A Nyugat napszámosai

— Trumpnak már rég lépnie kellett volna. Ha a rendőrségnek nincs elég ereje, be kell vetni a hadsereget.

— Ha az olyan egyszerű lenne! Egy ország vezetője nem vetheti be a hadsereget a saját népe ellen, mert bármennyire tetszik vagy nem tetszik, azok a törő-zúzó-rabló emberek is amerikaiak. Amerika ilyen: sokféle és ellenséges.

— Ilyenné lett. Amerika sokáig a nagy lehetőségek országa volt. Nagyon sokan menekültek oda a szegénységből és a bajból. Dolgoztak, és vitték valamire.

— Az az Amerika, amiről te beszélsz, sohasem létezett. Az a híresztelések Amerikája. Régen sem, ma sem azok mennek el a nagyvilágba — hogy jobb dolguk legyen, hogy megvalósítsák önmagukat —, akik tisztességes és becsületes életre, munkával szerzett jövedelemre vágynak, hanem azok, akik nem érik be azzal, amit becsületes munkával el lehet érni. Ha jobban szétnézel, amióta nálunk is megnyíltak a lehetőségek, hogy ügyeskedéssel, politikai ráhatással könnyen lehet boldogulni anyagi téren, sokan visszajönnek, mert itt a spekulánsok között még kevesebb a konkurencia.

— Az amerikaiság elterjedt az egész világon. Valóban nem tudták az emberek, amikor oda vágytak, hogy milyen az igazi Amerika, de ennek a sokszínű kontinensnek a szellemisége megfertőzte az egész világot. Ezen már aligha lehet változtatni. Főként a fiatalok körében, akik a bizonytalant is könnyen bevállalják az új megismeréséért.

— Amerika és Nyugat-Európa arca nem sokban különbözik. Hiányoznak róla a lélek jelei. Ez a lélektelenség kezd eluralkodni az egész világon. Én határozottan állítom, hogy az idősebb korosztály, a mi felelősségünk az, hogy a Nyugat megfertőzte Közép-Kelet-Európát. 1990-től errefelé az idősebbek foggal és körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy megtartsák a múltban szerzett hatalmukat, akiknek nem volt hatalmuk, azok ahhoz, hogy azt megszerezzék, pozíciókhoz jussanak. A fiatalok csak utasításokat kaptak ahelyett, hogy feladatokkal bízták volna meg őket, hogy lehetőséget adtak volna nekik a tanulásra és a tapasztalatszerzésre. Ezt a nyugati spekulánsok hamar észrevették, ők hoztak létre civil szervezeteket és egyesületeket, hogy befolyásuk alá neveljék a tömegnek használt fiatalokat. Az idősebb korosztály kimarad a közéletből, felváltja egy olyan fiatal és középosztály, amelynek tagjai már a Nyugat szellemében nevelkedtek. Beszélhetünk már nemzeti érzésről, vallásosságról, lokálpatriotizmusról, családról, ezek már üres szavak.

— A balkáni szellemből mindenki kiábrándult. Mindenkinek elege lett a szegénységből, az elmaradottságból, a diktatúrából, gondolom, te sem szeretted volna, hogy tovább folytatódjon az a rendszer. Akkor az egyetlen járható út kimenekülni ebből a világból a Nyugat irányába vezetett, hiszen a korábbi évtizedekben mindenki a Nyugatról álmodozott. 1990-ben te is ezt az irányt választottad.

— 1989–90 egy holtpont volt, amikor mint számtalanszor a történelem során, nem mi döntöttünk, hanem mások szabták meg az irányt. Mi viszont elkövettük azt a hibát, hogy ezt az irányt követtük ahelyett, hogy megszabtuk volna a magunk irányát. Azok, akik pozíciókba kerültek, szívesen mentek az árral, mert ott lehettek az élvonalban. Mindig elmondták — elmondják ma is —, hogy mennyit kellett küzdeniük, azt viszont nehezen tudnánk meghatározni, hogy mennyire volt hatékony ez a küzdelem.

— Igyunk még egy sört, mert ennek sohasem érünk a végére!

— Nézd meg a politikát, hogy kik ülnek ma a parlamentben — tisztelet a kivételnek — és számtalan döntéshozói székben. Ezt akartuk?

— Így van ez sajnos az egész világon.

— Azért mi lehetnénk különbek. Mi késztet arra, hogy legtöbbször a rosszat másoljuk le? Erre a kérdésre az a válasz, hogy könnyebb másolni, mint újat létrehozni. Igazad van. Igyunk még egy sört! Azt viszont ne feledjük el, hogy el kellene kezdeni végre a talpra állást, hogy ne legyünk a Nyugat napszámosai.

Elek György