktalálkozót. Erről a rendezvényről a Véndiákszövetség Krónikája azt írja, megható, felejthetetlen élmény volt, amelyhez hasonlót az 1957-es, évfordulós és névadó ünnepségek óta nem láthatott Szatmárnémeti magyarsága a Kölcsey Kollégium udvarán. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy milyen óriási igény van az ilyen típusú rendezvényekre. Az 1992-es találkozó szervezőbizottságának húsz tagja volt: Ábrám Sámuel, Bányai Ferenc, Boros Mihály, dr. Bura László, Czumbel Magdolna, Darabos Károly, Debreczeni Éva, dr. Dutkay Elemér, Grebur Miklós, Gönczy Miklós, Jakab Árpád, Jékel Gézáné, Kondor József, Ligeti László Zoltán, Muhi Sándor, Pittner Sándor, Szabó Imre, Szugyiczky István, Tóth Gézáné, Wielland Ferenc. Ettől az évtől kezdődően írhatnak a jelenlevők a szövetség emlékkönyvébe. Szintén az első találkozóra készült el a Hajszálgyökerek címet viselő kiadványa. A Bura László által összeállított könyvecske a szatmári magyar iskolákról és ezek kiváló növendékeiről, tanárairól szól. Ebből ismerhették meg az érdeklődők, milyen kiterjedt iskolahálózattal rendelkezett Szatmárnémetiben a magyarság, és érthette meg az intézményrendszer újrateremtésének szükségszerűségét. Akár az akkori kiadvány folytatásának is lehet tekinteni a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Jubileumi Évkönyvét, melyet a 2021. évi Véndiáktalálkozó keretében mutatnak be.

Páskándi-vers a Véndiáktalálkozóra

1993-ban már olajozottabban ment a találkozó szervezése, s a köszöntőbeszédet ft. Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök és ft. Tőkés László királyhágómelléki református püspök mondták. A szervezők meghívták az iskola egykori véndiákját, az időközben Magyarországra áttelepült írót, költőt, drámaírót, Páskándi Gézát is, aki erre az alkalomra írott versével üdvözölte iskoláját.
Az Öreg iskolánk falára – biblikus sorok című vers a következőképp szól: „Midőn ma iskolánkban/ itt megszólalt a csengő,/ immáron jaj, de tudtam:/ ez ama érc – a zengő./ S ha kisdiákok jöttek/ rajozva s tengve-lengőn,/ a zsivaj ezt üzente:/ ez cimbalom – a pengő./ S a zene mindörökké/ majd úgy tódul nyomunkban,/ mintha a légürestől/ üres lég iszonyodna./ E zene nélkül – érzem –/ a levegő is árva./ Nem zeng? Nincs teremtve! Csak/ rongy észtől kitalálva./ Árnynál konokabb zengés!/ Hisz vaksötét sem űzi./ S nemcsak szép fényes nappal/ kívánhat kergetőzni./ Bölcsődal, siró ének/ s éltető himnuszunk már,/ fülünkben nem némítja/ senki és soha immár./ S ha szemünkben virág nő,/ s fülünket rögre hajtjuk,/ a zene lelkét égnek/ s testét földnek adjuk!/ Midőn ma iskolánkban/ itt megszólalt a csengő –/ a Világfolyosón szólt/ cimbalom s érc … A zengő.”
Páskándi Géza, bár nem tudott részt venni a találkozókon, 1993-ban és 1994-ben is üzenetet küldött a Véndiáktalálkozó résztvevőinek, melyekben visszaemlékszik a kölcseys évekre, tanáraikra, pajtásaira, az iskolában kapott nevelésre is.

Véndiákzászló

1995-ben döntött úgy a Véndiákszövetség vezetősége, hogy a Véndiáktalálkozókat szeptemberről július közepére teszi, amihez az idei rendhagyó évig ragaszkodtak is. A negyedik találkozó egyik legfontosabb pillanata volt a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség zászlajának a bemutatása és felszentelése. Az ötlet egy szövetségi ülésen született, és rövid időn belül akadt, aki segített a terv megvalósításában. Az 1955-ben, a Magyar Leánylíceumban és Magyar Fiúlíceumban végzett diákok 40 éves találkozójuk alkalmával adományozták a zászlót a szövetségnek. A zászló egyik oldalán fehér alapon a régi szatmári iskolák (Pázmány Péter Katolikus Fiúgimnázium, Református Gimnázium, Kölcsey Ferenc Líceum, Református Leánygimnázium, Kereskedelmi Középiskola, Szent Erzsébet Gimnázium) címerei veszik körül a Véndiákszövetség jelképét, a másikon pedig a következő felirat olvasható: Itt élned s halnod kell! A szövetség zászlókeresztanyának Varga Attiláné dr. Bányász Ritát kérte fel. A zászlót azóta több évfolyam, magánszemély szalagja díszíti, s vélhetően ma ezek száma gyarapodni fog.

Véndiák-Napló


A Véndiákszövetség tevékenysége nem korlátozódik csak a Véndiáktalálkozó megszervezésére, bár ennek van a legnagyobb visszhangja, hiszen ezen vesznek részt a legtöbben. A szövetség tagjai 1996 februárjában jelentették meg időszakos kiadványukat, a Véndiák-Naplót, mely a legújabb tevékenységekről, beszámolókról hivatott tájékoztatást adni. A szövetség ugyanakkor 10, illetve 15 éves összefoglaló könyvet is kiadott, melyben az elmúlt évek megvalósításai, veszteségei is számon lettek tartva.
A Véndiáktalálkozó szervezőbizottsága folyamatosan változáson esett át — egyesek kivándoroltak, mások elhunytak, de olyanok is akadtak, akik egészségi állapotuk, illetve egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudták kivenni részüket a munkából —, ám minden esetben arra törekedett, hogy megtartsa a találkozót, s a biztos programpontok mellett változatos műsort állítson össze a résztvevőknek. A Véndiáktalálkozó mára az egyik legnagyobb eseménye a szatmári magyar közösségnek, melyen a kezdeti ezres létszámról kétezer jelenlévő fölé emelkedett az együtt ünneplők száma, ám idén a pandémia miatt maximum 500-an vehetnek részt az augusztus 28-ai rendezvényen.

Részletek az emlékkönyvből

„Hűségemről és őszinte ragaszkodásomról szeretném biztosítani az ősi iskolámat. Az Énem jobbik részét Neki köszönhetem, s ha van bennem tartás, magyarságtudat és nyoma is a keresztyéni szeretetnek, a szüleim mellett a köszönetem az övé. Adja az Isten, hogy mint a bibliai Sion, dacoljon az elmúlással.” (1992. szeptember 12., Dr. Mártha Ivor)

„Végig az életen: vigyázzban, keményen!/ Egy! Kettő! Egy! Kettő!” (Mécs László: Vigyázz-állásban) — E nagyszerű véndiáktalálkozó bizonyság arról, hogy: vagyunk, sokan vagyunk, velünk számolni kell! Mindannyiunk számára erősítő, tudat-ápoló volt e rendezvény. Még sok hasonlót! (Szatmárnémeti, 1992. szept. 4., Tempfli József váradi r. k. püspök)

„Kicsiny fehér templomunkban most minden erők tömörülnek — valahogy így fogalmaz Reményik Sándor, Templomról és iskoláról szólva. Úgy érzem, hogy a felemelő Véndiáktalálkozók és az izmosodó Szövetség elsősorban 'az erők tömörülését' jelentik, és nem korlátozódnak a puszta emlékezésre és nosztalgiára. Köszönet a Véndiákoknak, hogy meríthetünk időtlen örökségünkből. Isten áldása kísérje Ligeti tanár urat és jeles munkatársait az Ügy iránti elkötelezett odaadásukért és szolgálatukért. Legközelebb akkor szeretném felnyitni ezt a könyvet, amikor az új Kollégium felszentelésére kerül sor. (Áldás-kérő szeretettel 1993. szeptember 4., Tőkés László, Királyhágómelléki ref. püspök)

„Münsterben járván (állítólag) 70 harang szólt az istentiszteletre, én (naiv) arra gondolva, hogy ez minket hívogat Isten dicsőítésére. Nem tévedtem, mert azok a harangok nekünk is szóltak, de az igazi mégis az a szívhez szóló, a Szatmárnémeti-i öreg templom nagyharangja. Szeretettel írja ezt e vén falak öreg (diák) tanárja!” (1994. augusztus 27., Petkes József, festő, grafikus)

„Ezúton is szeretném kifejezni szeretetemet és nagyrabecsülésemet Szatmárnémeti népe s az öreg és mai diákok iránt. Tisztelettel,
Dr. Szűrös Mátyás”

„Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség 11. találkozóján, ahová a Szatmárnémetiben alakult „Antal József Baráti Társaság” vendégeként érkeztem. Szatmárnémetit kicsit szülőföldemnek tekintem, mert itt éltek anyai dédszüleim. Ha ide utazom, haza jövök.” (2002. július 13., Antall Józsefné)

„Mi »véndiákok«, akik ebben az Alma Materben végeztünk ezelőtt 55 évvel, nagy örömünkre szolgál, hogy ma is, 55 év után részt vehetünk ezen a rendezvényen, ahol találkozhatunk úgy az osztálytársainkkal, mint régi ismerőseinkkel is. Szép tanújele ez annak is, hogy még vagyunk, összetartunk és maradni is akarunk jelképül az utódainknak is. Jó látni, hogy minden évben ennyien ki merik és ki is tudják mutatni hovatartozásukat.
Köszönjük a rendezőknek, a szervezőknek, hogy ilyen kellemesen éreztük magunkat. (dr. Pallay Béla, dr. Lázár Gábor, dr. Bara Kálmánné Szabó Adél, dr. Kerekes Ervin, Both Károly, Riskó György)

„Szatmárnémeti ős skólájából tovatűnvén
sem szakad el soha már: itt marad úgyis a szív,
drága barátaim, itt marad úgyis a szent fiatalság
szelleme, lelke, szabad vágyaim álma — csak itt!”
(Kovács András Ferenc, Szatmárnémeti, Kölcsey Ferenc Főgymnasium
2003. szent Jakab hava, 12-dik napján, ÉS köszönet milliomszor!)

„Iskolám Véndiákjai, ne feledjétek: Milliók sűrítik égi táplálékká váló szeretetenergiává a magyar föld összes szenvedését…
A valódi ima, a legvalódibb, a leghatékonyabb ima: a Magyar lét, a magyar küzdelem —
Isten várának védői vagyunk, és ha nem váltunk méltatlanná az őrzésére, akkor erőnk is méltóvá válik — Minden hűséges magyar átváltozik — Isten tekintetében változik át szén-minőségűből gyémánt minőségűvé.” (Kocsis István drámaíró, 2004. július 10.)

 

Utcai varieté tette színesebbé a parkavató ünnepséget
Hangulatos és változatos ünnepséget szervezett a városvezetés a szatmárnémeti régi központi park elkészülte alkalmából, szerda délutántól birtokukba vehették a polgári főteret a város lakói.
Kész a régi főtér. Premier előtti parkbejárás.
Befejezték a munkát a szatmárnémeti régi főtéren, szerda reggel már elkezdték leszerelni a munkatelep-kerítést, tíztől a sajtó járhatta be a szerda öt órai ünnepélyes átadás előtt a vadonatúj régi főteret.
Kész a park, szerdán átadják!
Másfél évnyi munka után elkészült a kivitelező a szatmárnémeti régi főtér felújításával, szerdán lesz a hivatalos átadó, a polgármester mindenkit invitál a nagy eseményre.