"A nyugdíj csak egy szó" - búcsúkoncertet ad Csabcsi
A szatmárnémeti G.M Zamfirescu Kulturális Központ osztotta meg közösségimédia-oldalán azt az eseményt, amely Csabcsi búcsúkoncertjét hirdeti, és amelyre holnap, november 17-én 19:00 órától kerül sor a kulturális központ Octavian Bud termében.
Csupán hivatalos nyugdíjba vonulás
Az, hogy Csabcsi nyugdíjba vonul nem jelenti azt, hogy pályafutásának csúcsára ért és ezennel leteszi a dobot. "Ez csupán egy szó. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen nevet adjak ennek a koncertnek, hiszen nekem sem igazán tetszik az, hogy búcsúkoncert, viszont Jubileumi koncertem már tavaly volt, amikor azt ünnepeltük, hogy már 50 éve játszom, úgyhogy ismét jubileumi koncert nem lehetett. Tudjuk, hogy az Omega, LGT, Rolling Stones, s több más együttes is több búcsúkoncertet lenyomott, és még mindig csinálják, zenélnek, én is ugyanezt fogom csinálni. Tehát ez egy szó, én is megértem azt az időt, hogy nyugdíjba mehetek, átlépek egy küszöböt, aztán minden megy tovább, csinálom tovább" - mondta el Cserey Csaba a City Rádió reggeli műsorában. Azaz szó sincs arról, hogy esetleg Csabcsi kezéből kikerülne a dobverő, hiszen ahogy azt ő mondta, azok nélkül nem is tudna élni.
Menjünk vissza 1969-'70-be...
Trapéznadrágról, eldugott, kis pincékben hallgatott bakelit lemezekről és Szabad Európa rádióról kezdett mesélni Csabcsi, amikor szóba kerültek a kezdetek. "Tehát '69-'70-ben fogtam először dobverőt, és azért vagyok ennyire boldog, mert azóta le sem tettem. Persze, volt egy-két hét, esetleg egy-két hónap szünet, de évek nem teltek el úgy, hogy ne zenéljek. Voltak nevesebb zenekarok, amelyekkel televízióba is beljutottunk, bakelit lemezeket adtunk ki a '70-es években, ami abban az időben nagy dolog volt, fesztiválokat nyertünk" - mesélte Csabcsi a múltat, a kezdeteket.
Hátrahagyni Szatmárt nem lehet...
Cserey Csaba elmondta, 1989-ben jött Szatmárnémetibe, és nem tud eléggé hálás lenni a városnak, az itteni közönségnek, az embereknek, s tulajdonképp mindennek és mindenkinek. "Ki szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sok mindent köszönhetek ennek a városnak. Egy bizonyos szinten itt emelkedtem ki, itt tudtam megvalósítani önmagam. '89 óta a színház munkatársa voltam és még most is szoktunk kollaborálni. A '90-es évek közepén, amikor bejöttek a szintetizátorok mindenki azt mondta, hogy a dobosok ideje lejárt, én viszont akkor kezdtem el igazán élni, dobszólókat csinálni. Ez engem nagyon felemelt, s ezért is mondom, hogy hálás vagyok úgy az itteni közönségnek, mint a polgármesteri hivatalnak, a színháznak, a kulturális központnak, hiszen mindvégig mellettem álltak" - fogalmazott. Hiába már Kolozsváron él, a szatmári kötődés megmarad, az elkezdett projekteket tovább viszi. "Nem gondoltam egy percig sem, hogy hátat fordítok Szatmárnak, sokat kaptam ettől a várostól, és bizonyos dolgok kötnek ide" - tette még hozzá.
A tudás átadása
Csabcsinak a dobolás mellett nagyon fontos volt mindig is a tanítás, hiszen tudása átadását a fiatalabb generációk is boldogan fogadták. Elmondta, hogy a tanítás sem ma kezdődött, még 2005-ben a G.M Zamfirescu Kulturális Központban kezdte az oktatást, majd a koronavírusnak "köszönhetően" áttért az online oktatásra, ami, mint utólag kiderült, nem is akkora negatívum — ugyanis az online térnek hála nem csak szatmári diákjai vannak, hanem országos szinten, sőt, nemzetközi szinten is oktat.
Egy szobányi hangszer
Megtudhattuk azt is, hogy a hagyományos dobok mellett Csabcsinak tulajdonképp annyi hangszere van, hogy ha egy helyre összegyűjtené őket, megtelne velük egy egész szoba. "Szintetizátorok, eletromos dobok, egzotikus hangszerek, amik Ázsiától, Afrikától kezdve Latin-Amerikáig mindenhonnan vannak. Ezekből egyébként 2018-19 környékén volt kiállításom, az ütőhangszer kiállításom, ami amellett, hogy egyedülálló volt Romániában, nagyon sikeres is volt. Ezek fontosak, hiszen gyerek és felnőtt előadásokban is egyaránt tudom használni őket, érdekessé téve az előadást" - mondta el Csabcsi.
Előadásmód, kalapgyűjtemény...
Csabcsi számára a hangszerek és a zenélés mellett nagyon fontos az is, ahogyan előad. Ezért láthatjuk koncertjei közben színes, hangulatos ruhákban, viccesebb figurába bújva zenélni, mivel ő arra is figyel, hogy zenéjével jókedvre derítse a közönségét. Azt is elmondta, hogy egyébként nagy hangsúlyt fektet az öltözködési elemekre, különösen a kalapokra, van is egy 30-40 darabos kalapgyűjteménye, főként örmény és ázsiai darabokból áll. "Nem akarok utcai ember lenni a színpadon, változatos műsort akarok adni a közönségnek. Gyerekkoromban is mindig királynak akartam öltözni, olyannak, aki épp most sétál ki egy Benedek Elek meséből" - tette hozzá.
Biztosra mondhatom, hogy ilyen színes, változatos koncertet láthatnak mindazok, akik holnap, tehát november 17-én vele együtt ünnepelnek a búcsú koncertjén, ami, (ha még nem volt elég egyértelmű) mint kiderült csat képletesen értendő, hiszen "a nyugdíj nem más, mint egy szó".
Szilágyi Kinga
