A Vásárló, a Carrefour és a romlott tej esete

A Vásárló elment a tekintélyes Carrefour-ba, hogy ne sarki zugüzletből vásároljon és Zuzu tejet vett, mert az minőségi. Október harmadika volt, a kedvezményes pultban talált 1,8 literes tejet ettől a gyártótól, amely tizedikéig volt érvényes. Örült a vételnek, mert féláron kapta meg a tejet. Másnap reggel a Vásárló felesége grízhez használta volna a tejet, de az melegítés közben megtúrósodott. Kidobták volna az egészet, de a Vásárlónak eszébe jutott Timmermans intelmei a spórolásról és úgy döntött hogy visszaviszi a boltba a minden jel szerint romlott italt.

Csak papíralapúval

Másnap a Vásárló jelentkezett a Carrefour információs pultjánál az áruval és a digitális pénztári jeggyel, de azt mondták neki, hogy csak papír alapú nyugtával oldható meg a tej visszavétele, digitálissal nem. A Carrefournál lehet online vásárolni, helyben pedig lehet fizetni kártyával, NFC chipes telefonnal, sőt akár okosórával is, de terméket visszaváltani digitális bonnal nem lehet, csak nyomtatottal. Illetve az is elhangzott, hogy az „eredeti tárolójában lévő tej lehet, hogy nem is romlott”, amire a Vásárló nem tudott semmilyen ellenérvet felhozni, simán csak lefagyott. Letörve hazafelé menet arra gondolt, hogy egy nyolc lejért vett korsó tejből nem kellene nagy ügyet csinálni, az ügyet itt le kellene zárni, de hogy ténylegesen mitévő legyen a továbbiakban, arra alszik egyet.

Van remény

Másnap, napközben erre a következtetésre jutott: ha egy fél lakótelepnyi területen működő, milliárdos forgalmat bonyolító multinacionális szupermarket nem fizet vissza gondolkodás nélkül nyolc lejt egy romlott árucikk után, akkor a Vásárlónak egyenesen kötelessége elérnie, hogy ő maga ne veszítse el azt a nyolc lejt. Illetve a termék gyártójának is tudnia kell, hogy rossz volt a terméke, hiszen ha utánajár, hogy mi miatt romlott meg és a hibát kijavítja, akkor javul a versenyképessége a nemzetközi piacon, amit szorgalmaznia úgy a Vásárlónak, mint mindenki másnak érdeke.
Ilyen érvek mentén a feljelentést a Carrefour ellen a fogyasztóvédelmi ügynökség felé még aznap megtette. Ha nem is azért a nyolc lejért, meg nem is azoknak a magasztos érdekeknek az elérése érdekében, de legalább azért, hogy lesz talán egy szép történet amit egy újságírónak aztán elmeséljen.
Pár nap múlva kapott egy e-mailt a Carrefour ügyfélszolgálatosától, hogy minden további nélkül mehet a pénzéért a boltba, a romlott tej árát visszafizetik. A Vásárló ment is, de gyarló emberként az járt a fejében, hogy a nyugati jóléti államokban bezzeg ilyenkor nem csak egyszerűen a pénzét kapja vissza az emberfia, hanem kap némi kárpótlást is. Az információs pultnál semmit nem kellett mutatnia, semmilyen kérvényt nem kellett kitöltenie, készpénzben megkapta a romlott tejnek az árát és – legnagyobb meglepetésére –, a kezébe nyomtak egy másik 1,8 literes Zuzu tejet, kárpótlásként.
A Vásárló arra gondolt, hogy a helyzet állása ellenére sincs veszve minden, még van remény! Csak az a kár, hogy nem lehetett ezt már indulásból így rendezni, kár, hogy szükség volt arra a kis fogyasztóvédelmi kitérőre.

Princz Csaba