A nélkülözhetetlen „epizódszereplő”

József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” — ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki… (Mt 1, 19–24)

Kétévi keserves kihagyás és bezártság, a ránk erőltetett „szociális távolságtartás” után már nagyon vártam, hogy kincses városunk főterén kigyúljanak a karácsonyi fények, újra életre keljen a belváros.

Amíg a gyermekeim kicsik voltak, és szívük-lelkük fogékonyabb volt az élet kisebb-nagyobb csodáira, így, advent és karácsony táján szinte mindennapos szertartássá vált az esti séta a főtéren. Ott újra és újra megcsodáltuk a fényeket, néztük a vásári forgatagot, a jövő-menő embereket, és persze megtekintettük az elmaradhatatlan betlehemet a főtér déli sarkán. Ez a mi kolozsvári betlehemünk bizony nem egy szokványos alkotás volt. Tisztességes, autentikus nagyságú, valódi havasi istálló mímelte a betlehemi társát, és szépen felöltöztetett, ember nagyságú bábok elevenítették meg a bibliai történetet. Az istálló közepén a bölcső, puha szénára fektetve benne a kis Jézus, Mária ül mellette boldogan, és valahol a háttérben, szerényen visszahúzódva, szinte bocsánatkérőn ott áll József aggódó tekintettel. Ahogy nézegetem ezt az építményt, eljátszom a gondolattal, hogy vajon mi is lenne a reakció, ha csak úgy véletlenül kifelejtenék Szent Józsefet a képből. Egyszerűen nem lenne ott. Észrevenné-e valaki a hiányát? Ignoráns világunkban nem hiszem, hogy riadalmat vagy hiányérzetet okozna, ha nincs jelen. Az sem véletlen, hogy a betlehem csak a főtér egyik sarkában kapott helyet, meglehetősen távol az egész forgatag középpontjától. Mintha ez is azt üzenné a mai embernek, hogy ez a bibliai születéstörténet, a betlehemi esemény csupán egy a karácsonyt gazdagító sok mese közül. Valljuk be őszintén, hogy mi, hívő és gyakorló keresztyének hasonló módon viszonyulunk a karácsony rengeteg eleméhez — így vagyunk talán Szent József személyével is. Sokszor szinte észre sem vesszük őt, hogy ott van, pedig nem véletlenül van ott, ahol van. József szerény, csendes, a háttérben marad, Isten mégis rendkívüli küldetéssel ajándékozza meg őt. Az is lehet, hogy fel sem tűnne, ha éppen hiányozna a díszletből, pedig mennyi lényeg húzódik meg a mellékszerepekben. Ettől még a lényeg nem változik, a cantus firmus ebben a liturgiában egyértelmű. A karácsony Isten szeretetének konkrét megnyilatkozása a történelem szintjén. Lényege a testté létel páratlan eseménye, amikor az idők teljességében a tökéletes, a végtelen, a mindenható Isten belép valóságos, immanens módon történeti, behatárolt létezésünk korlátai közé, hogy a végeset, a töredékest, a részint valót, az emberi ittlétet felemelje az örökkévalóságba, az Ő teljességébe. Emberré lesz, valóságos emberré, hogy mi, emberek részesüljünk az Ő istenségének, szeretetének páratlan ajándékaiban. Ebben a hatalmas drámában, az üdvtörténet mély sodrásában szinte elvész az egyén, valóban jelentéktelen díszletnek, epizódszereplőnek tűnhet egyik-másik személy, és ez alól nem kivétel Mária férje, Jézus nevelője, József, a názáreti ács sem. Pedig függetlenül a fő témától ez a történet egy sokszereplős, nagy és egyetemes történelmi esemény. A mozaikkép kockákból áll össze, minden egyes elemnek jelentősége, szerepe, helye van. Ebben a történetben is mindennek és mindenkinek helye és jelentősége van, minden egyéniség nélkülözhetetlen eleme a nagy egésznek. József szolgálata, kivételes küldetése megkerülhetetlen részévé válik ennek az üdvtörténeti epizódnak.

Töredelmesen bevallom, hogy mi, protestánsok kicsit mostohán bántunk inspiráló, példaadó személyével, aránylag keveset foglalkoztunk azzal a meghatározó szereppel, amit az üdvtörténet ökonómiájában Istentől kapott. Hogy a keresztény hagyományban, a biblikus kultúrában mégis mennyire jelentős személyiség József, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a római katolikus egyház az idei évet Szent József-évnek nyilvánította, ezáltal is tisztelegve kivételes személyisége előtt. Magam is örülök az alkalomnak, hogy ezzel a rövid írással ráterelhetem a figyelmet József személyére ezen a karácsonyon.

Mint Origenész írja egyik homíliájában, József arra rendeltetett, hogy „elrendezze Jézus születését”. Az Újszövetség történetében ő kapja meg az első hivatást, övé az első küldetés Jézus Krisztus ügyében. Ezáltal minden keresztyén hivatás, minden evangéliumi szolgálat prototüposzává, mintájává, példaképévé válik. Óriási felelősséggel jár ez a feladat, mert Jézus életét József apai oltalmába rendeli Isten. Amikor valaki egy életért, egy gyermek életéért felelősséget vállal, akkor egyértelműen apai hivatást gyakorol. Attól a pillanattól kezdve, hogy Isten angyala által megkapja a rendkívüli feladatot, az elhívást a szolgálatra, már nem az ő élete, jó híre, személyes biztonsága a fontos — élete középpontjába Jézus és Mária kerülnek, az ő életük, az ő biztonságuk, az ő jövőjük lesz az első. József az apaság, a nevelés révén szolgálja Jézus Krisztus küldetését. A megváltás, az üdvösség nagy művében „együttműködik” a minden értelmet meghaladó isteni kegyelemmel, alázatos eszközzé engedi formálni magát Isten kezében. Ő a hit és az engedelmesség, az áldozatvállaló alázat példaképe. Szokatlan út az, amin jár, hiszen paradox helyzetben találja magát; óriási rajta a társadalmi nyomás, vallási és erkölcsi szempontból megpróbáltatás vár rá. Azonban Isten felszólításának eleget téve vállalja a küldetést. Nem magyarázkodik, nem keres kibúvót, nem moralizál, nem érvel, nem vár semmiféle társadalmi vagy kultikus felmentésre — hanem egyszerűen elfogadja a feladatot, engedelmeskedik. A Szentlélek ereje pedig végigkíséri és megáldja szolgálatát. A kivételes szolgálatra Isten hívta el, nem ő jelentkezett, nem ő ajánlotta magát, és nem is a kívánságai, vágyai szerint alakulnak a dolgok — Isten döntött. Menyire igaz Szent József esetében is, amit Jézus mondott: „nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket”. Ő tette Józsefet is alkalmassá, mint ahogy minket is alkalmassá tehet erőnk felettinek tűnő feladatokra. Végre felszabadíthat a mentegetőzésünkből, a kicsinyhitűségből, kétségbeesésből ezen a karácsonyon. Testvéreim, ne csak az ünnepen figyeljünk Isten hívására, hanem vállaljuk örömmel mindig, minden helyzetben azt a küldetést, amivel megbíz minket!

Áldott, békés, lelkiekben gazdag karácsonyi ünnepet kívánok minden kedves embertársam számára!

Adorjáni Dezső Zoltán püspök,

Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház