×
2022. 01 27.
Csütörtök
Angelika
0 °C
Borult idő
1EUR = 4.95 RON
1USD = 4.42 RON
100HUF = 1.38 RON
Publicisztika

A megoldás kulcsa

2020.06.22 - 17:01
Megosztás:
A megoldás kulcsa
Barna és Kata egy irodában dolgoznak harmadik éve. Közalkalmazotti teendőket látnak el anélkül, hogy bármilyen felelősség hárulna rájuk.

Amolyan aktatologatók lennének, ha a digitalizáció nem könnyített volna a dolgukon azzal, hogy mindent a számítógép segítségével végeznek. Úgy telnek el a napjaik, hogy fel sem állnak az asztaltól. Egy ideig úgy voltak elhelyezve az asztalok, hogy Kata háttal ült Barna előtt, ami nem tetszett neki, mert Barna egész nap láthatta Kata számítógépének a képernyőjét, ami néha kellemetlen is lehet. Ezt úgy magyarázta, hogy zavarja a fény. A megoldás az lett, hogy fordítottak kilencven fokot a Kata asztalán, azóta Barna a profilját nézheti.

Mindketten házasok. Bőven van idejük családi ügyekről is beszélgetni, ezt meg is teszik, mert amikor sok az idő és kevés a munka, a hosszú napokon mindenről szó esik. Katának nincs gyereke, Barnának van egy lánya. Kata is szeretne gyereket, de eddig még nem jött össze.

— Egy ideig azt mondtuk, ráér — mondja Kata —, utána egymásra hárítottuk a hibát. Szerintem a valóság az, hogy sem lelkileg, sem testileg nem kötődünk eléggé egymáshoz, ez pedig nagy hiba. Elég sok pszichológiát olvasok, tudom, mi lenne a megoldás, mégsem változik a kettőnk dolga, mert képtelenek vagyunk megtalálni a kötődés hiányának az okait. Előbb arra gondoltam, nem kell — nem is lehet — erőltetni azt, ami nem természetes módon alakul. Később mégis úgy láttam — annak ellenére, hogy soha sem késő semmit újrakezdeni —, meg kell találni a megoldás kulcsát. Viszont az sem lehet, hogy a folytonos kulcskereséssel teljen el az élet.

Barna sem a házasélet szépségeiről beszél:

— A mi életterünk sem fedi teljesen egymást. Elég sok olyan terület van, ami nem közös, amelyeken a másik számára külön — már-már ismeretlen — élet zajlik, ami nem jó senkinek. Mindketten megpróbáltunk már kilépni az örökös holtpontról abból a megfontolásból, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy annak megélése nélkül töltsük el, de ahogy te is mondtad: az ember azt reméli, hogy megtalálja a megoldás kulcsát. Én mindig azt hittem, hogy ha sikerül megértenünk azt, hogy miben rejlenek bizonyos problémák okai, akkor jó szándékkal, elhatározással és hatékony lépésekkel bele lehet zökkenni a normalitásba. Később jöttem rá, hogy mindez nem elég. Vissza kell vezetni a problémákat azok gyökereihez. Lehet, hogy szüleink hibáztak valamikor — nem tudatosan, ők is magukkal hozták a hibát —, s emiatt vagyunk mi tehetetlenek. Ha alaposabban megfigyelem a magunk életét, észreveszem azokat a hibákat, melyeket elkövetünk, melyeknek a lányunk fogja majd viselni a következményeit. Most az a nagy kérdés: ki tudjuk-e küszöbölni időben ezeket a hibákat?

Mindketten mélyen elmerülnek a gondolataikban — és ahogy általában szokás —, meggyőződésük, hogy a másiknak könnyebb. Barnának határozottan az a véleménye, hogy Kata számára minden lehetőség adott, mert nincs gyereke. Kata azt hiszi, hogy Barna már túl van a nehezén, s amikor a felesége és a lánya bemegy néha a munkahelyére, nem úgy tűnik, mintha valami nagyon nem lenne rendben, az apró hibákon pedig lehet javítani. Ami hosszú távon káros lehet — nem lehet tudni, hogy ennek a hosszú távnak melyik szakaszában vannak —, az nem más, mint hogy Barna felesége azokat a problémákat, melyeket a férjével kellene megbeszéljen, a lányával intézi. Ez nem csak a házastársi kapcsolatot rontja, hanem a gyerek jövőjét is megpecsételheti. Néha-néha felszínre kerül egy-egy olyan szóbeszéd, hogy Barna és Kata nagyon jól megvannak ebben az irodában, de ennek egyáltalán nincs valós alapja. Ha mégis kialakulna valami vonzalom, az csak a megszokás eredménye lehetne aránylag rövid távon. Érzelmileg túl távol állnak ők egymástól, a tudatosság pedig hamar legyőzné ezeket a helyzet adta érzelmi gócokat.

Barna és Kata sokat beszélgetnek és sokat hallgatnak laza munkaidejük során. Meggyőződésük, hogy legalább annyi közös van az életükben, mint amennyi ellentét. Képtelenek felfedezni, merre van az az irány, ami kiutat jelenthetne számukra a munkahelyi és a magánéleti unalomból. Az őket bezáró egyhangúságból való kiútnak is kell legyen egy kulcsa, mert ha nem lenne, akkor a bezártság sem létezne.

Elek György

Cookie