A szemét is látványosság Szatmárnémetiben?
Amint a Szatmári Friss Újság március 4-i számában örömmel olvastuk, Szatmár megye turizmusának fellendítése érdekében nagyszabású tervet fog kidolgozni a Szatmár Megyei Tanács és a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ.
Egy előző számában pedig az újság arról számol be, hogy Szatmár megye sikeresen képviselte magát, immár második alkalommal, nemzetközi turisztikai kiállításon (először Bécsben, majd a Hungexpón Budapesten), mely alkalmakkor a bemutatkozás jól sikerült, és sikerült érdeklődést kelteni a megyében létező hagyományos ételek, folklór, kézművesség iránt. Ez nem csak azért örvendetes, mert turistákat vonz a megyébe, ugyanakkor egyféle nyitás a provinciális szemléletből az időszerű és praktikus felé, hanem azért is, mert ezeknek az értékeknek az életre keltői, művelői valóban megérdemlik az odafigyelést, sőt a hatékony támogatást is! És ez így is van rendjén, ennek csak örülni lehet, ezek lépések a civilizálódás, az előttünk haladókhoz való felzárkózás felé.
Természetesen a nagyszabású tervek kidolgozása nagyon sok ismeretet, szakmai felkészültséget igényel, és alapos tudással rendelkező, jól felkészült szakemberek feladata. Mi, akik itt élünk Szatmárnémetiben és a megye más településein, és szeretjük lakóhelyeinket, csak örülni tudunk a hasonló terveknek, főként megvalósulásuknak.
Röviddel azonban az említett újsághír olvasása után a pillanatnyi öröm helyét szomorú döbbenet váltotta fel, keserűség. Sétára indultam ugyanis a szabadba. Végigsétáltam a Szamos Transilvania sugárút melletti, ezzel párhuzamos töltés-szakaszán, majd tovább, egészen az elmúlt évben megnyílt új strand bejáratáig.
Amit végignézhetünk a töltésnek ezen a szakaszán (vélhetően más részén is), azt nemhogy idegen turistának, de sok mindent megélt, kellőképpen megedződött szatmárinak sem jó látni. A város új központjától, a városvezetés hivatalának otthont adó épületektől 400–500 m-re jókora szemétkupacok sorakoznak (nem egy és nem kettő) az egyébként is lepusztult, elhanyagolt bozótban a töltés mentén. És ez nemcsak a régi strand területén van így, ahol siralmas látvány fogad évek óta már, és nagy sajnálatunkra a szemét és az elhanyagoltság csak halmozódik! A látvány nemcsak lélekromboló, de az egészséges környezetnek és életmódnak sem kelléke egyáltalán.
Ugyanakkor a töltés Transilvania sugárútnak megfelelő szakaszát elhagyva nem találunk egyetlen szemétkosarat sem, annál több szemetet a töltésen végig, hiszen nem csak a strandra vezet itt az út, erre járnak a 17-es mikró vagy Carpaţi negyedek felé a szatmáriak is. Úgy látszik, számukra már megszokott a látvány, sőt az sem meglepő, ha valaki dolgát végzendő a Szamos-part bokrai felé siet, ugyanis a Decebal híd lábánál levő vidéki buszjáratok megállójában (külföldre tartó mikrobuszt is láttam ott) és a környéken nincs illemhely, adódnak viszont kínos helyzetek. Az újságcikkből idézem a megyei vezetők szavait: „Tudom, hogy kicsit le vagyunk maradva a szomszédos megyékhez képest, de sohasem késő elkezdeni.” Valóban. De kezdjük el végre! Talán az elején. Érdemes lenne egy kicsit körülnézni a megyében, városunkban, végigsétálni az öreg Szamos partján és nagyon elgondolkodni azon, mit is lehetne válaszolni az idetévedt jóhiszemű turistáknak, ha megkérdeznék, miért van ez így? Azt talán mégsem, hogy ne kíváncsiskodjék, érje be azzal, amit látnia szabad, mert nekünk, itthoniaknak így is jó?!
Thoroczkay Juliánna
