A megújulás esélyei és lehetőségei

Reménykedtek viszont abban, hogy meghittebb, családiasabb lesz az ünnep, ami nem úgy veszi kezdetét, hogy mindenki fáradt, és az egymásra figyelés helyett pihenésre vágynak. Hónapok óta lehet hallani, hogy a világjárvány megújulást is hoz magával, ez a fajta megújulás pedig mindenki számára olyan lesz, amilyen változásra vágyik. Hetek, akár hónapok óta elkezdett nyilvánvalóvá válni, hogy szükség van a megújulásra, valamilyen módon fel kell frissíteni, de az is lehet, hogy sok esetben teljesen újjá kell szülni a régit, nemcsak külsőleg, hanem belül is.

István és családja számára az adventi várakozás egyik feladata volt elgondolkodni azon, hogy mi az, amit maguk mögött kell hagyniuk, és mi az, amit mindenképpen magukkal kell vinniük ezentúl is mankóként, biztonságként a múltból. Aligha lehet, aligha érdemes megtenni azt, hogy mindent maguk mögött hagyva legyenek újakká, mert az veszélyes lehet, nemcsak számukra, hanem utódaik számára is. Aki a megújulást, az újjászületést tűzte ki célul advent idején, nemcsak saját, hanem gyermekei jövője miatt is dönt. Leghamarabb az látszik, amikor valaki külső megújuláson megy keresztül. Ma már külön cégek foglalkoznak a külső megújulással, külön szakmák jöttek létre, hogy szakszerűen segítsenek az újrakezdésben. Hányszor halljuk, hogy felújítanak utcákat, épületeket, de kevésbé halljuk azt, hogy megújulnak kisebb vagy nagyobb szellemi közösségek, emberek; közösségek ébrednek rá, hogy változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy ne vesszünk el a világ forgatagában. Az idei advent Istvánék számára is egyértelművé tette, hogy a lelkek megújulására van a legnagyobb szükség, hogy minden belülről formálódjon, és ne a külsőségek legyenek a meghatározók. Sokan szeretnének változást a vágyak szintjén, de valami hiányzik a végső döntéshez, az első lépések megtételéhez, az első lépcsőfokhoz vagy az ugródeszkához. A szűk családi körben töltött karácsony lehetőséget teremtett, hogy együtt tegyék meg az első lépéseket, hogy kezet nyújtsanak egymásnak, együtt induljanak el a megújulás útján…

„A mai kornak az egyik nagy hibája — ismételi folyton István —, hogy az emberek túlzottan törekszenek az önállóságra. A túlzott önállóságnak az elején vannak ugyan előnyei, de később annál több a hátrányuk. Vannak, akik úgy érzik, hogy önállóan nagyobb a mozgásterük, a kötetlenség nagyobb kibontakozási lehetőséget biztosít számukra, egy idő után viszont éppen amiatt szorulnak ki a közösségekből, mert egyedül képtelenek azokba beilleszkedni.”

Elérkezett az István-este. Jöttek az SMS-ek, a Facebook-bejegyzések, a telefonhívások. Jóleső érzés ez, bár érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen irányba befolyásolja a telefon állandó jelzése a meghitt családi ünnepet. Az István-este és az István-nap régebben hangos volt, és nagy vendégsereg körében zajlott. Most a világ számtalan helyéről érkeznek a jókívánságok az elszármazott ismerősöktől, akik megpróbálják elhitetni Istvánnal, hogy ma már nincsenek távolságok, a telefon képernyőjén együtt lehetnek. Mindenki azért hívta fel, hogy István-napot köszöntsön, de a szűkszavú köszöntő után mindenki azt sorolta, hogy milyen otthonias az ő karácsonya, hiszen sikerült hazai ételeket készíteni az ünnepi asztalra. István akkor döbbent meg, amikor az egyik ismerőse az ottani hétköznapjairól beszélt, elmondta, hogy nagyon gyorsan telnek a napjai, reggel munkába megy, este pedig, amikor hazaér, zuhanhat az ágyba, de jó is az, hogy gyorsan telnek a napok, mert hamarabb elérkezik a húsvét, hogy hazamehessen az igazi otthonába.
István és a családja számára is véget ért karácsony. Meghitt és szűk körű volt. Még nem tudják felmérni, hogy megtörtént-e a szükséges változás, még nem tudják, mi az, amit maguk mögött hagytak, és mi az, ami megváltozott, hogy értelmet adjon az életüknek. Vajon sikerült-e elválasztani a külsőségeket a lelkiektől?