A termőföld a vízzel és a levegővel együtt a 21. század aranya lesz
Nálunk a mezőgazdaság a nemzetgazdaság alapágazata, melynek jelentősége mindinkább nő. A hazai vidéki térségek számára kiemelt fontosságú, hogy mi történik a természet erőforrásaival. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Sajnos, a rendszerváltás elég mostohán bánt a hazai mezőgazdasággal, továbbra is a kisbirtokok vannak túlsúlyban. A mezőgazdasági géppark elég elavult, és nem minden gazdaság van gépesítve. A nem megfelelő mennyiségű tőke hiánya, valamint az értékesítési lehetőségek hiánya következtében a termőföld egy része parlagon hever.
A mezőgazdaság jogi szabályzása elégtelen, nem biztosítja a termőföld védelmét, az arányosságot a növénytermesztés és az állattenyésztés között, és csak részben köti a munkaerőt a földhöz, nagy az elvándorlás a mezőgazdaságból, megnőtt a külföldiek spekulatív földvásárlása stb.
A rendszerváltás után kialakult helyzetért a következő tényezők a felelősek:
A hivatalos agrárpolitika vérszegénysége, mindig utólag lépünk, a fejlődés kényszere alatt. Nincs egy választási ciklusokon átívelő agrárstratégia. Minden új kormány másképpen látja a mezőgazdaság helyzetét, ha nem tudnak valami újat csinálni, beleavatkoznak az előző kormány munkájába.
Az özönvízszerű terjedése a szupermarketeknek, melyek az olcsó és gyenge minőségű élelmiszerimportjukkal kiütötték a hazai mezőgazdasági termelőket. Az olcsó élelmiszerekkel a hazai termelők nem tudnak versenyezni, csak önköltség alatt, veszteséggel tudják értékesíteni termékeiket.
Hiányzik az egészséges protekcionista hazai szellem, mely megvédené a hazai termelőket a tisztességtelen konkurenciától. A spekulatív nemzetközi tőke részletenként teszi tönkre a mezőgazdaságot. Ha három évig egy bizonyos mezőgazdasági terméket olcsón, áron alul értékesítenek, a negyedik évben már nem termelik a hazai termelők, és így megnyílik az út az olcsó, gyenge minőségű importtermékek előtt. Sőt, már oda jutottunk, hogy a falusiak egy része már a zöldséges kertjét sem műveli meg.
Ha nem adják el a termelők a földjeiket, vagy nem társulnak a kisbirtokosok, elvész az EU-s alapok (támogatások) lehívásának a lehetősége is
A meglévő törvények nincsenek összhangban a 21. század követelményeivel. A vidékstratégia nem biztosítja a jó minőségű élelmiszerellátást.
Az EU-ban a legfontosabb kormányzati célok között az élelmiszerellátás mellett a következők szerepelnek: tájfenntartás, ivóvízbázisok, a talaj, az élővilág, a jó környezeti állapot megőrzése, valamint a helyi közszolgáltatások előfeltételeinek a megteremtése.
A hazai mezőgazdasági termelésnek még ki is kell védenie a globális környezeti, társadalmi és gazdasági folyamatokat is. Románia térségei számára kiemelt fontosságú, hogy mi történik az erőforrásaival, kiemelten a termőfölddel, a vízbázissal, és hogy meg tudja-e őrizni biológiai sokszínűségét, tudja-e biztosítani az ország szükségleteit jó minőségű élelmiszerekkel, és tud-e munkalehetőséget biztosítani a lakosság számára. E stratégia szerint képes lesz-e a kis és középbirtokokra építeni a jövő vidéki gazdálkodását. A mezőgazdaság átalakításában nagy szerep hárul a kormányra és a törvényhozásra, hogy tudja-e egybehangolni az EU-s elvárásokkal, a szabad tőkeáramlással, valamint a nemzeti alapú megkülönböztetés tilalmára vonatkozó előírásokkal, valamint a nemzeti birtokpolitikával, hogy hazai kézben maradjon a termőföld.
Az állam kell hogy megállapítsa a legális és optimális birtokhatárokat, melyek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok. Ebben az esetben figyelembe kell venni a nyugat-európai országok tapasztalatait, egységes recept nincs, de ötleteket lehet meríteni. A termőföld földpiaci áruként birtoklása és hasznosítása vetessék alá a közérdeknek és a nemzetállami szuverenitás szempontjainak. A külföldi tőke csak szigorú feltételek mellett jelenhessen meg a földpiacon. Ilyen feltételek közt említhető a tökéletes nyelvismeret, anyanyelvi szinten, sok év helyben lakás, szakirányú végzettség stb.
A mai földvásárlónak kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem folytat egyoldalú növénytermesztést, hanem állattartással is foglalkozik, mely nagyobb mértékben biztosítja a munkaerő kihasználását. A mai világban egy életképes mezőgazdaság kialakításához feltétlenül szükséges az állami beavatkozás is. Az állam képviselője kellene hogy láttamozza a földeladási szerződéseket. A földet eladónak elővásárlási lehetőséget kellene biztosítania előbb az államnak, majd a szomszédnak, és csak utána kellene felajánlania másoknak. Amennyiben a földet vásárolni akaró személynek nincs meg a megfelelő szakképesítése, vagy életvitelszerűen nem az agráriumból él, ne vásárolhasson földet. A haszonbérleti szerződéseket is a hatóság kellene hogy láttamozza és a meglévőket, ha vannak, felülvizsgálnia.
Szerte az EU-ban nálunk a legalacsonyabb a föld ára, már 800-1000 euróért lehet venni hektárját, míg Hollandiában 50 000 euróért árulják. Nem lenne szabad megengedni a külföldieknek, hogy itt földet vásároljanak az EU-s átlagár alatt. A kérdés csak az, hogy mi lesz azzal az idegenek által felvásárolt sok ezer hektárral? Az államnak újra kellene vizsgálnia a földvásárlási szerződéseket, főleg a zsebszerződéseket és a legálisan vett földek helyzetét — ami egy meghatározott méreten felül van, azt állami földalapba kellene venni. Ugyanakkor ki kellene alakítani az állami földalapot is mint intézményt. Mivel rengeteg apró gazdaság, kisgazdaság van, be kellene vezetni valami életképes társulási formát, mert így patthelyzetben van a mezőgazdaság.
A mezőgazdasági termékek értékesítési módszereit is reformálni kellene, mégpedig svéd típusú árutőzsdéket kellene létesíteni, ahol a termelő maga értékesíti a terményeit a tőzsdén, az árukínálat és -kereslet függvényében. A fogyasztóképes piac kialakítása mellett létfontosságú a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása is.
A fentiekből az derül ki, hogy nagyon sok még a tennivaló a mezőgazdasági termelés, forgalmazás és a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása terén. Egy bizottságot kellene létesíteni, mely figyelembe venné a nyugati országok tapasztalatait, a helyi adottságokat és az EU-s jogszabályokat, valamint kidolgozna egy 50 évre szóló agrárstratégiát, mert az idő múlik, és csak mi maradunk helyben. Ne hagyjuk, hogy az idő csak úgy elrohanjon mellettünk!
Szabó Tibor
