A regionális kutatások jelentősége

Április 10-én 16 órától a Károlyi–kastélyban, 18 órától a Szatmár–Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében mutatják be a Partium — társadalom és térszerkezet című könyvet.

A dr. Szilágyi Ferenc és Zakota Zoltán, a Partiumi Keresztyén Egyetem adjunktusai által szerkesztett könyvet a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) adta ki. A szakosztály olyan tudományos eredményeket kíván bemutatni, pódiumbeszélgetések, konferenciák, könyvbemutatók stb. formájában, amelyek a Partiumhoz kötődnek. A XX. század első felében jöttek rá a filozófusok arra, hogy a tér nem homogén, hanem az egzisztenciális terek jelentéssel bírnak számunkra, és az hogy, mi egy-egy teret történelmi, társadalmi térnek nevezünk, az ennek a szemléletváltásnak az eredménye. E szemléletváltás nyomán vannak a térnek olyan pontjai, amelyekhez az összes többit viszonyítjuk. A térről történő gondolkodás egyik meggyökeresedett fogalompárja a centrum — periféria, de ez a szemlélet ma már nem tükrözi a valóságot, és például az EU-s fejlesztési programok alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban lebontható legyen ez a mentalitás. Társadalmi, kulturális kiegyenlítődésre van szükség: ennek a kötetnek egyik erénye az, hogy gyakorlati segédkönyvként szolgál ennek a célkitűzésnek az elérésében.

A könyvről

Szilágyi és Zakota 2007-ben egy magyarországi kutatótól származó ötletet frissítettek fel és valósítottak meg. Szándékuk az volt, hogy térszerkezeti szempontból vizsgálják a partiumi régiót. E munkát három egyetem öt kutatója kezdte el, de a kutatás során újabb és újabb kérdések merültek fel, mint például közlekedésföldrajzi, demográfiai, turisztikai, oktatási stb. kérdések, a schengeni csatlakozással kapcsolatban felmerülő problémák, melyekre szintén választ kívántak keresni. Ez oda vezetett, hogy a most bemutatásra kerülő kötetben végül tizenhét szerző tizenhat tanulmánya kapott helyet, sőt, már készül a második kötet, amelyben a fő hangsúly a román–magyar határsáv romániai felére fog esni, és nem pusztán a partiumi régiót, de a teljes román–magyar határszakaszt vizsgálni fogja. Románia jelenleg régiócsináló lázban ég, holott, mint fogalmazott, a régiókat nem csinálni kell, hanem el kell ismerni a már létező régiókat. A központból az emberekre ráerőltetett régiók nem működnek, ezért a kormányzat régiókialakító akarata összhangban kell legyen a helyi közösségek reálisan létező regionalizmusával. A most bemutatásra kerülő kötetnek is az az egyik fő célja, hogy tudományos keretet adjon a regionalizálási folyamatnak.

 Elek György