A magyar nyelv hű őrére emlékeztek

Nem túl gyakori, hogy valaki ugyanazon a napon távozzon az élők sorából, mint amelyen évtizedekkel korábban meglátta a napvilágot — Csűry Bálint nyelvészprofesszor, nyelvjáráskutató és intézetalapító ezen ritka emberek egyike. Hogy a két február 13-i dátum között mindössze szűk 55 esztendő fért meg, az nagyban köszönhető olthatatlan kíváncsiságának és fáradtságot nem ismerő munkabírásának: naponta 14–16 órát dolgozott, és harminc éven keresztül gyalog járta be a ma már három országban lévő Szamoshát településeit, gyűjtve a tájszavakat, kifejezéseket, szólásokat, de még a divatos kereszt-, illetve gúnyneveket is, melyekből megalkotta a Szamosháti szótárat, amely sokkal több, mint egy szótár — a modern kor nyelvészeinek példatára, mind a mai napig túl nem teljesített kiadvány, vidékünk ízes kifejezéseinek tárháza, hiszen a ma is beszélt szamosháti nyelvjárás alig változott száz év alatt.
Gyűjtőútjainak kiindulópontja mindig szülőfaluja, Egri volt, ahol tegnap a róla elnevezett általános iskola udvarán gyűltek egybe a főhajtók, elhelyezvén koszorúikat annál az emléktáblánál, amelyet kereken harminc évvel ezelőtt, 1992-ben, az első emléktáblák egyikeként avathattak fel Szatmár megyében.
Az iskola udvarán álló Csűry-mellszobor előtt Tolnai János református lelkipásztor a 107. Zsoltár soraira épített áldásával kezdődött a rendezvény: „'Magasztaljátok az Urat, mert jó; örökkévaló az Ő kegyelme.' Kettős alkalomra gyűltünk egybe: emlékezésre és hálaadásra, mert nemcsak az embereket kell köszönet illesse, hanem az Istent is, aki előtt megállhatunk és köszönetet mondhatunk. Érdekes a 107. Zsoltár, négy kategóriába sorolja azokat, akik hálát kell adjanak; a kiszolgáltatott emberek kategóriáiba, akik tudják, hogy minden az Úr kezében van. Mi is a kiszolgáltatottak közé tartozunk, elég csak végigpillantani népünk történelmén — és mégis itt vagyunk, itt van a jelen és a jövendő” — mondta, az ovisokra és diákokra mutatva. Az egybegyűlteket elsőként Hrenyu Péter iskolaigazgató köszöntötte, a megemlékezés és az ünnep fontosságát hangsúlyozva, majd Burja Izabella történelem-tanárnő idézte fel Csűry Bálint életútját, gazdag és termékeny munkásságát (hiszen főbb művei mellett több mint 300 általános nyelvészeti és néprajzi írás került ki a keze alól) és annak jelentőségét. „A Népnyelvkutató Intézet alapítójaként a szamosháti népnyelv feltérképezésére törekedett — és ő bizonyította be azt is, hogy egy parasztember nem csak 300 szót ismer”, s mint maga Csűry vallotta: „annyi elágazása van a nyelvjárásnak, a hányan beszélik, s még ezen belül is annyi eltérés lehet, a mennyi az egyes személyek lelki állapota.”
Mint Szabó Elek polgármester fogalmazott, Csűry nagyságához méltón Egri leghosszabb utcáját és az általános iskolát is róla nevezték el, emlékére mellszobrot állítottak, és azóta is folyamatosan igyekeznek megismertetni az ember, a nevelő, a tanár és tudós munkáját. „Csűry Bálint hű őre a magyar nyelvnek — szakmai nagysága szorgalmának és kitartásának, ugyanakkor neveltetéséből adódó szerénységének és alázatának az eredménye. Ő nem csak nyelvjáráskutató, s a Szamosháti szótár szerzője, hanem példakép; az volt már kortársai számára is és az az utókor számára is. Mindig büszkén vállalta szülőfaluját, gyermekkorát, s talán lokálpatriotizmusa miatt választotta felsőfokú tanulmányai városául Kolozsvárt. Számos olyan emberi értéket képviselt, amelyet a mai kor embere talán (már) nem ért, vagy megmosolyog — pedig megmaradásunk záloga a Csűry Bálintéhoz hasonló viszonyulás anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz, hagyományainkhoz” — hangsúlyozta ünnepi beszédében Szejke Ottilia helyettes főtanfelügyelő. Muzsnay Árpád az EMKE főtanácsosaként, de magyar szakos tanárként, újságíróként, tanulmányíróként is summázta: Csűry valóban a XX. század legnagyobb magyar nyelvésze, akinek emlékét nem csak ápolják, de elevenen őrzik szülőfalujában, hiszen 1972-es riportútja során ő maga személyesen még találkozott Csűry Bálint játszó- és iskolatársaival Egriben. „Nagy magyar tudós szülőfalujának vagytok szülöttei, legyetek erre büszkék!” — intette a diákokat, külön köszöntve a Beregszászról érkezett küldöttséget, emlékeztetve: nemcsak Csűry Bálint, de Dsida Jenő is összeköti a két vidéket.
„Csűry Bálint hatévesen már elvégezte az első osztályt, jelesre — mi ma azon vitázunk, hogy hatévesen mehet-e iskolába a gyermek. Tanult diákként nem restellte az egri parasztbácsit »kedves drága jó édesapámnak« szólítani; Szatmárról, ha nem talált vásározó egrieket, gyalog jött haza, mert drága volt a vonatjegy Mikoláig; Debrecenbe elkerülni sem volt könnyű dolog, hogy ott alkalmazzák tanárnak… Csűry Bálint, az ember, az oktató, a tudós sokat »mondhatna« nekünk, ha lenne időnk úgy igazán foglalkozni vele” — emlékeztetett Nicolae Bondici, Batiz egykori polgármestere, aki magyar és román nyelvű könyvet is írt Csűry Bálintról.
A beszédeket az ovisok és iskolások szavalatai követték, majd az iskola néptánccsoportjának három párja perdült táncra, aztán a nyelvész mellszobrának megkoszorúzásával zárult a főhajtás.

Szabó Kinga Mária