A pedagógusok életműve a diákokban él tovább

A Szatmár-Láncos Református Egyházközséghez tartozó Kálvin Központ adott otthont csütörtök délután a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Szatmár megyei szervezete eseményének, melynek alkalmából a magyar nyelvű oktatásban tevékenykedő, és most nyugdíjba vonult pedagógusok kimagasló teljesítményeinek méltatására és díjazására került sor. Fisár Erika tanfelügyelő köszöntötte a megjelenteket, dr. Király Lajos esperest, Dolhai István konzult a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus képviseletében, Szejke Ottilia főtanfelügyelő-helyettest, tanfelügyelőket, iskolaigazgatókat, pedagógusokat. Az ünnepi eseményt a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjainak előadása, illetve Sztankovics Alexandra, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjának szavalata tette felemelőbbé.

Nem könnyű korban tanítottak

Dr. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese Mózes 4. könyve 6. része — „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” — alapján rávilágított arra, hogy az igében az áldás mindig valaminek a végét jelenti vagy egy új életszakasz kezdetét. Az esperes kihangsúlyozta, hogy az áldás mellett helyet kell kapnia a köszönetnek is, és megjegyezte, hogy a teremben vannak olyan pedagógusok, akik őt is tanították az anyanyelv szeretetére. A nyugdíjba vonuló pedagógusok méltatásaként elmondta, hogy olyan társadalomban oktattak, amit a negyedik ipari forradalomnak is szoktak nevezni, és az egyik legnagyobb változást hozta az ember érzelmi, értelmi szintjén. „Egy olyan világban oktattak, főleg, ha az utóbbi éveket nézzük, ahol fogytak a szavak, és egyre több volt a kép és az emoji, gondoljunk csak az internetes felületekre, és így önmagunk képének a formálódása is redukálódott, egy olyan korszakban oktattak, amikor azt vették észre, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok és a gyermekek is ún. érzelmi kiszáradásban vannak, olyan korszakban, amikor a paraszociális kapcsolatok esetleg fontosabbak voltak, mint a valós offline kapcsolatok, és egy olyan korban, amikor megtapasztalták azt, hogy a gyermekektől az utóbbi években mintha elvették volna a gyermekkort, amikor a közösségi média képei, szimbólumai a nyelv regressziójának is tekinthetők, egyfajta evolúciónak egyfajta neohieroglifa kor felé, amely nem ismert kognitív következményekkel jár vagy járhat. (…) A pedagógusi pálya soha nem könnyű, de úgy gondolom a legnehezebb korban tanítottak, s én úgy gondolom ebből az elmúlt 10 év a legnehezebb talán. Köszönet, hogy ennek ellenére az oktatással, a neveléssel tanították és motiválták gyermekeinket” — fogalmazott Király Lajos, aki Isten gazdag áldását kérte a további életükre.

Dolhai István konzul Nagy László-idézettel kezdte köszöntőjét, mely különösen aktuális azon a napon, amikor a nyugdíjba vonuló pedagógusoknak köszönik meg a munkájukat. „Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ők valóban a legelső sorban álltak és a legmesszebb látszanak, és tudom, hogy még sok-sok generáció emlékezetében látszani is fognak. Ezek az évek dolgos évek voltak. (…) Voltak vidám, lelkesedéssel teli napok, de a sors néha talán akadályokat is gördített önök elé, hogy jellemüket erősítse. Persze akkor sem adták fel hivatásukat, mindig segítettek, megoldásokat kerestek, és kitartottak. Segítették kollégáikat, tanultak, dolgoztak, küzdöttek értük és a gyerekekért, hosszú éveken át dolgoztak sok-sok gyermekért, akik most biztosan szívesen emlékeznek a tanórákra, a kirándulásokra, a közös foglalkozásokra és élményekre. Bár egy pedagógus mindig pedagógus marad, még akkor is, amikor búcsút int a katedrának, most mégiscsak lezárul egy korszak, a hosszú pályafutás után megérdemlik az unokákat, a családot, a pihenést” — fogalmazott a konzul, aki megköszönte, hogy pedagógusi munkájuk során hozzájárultak nemzeti értékeink és kulturális örökségünk megtartásához, a romániai magyar közoktatás megmaradásához.

Szejke Ottilia Wass Albert-idézettel kezdte köszöntőjét, majd ő is rávilágított arra, hogy őt is több jelen lévő pedagógus oktatta, akiktől azt tanulhatták meg a gyerekek, milyen embernek kell, milyen embernek érdemes lenni. „Kedves kollégák! A ti Istentől való küldetésetek, feladatotok az volt, hogy itt, Szatmár megyében a felnövekvő generációt a megfelelő úton tereljétek. Egy pedagógusi pályán eltöltött élet úgy gondolom, hogy számos emléket ró fel mindenkinek abba az emlékkönyvbe, mellyel szeptember elsejétől folytatja az életét. Mindig megmaradtok a tanítványaitok és a mi szíveinkben. Az oktatást és a nevelést nem lehet különválasztani. A mi feladatunk, minden egyes magyar tagozaton oktató pedagógusnak az a feladata, hogy az oktatás mellett a gyermekek identitástudatát alakítsuk, itthon maradásra neveljük őket, és olyan felnőtteket alakítsunk és képezzünk belőlük, akik ismerik, őrzik és továbbadják az igazi értékeket. Köszönet illet minden olyan pedagógust, aki ma itt jelen van” — fogalmazott Szejke, aki azt kívánta nyugállományba vonuló kollégáinak, hogy nagyon sokáig legyenek még fogaskerekei ennek a szerkezetnek, s elmondta, hogy ahol csak lehet, számítanak a tapasztalataikra és bölcsességükre.
Török Tamás, az RMPSZ Szatmár megyei szervezetének alelnöke köszöntötte a megjelenteket az RMPSZ és Kallós Zoltán államtitkár nevében. Elmondta, hogy a kitüntetettek között többen vannak olyanok, akik tanárai, irányítói voltak, akik jó tanácsokkal is ellátták. „Nehéz az elválás önöktől, akik a tanári pályát egy másik korszakban kezdték el, amikor hatványozottan nehezebb volt a romániai magyar oktatás fenntartása, és véleményem szerint jóval nagyobb volt a pedagógusok becsülete is. Részben adhatok igazat annak a kijelentésnek, hogy önök a legnehezebb időszakban tanítottak, szerintem a legnehezebb rész ezután jön, s ránk vár. Tisztelet és becsület mindannyiuk számára, az önök életművét nem lehet néhány mondatban leírni, az a tanítványokban virágzik, teljesedik ki, él tovább” — fogalmazott Török.

A Pedagógus Szolgálati Emlékérmeket Dolhai István konzul adta át a kitüntetetteknek: Papp Piroska Évának, Várkuti Anikónak, Szilágyi Éva Gabriellának, Váradi Mária Magdalénának, Bagosi Ilonának. Elismerő oklevélben részesültek a következő pedagógusok: Kiss Anna (Aurel Popp Művészeti Líceum), Zurik Mónika (nagykárolyi Vasile Lucaciu Általános Iskola), Bohonyi Imola (mikolai Gellért Sándor Általános Iskola), Forgács Bálint (mikolai Gellért Sándor Általános Iskola), Bartók Dudás Katalin (lázári Petőfi Sándor Általános Iskola), Keszegpál János (lázári Petőfi Sándor Általános Iskola), Czepeczauer Katalin (szatmárnémeti Ion Creangă Általános Iskola), Fényi Izabella (Mezőfényi Általános Iskola), Miskolczi Ágnes (Magyargéresi Általános Iskola), Dănescu Mária (Pusztadaróci Általános Iskola), Schmied Borbála-Julianna (Pusztadaróci Általános Iskola), Tarcza Mária-Ildikó (Unio-Traian Vuia Szakközépiskola), Radványi Margareta (szamoskrassói Bem József Általános Iskola), Pataki Zoltán (szatmárnémeti Rákóczi Ferenc Általános Iskola), Nagy Katalin Antónia (szatmárnémeti Mircea Eliade Általános Iskola), Bocsi Erzsébet (Vetési Általános Iskola) és Átyim Pál (kémia szakos tanfelügyelő, Szatmár Megyei Tanfelügyelőség).

Méltatások

Papp Piroska Éva a Szatmárnémeti Református Gimnázium biológia szakos tanára, aki természetes egyszerűséggel és szerénységgel végezte mindennapi oktató-nevelő munkáját, melynek során felkeltette a tanulók természet iránti érdeklődését, és megszerettette tanítványaival a természetjárást. Igényes osztályfőnöki órával segítette elő a tanulók és a jövőbeni iskola- és óvodapedagógusok személyiségformálását.
Várkuti Anikó a Mezőfényi Általános Iskola tanítónénije, aki több mint négy évtizedes pedagógusi munkáját kitartó szorgalommal és magas színvonalon végezte, igazi áldozatkészség, pedagógiai hivatás jellemezte egész pályafutását. A mezőfényi iskola tantestületének egyik meghatározó egyénisége volt, aki rengeteget tett az alsó tagozatos magyar gyerekek oktatásáért, neveléséért.
Szilágyi Éva Gabriella a Szatmárnémeti Református Gimnázium magyar szakos tanára, aki több mint két évtizeden keresztül volt a gimnázium igazgatója is. Az intézmény az ő keze alatt fejlődött és érte el azokat az eredményeket, melyekre a mai napig büszke. Vezetése alatt a diákság létszáma megnőtt, számos versenyen, főleg magyar irodalmi tantárgyversenyeken dobogós helyezéseket értek el diákjai, tanári és igazgatói tevékenységéért Makkai Sándor-díjjal és Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki. Amellett, hogy a református gimnázium igazgatója, magyar és francia szakos középiskolai tanár, presbiter, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kurátora, kuratóriumi titkár tisztségeit is betöltötte, a megye közismert és elismert személyisége s az RMPSZ aktív tagja annak alapításától kezdve.
Váradi Mária Magdaléna a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum tanítónője, felkészült, intelligens pedagógus, aki folyamatosan fenn tudta tartani diákjai érdeklődését. Életpályáját a színes sokrétűség, dinamizmus, pontosságra és tökéletességre való törekvés jellemezte, példamutató elkötelezettséggel végezte az értékteremtő tanítói munkát.
Bagosi Ilona a Kölcsey Ferenc Főgimnázium magyar szakos tanára, aki a nemzeti értékek megőrzését tartotta szem előtt, amit tanulóinak átadott munkássága során, még ha azt is gondolta, hogy a régi korok szemlélete veszélyben van, azon munkálkodott, hogy legyenek, akik a megmaradás útját járják.

Sógor Beáta