×
2022. 10 07.
Péntek
Amália
9 °C
Borult idő
1EUR = 4.94 RON
1USD = 4.99 RON
100HUF = 1.17 RON
Publicisztika

A végső szabályozók

2021.02.25 - 21:00
Megosztás:
A végső szabályozók
Dóra minden reggel abban a reményben tekint ki az ablakon, hogy szembenéz vele a napsugár, és az ablakból jól látható kiskertjében megjelennek a tavaszi virágok kibújó rügyei.

A változékony tél után hiányzik már a tavasz, a feltöltődés ideje, mert valamennyiünknek nagy szüksége lenne a feltöltődésre, a hónapok óta tartó bezártság és bizonytalanság feloldására. Az emberek vágynak már a szabadba, hogy erőt merítsenek a természet erejéből, hiszen a természet legyőzhetetlen erőkkel rendelkezik, amit valamiért képtelen megtanulni az ember.

Dóra ott áll a kinyitott ablak előtt, és megpróbál a jövőbe tekinteni. Azon tűnődik, mennyi esély van arra, hogy visszaálljon az élet a maga rendjébe. A gyerekek nem tudják eldönteni, hogy mikor van vakáció, mert a hosszas otthon maradás megzavarja az életrendet. Dóra gondolataiban végigfutnak azok az állandó szemrehányások, hogy túl sokat ülnek a diákok az okoseszközök előtt, és keveset társalognak személyesen. Egy ideje a közösségi oldalakon megjelenő bejegyzésekből arra lehet következtetni, hogy egyre többen vágynak a személyes találkozásokra, az élő beszélgetésekre…

Dóra visszagondol a régi panaszokra, amikor éppen a mostani panaszok ellenkezője hangzott el naponta. A feltöltődés lehetősége ma sem biztosított mindenki számára hasonló módon. Diák korban a kötelező iskolai feladat mindenki számára ugyanaz, bár a szülőknek és a diákoknak nem egyformák az elvárásaik. A kötelező iskolai foglalkozások mellett lehet sportolni, nyelvórákra járni, hangszeren játszani, egyházi és világi közösségi életet élni… Mindenki annyi pluszt vállal, amennyire képes vagy amennyit megengedhet magának. A „képes” és a „megengedhet” fogalmak különböztetik meg a diákokat a tekintetben, ki hol nyaral, sok esetben ki hol vállal diákmunkát. A felnőttek számára is fontos tényezők határozzák meg, ki hol nyaral, ki hol és hogyan töltődik fel. Ma már egyre több munkahelyen mosódnak el a határok, szűnnek meg a különbségek a munkaidő és a szabadidő között. Kevés olyan munkahely van, ahol nem a „látástól vakulásig” módszert alkalmazzák. A technika ma már lehetőséget ad arra, hogy nagyon sok munkát otthon is el lehessen végezni, igaz, sokan ezt még nem tekintik munkának, azt tartják, hogy a munkát csak a munkahelyen lehet végezni, az otthon, a számítógép mellett végzett munka számukra pótcselekvést jelent. Szakértők szerint az egészség megőrzésének egyik feltétele a munka és a pihenés (feltöltődés) egyensúlyának a megteremtése. Ugyanebben a szakértői véleményben van kimutatva, hogy a munkával és a pihenéssel eltöltött idő arányát a legegyszerűbben a közalkalmazottaknál lehet meghatározni, ugyanis ők azok, akik munkaidő után nem kapcsolják be a laptopot, hogy elvégezzenek olyan teendőket, amiket munkaidőben nem lehetett, ők azok, akiknek államilag biztosított a nyaralás… Van egy közös a rutinmunkát végző közalkalmazottakban és a magánszférában, az úgynevezett kötetlen munkaidőben, de valójában „látástól vakulásig” dolgozók nagy részében: a feltöltődés idején sem tudnak megszabadulni a laptoptól, a telefontól és az internettől. Számukra nincs olyan kikapcsolódási, pihenési, feltöltődési alkalom, aminél nem fontosabb az, hogy mi történik a Facebookon. Lehet az ilyen ember a legmagasabb hegycsúcson, a tenger közepén, az erdő mélyén vagy a nagyvárosi forgatagban. Nem éhes, nem szomjas, nincsenek testi vágyai, nem ragadják magukkal érzések, vágyak, csak pörgeti a telefon képernyőjén a képeket, és megpróbálja elhitetni önmagával, hogy ez a feltöltődés.

Dóra ott áll az ablak előtt, és találgatja, mit hozhat a tavasz, mit hoz majd a járvány utáni korszak. Ha jól átgondoljuk az utóbbi évek történéseit, arra a következtetésre juthatunk, hogy egy túlterhelt időszak után érkezett a járvány, melynek időszakában mindenki azt remélte, hogy a járvány elmúltával valami nagy változás fog bekövetkezni valamennyiünk életében. Dóra az ablakból most ennek a változásnak a jeleit keresi. Gondolatban sokkal távolabbra ellát, mint amennyit az adott látóhatár megenged. Tavasszal mindig megerősödnek a vágyak és a remények, valahogy erősebbé válik az a felismerés, hogy számtalan külső erő szólhat bele életünk és sorsunk alakulásába, de a végső szabályozók mégis mi vagyunk.

Elek György

Cookie