A szenvedés és a betegség olyan titok, amelyet Jézus nem elvett, hanem megszentelt

A Lourdes-i Szűzanya emléknapján, a betegek világnapján Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a szentmisét a betegekért ajánlotta fel, továbbá hálás szeretettel gondolt az orvosokra, ápolókra, önkéntesekre, házi beteggondozókra és mindenkire, akik a betegek szolgálatára tevékenykednek, háláját kifejezve ezen az estén értük is imádkozott a főpásztor.

A prédikációban a Püspök atya egy történetet mesélt el, amelynek főszereplője az Istennel való kapcsolatot egy tandem kerékpározáshoz hasonlította. Az elbeszélésből kiderül, hogy amíg az ember vezeti a kétüléses biciklit, addig ismerheti az utat, ami bár unalmas, mégis belátható. De Istennek átadva a vezetést, az út megtelik élvezetes kanyarokkal, sziklás lejtőkkel, amelyeken nyaktörő sebességgel haladva csak kapaszkodás marad. A főhős ebben a szorongatott helyzetben lassanként mégis megtanult bízni Istenben, hiszen olyan emberekhez vezette, akik a számára szükséges adományokkal bírtak, mint a gyógyítás, befogadás vagy az öröm képessége. Isten a tandemet vezetve sem feledkezik meg a mögötte ülőről. Ha azt találná mondani: „Félek!”, Isten hátrafordul és megfogja a kezét.

„A mi életünkben is jönnek nehézségek, betegségek, fájdalom, ha engedjük, hogy Isten vezessen bennünket, ha engedjük, hogy a mi életünk biciklijén Ő üljön előre, akkor csodáknak leszünk tanúi. Jön betegség, de olyan emberekhez vezet minket, akik gondoskodnak, gyógyítanak. Olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel kapcsolatban csodálatos élményekben lehet részünk” — tette hozzá a főpásztor.

Aki tudja mi a szenvedés — a Szentírásban is így olvasunk róla — Jézus Krisztus. Ő elvállalta. És ha ő elvállalta, akkor az azt jelenti, hogy ennek a szenvedésnek van értelme. Amikor Isten megengedi a szenvedést, akkor az ember bízhat abban, hogy a Gondviselő Atya nem a rosszat akarja neki, hanem azt, hogy a megpróbáltatás a szenvedő alany javára váljon.

Jenő püspök a homíliában Robert Sarah: A csönd ereje című könyvéből idézett, amiben a nyugalmazott bíboros betegségről, szenvedésről vall, valamint arról, hogyan kell ezeket keresztény módon megélni: „A betegség rettenetes és fájdalmas valóság” — írja a bíboros — „Föltárja az ember misztériumát, törékenységét, ugyanakkor azt a belső energiát is, amely egyre inkább segít megvalósítani önmagunkat az élet akadályait legyőzve.”

A főpásztor Robert Sarah könyvének segítségével rávilágított, hogy a betegség Isten felé vezető úttá válhat, hogy Istennel szinte tökéletes összhangban éljünk, — majd hozzátette, hogy a betegség és a szenvedés egy olyan titok, amelyet az ember nem ért, de el kell fogadnia, mégis Istennel és Isten szeretetében értelmet nyerhet.

A szenvedés iskolája mindenki életében lehet tanúságos. Ebben az iskolában rá lehet ismerni Jézusra, hiszen Ő ott van minden szenvedőben. Mindazok számára, akik a betegeket szolgálják — orvosok, ápolók és önkéntesek —, lehetőséget kapnak, hogy rácsodálkozzanak, hogy azok akiket ők szolgálnak, nem más, mint Jézus Krisztus maga.

A Betegek Világnapján bemutatott szentmise egyik kiemelkedő része volt a felajánlási körmenet, amikor a különböző közösségek átadták szimbolikus adományaikat a Püspök atyának, mintegy áldást kérve szolgálatukra.

Betegellátó — A Jézussal való találkozás gyógyító erejét jelképezi. A betegség idején erőt és vigasztalást jelent, hogy Jézus előttünk haladt a szenvedés útján, és minden helyzetben a kiszolgáltatott, fájdalmakkal küzdő emberek mellé állt.

Sztetoszkóp — a figyelmes meghallgatás, a gyógyító folyamat orvosi eszköze. Arra emlékeztet, hogy a vizsgálatok idején a betegek mindig tiszteletben, megbecsülésben és szeretetteljes gondoskodásban részesüljenek.

Növény — a remény hordozója. Ahhoz, hogy egy növény napról-napra fejlődhessen, növekedhessen, a mi gondoskodásunkra, ápolásunkra, szeretetünkre is szüksége van. Gyógyító jelenlétünkkel legyünk mi is a keresztény remény hordozói azok között, akik segítségre, támogatásra, vigasztalásra szorulnak.

Gyertya — Krisztus világosságát hirdeti. Arra hív bennünket, hogy a betegek gondozása, ellátása idején szavainkkal, mosolyunkkal és szeretetteljes gesztusainkkal a betegek és hozzátartozóik számára, Krisztusfénynek hordozói, továbbadói legyünk.

Mustármag — „…ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag (…) semmi sem lesz számotokra lehetetlen.” A mustármag mérete apró, mégis mekkora erőt hordoz magában. Kérjük Istentől a bölcsesség ajándékát, hogy merjünk hinni az Ő végtelen szeretetében és gondviselő jóságában a lehetetlennek tűnő, tehetetlen helyzetekben is.

Naptár — az idő múlásának éltető pillanatait jelképezi, amikkel az Úr elhalmoz, és féltő gondoskodással a tenyerén hordoz minket. Add Uram, hogy napról-napra együtt haladhassunk: erőben és erőtlenségben, örömben és nehézségben, vigasztalanságban és vigaszban — betegek és beteglátogatók, gondviselő szereteted útján.

Kenyér és bor — azokat az ajándékokat, adományokat jelentik, amiket Isten elé hozunk, amiket át szeretnénk adni, amiket rá szeretnénk bízni az Úr gondviselő szeretetére. A kenyér és a bor mellé helyezzük most életünk minden örömét, nehézségét, félelmét, sebét — mindazzal, amink van, és amik vagyunk.

A szentmise végén Jenő püspök megköszönte a szervezést a Püspökség Kórházpasztorációs Irodájának.

Fotók: szatmariegyhazmegye.ro