A magyarság csak végveszélyben tud összefogni

Bayer Zsolt publicista, a Csengerben megrendezett Szent István napi rendezvényen nyilatkozott lapunknak a magyar összefogás és összetartozás buktatóinak okairól.

— Elég sokat beszélünk az utóbbi években a magyar összefogásról, a magyar összetartozásról, amit már törvény is szabályoz, de nem igazán érezhető ez az összefogás és összetartozás. Mi lehet ennek az oka?

— A magyar nép történetében mindig akkor sikerült hellyel–közzel összefogni, amikor végveszély volt. Most az a kérdés, hogy mikor kezdjük el érezni a végveszélyt? Ha a határon túli magyarokról — ez esetben a romániai magyarokról — beszélünk, ők — főként a szórványokban — már kezdik érezni a végveszélyt. Ha így vesszük, akkor nagyon eljött az ideje az összefogásnak. Összefogást viszont nem lehet semmiféle hatalmi diktatúrával elérni, amíg a romániai magyarság nem fogja egységesen azt érezni, hogy ha nem egységesen lép fel a saját jogai érvényesítése érdekében, minden törekvés hiábavaló.

Kollektív jogok

— Mi az, ami most a legfontosabb a romániai magyarság számára és hogyan lehet azt elérni?

— Én most kifejezetten tartózkodva attól, hogy belemenjek a pártpolitikai csatározásokba — akár a magyarországi, akár a határon túliba, ugyanis mindenki gondol, amit gondol, az RMDSZ, Tőkésék vagy bárki — megjegyzem, hogy ezerféle múlt, jövőkép, érdek van, ami mind lényegtelen. Ha van valami, ami most fontos, az a szatmári, a bihari vagy a szórványban élő magyar közösségek érdeke. Van egy magyar falu a mezőségen, az a neve, hogy Néma. Már a név önmagában is szimbólum. Ebben a faluban már csak négy magyar él. Ők vajon megtehetik azt, hogy pártpolitikai alapon döntsék el mi történjen velük? Nevetséges. Ezt még az egységes Székelyföld sem teheti meg. Romániában nem az a lényeg, hogy ki milyen pártba sorolja magát, hanem az, hogy egységesen követelje a jogait. A romániai magyarokat is ugyanolyan jogok illetik meg, mint a baszkokat, a katalánokat, a dél–tiroliakat és még sorolhatnám, hogy milyen kisebbségeket. Az Európai Unió imád arról beszélni, hogy nincsenek kollektív jogok csak egyéni jogok, de ez ellentétes a világgal, ellentétes mindennel, ami a világban normális és megszokott. Ha eljutunk oda, hogy minden magyar párt azt mondja: nem én számítok, hanem a magyarság, akkor meg lehet tenni az első lépéseket a jogok kivívásáért.

Elek György