A maguk törvényei szerint élni

Nincs mit tenni, ugyanis amikor Arnold feleségét alkalmazta a vállalkozó, az volt a feltétel, hogy csak feketén dolgozhat, s akkor ez megfelelt neki, mert a szülési szabadság után ha visszament volna a régi munkahelyére, nem lett volna kire bízni a gyerekeket, az ottani munkarend is nagyon szigorú volt. Ilyenkor lehet bánkódni, de most sem gondolja azt, hogy akkor rosszul döntött. 

Arnold egy német cégnél dolgozik, és nem lehet azt mondani, hogy nehéz munkát végez, azt viszont igen, hogy nincs jól megfizetve; nagyon meg kell gondolniuk, hogy mire költik a négy személyt eltartó fizetést. Tavasszal le voltak állva egy hónapra, azt valahogy átvészelték, de még egyszer nehéz lenne fedezni a kiadásokat, ha kimaradna akár egyhavi fizetés. A munkahelyen már lehet hallani olyan nem hivatalos jelzéseket, hogy leállhat a műhely, mert nem lesz megrendelés, ugyanis a németországi cég, ahova beszállítanak, nem tudja eladni a végtermékeket.
A házaspár igyekszik minden óvintézkedést megtenni, hogy ne kapják el a vírust, bár Arnold esetében ez nem egyszerű, ugyanis autóbusszal szállítják a munkahelyére, nem mindig százszázalékosan szabályszerűen. Néha a megengedettnél többen is utaznak a munkásokat szállító autóbuszokon, a munkahelyen pedig vagy dolgoznak az emberek, vagy betartják a távolságot. Amikor Arnold hazaérkezik, ruhát cserél, elvégzi a fertőtlenítést, de ez sem garancia arra, hogy nem viszi be a vírust a családba. 

Esténként leül a házaspár, és számolgatnak. Van banki kölcsönük, a lakásba is kellene még vásároljanak olyan dolgokat, amik nélkülözhetetlenek a háztartásban. Természetesen sokba kerülnek a gyerekek is, akiktől nem akarnak megvonni semmit. Meddig lehet fedezni a költségeket, ha az árak folyton emelkednek, az az egy fizetés pedig bizonytalan? A bizonytalanság nő, ez pedig kihat a férj és a feleség lelkiállapotára. Arnold azon is gyakran töri a fejét, hogyan vállalhatna ő még több feladatot, hogy kímélje a feleségét, mert ő foglalkozik többet a gyerekek nevelésével. 
Sokat beszélgetnek arról, hogy amikor elhatározták, hogy házasságot kötnek, nem egészen így képzelték el. Azt szerették volna ők is, mint a legtöbb fiatal, hogy legyen egy lakásuk, legyenek gyerekeik, és a munkájukból úgy éljenek, ahogy a huszonegyedik században kellene élni. Azt is tervezték, hogy — talán — munka és gyermeknevelés közben továbbtanulnak, továbbképzik magukat, de jelenleg minden jel arra utal, hogy erre aligha fog sor kerülni. Jelenleg a legfontosabb a járvány elleni védekezés és Arnold munkahelyének a megtartása. Sohasem gondolták, hogy a munkahely megtartása is gondot jelenthet, hiszen amikor elkezdtek megjelenni a külföldi cégek, folyton a munkaerőhiányról lehetett hallani, egymás után nyíltak a cégek, és nem találtak munkásokat. A munkaerőhiányról ma is sokat beszélünk, érdekes módon azoknak kell rettegniük, hogy elveszíthetik a munkahelyüket, akik arra törekednek, hogy jól végezzék a dolgukat, és legyenek jól megfizetve.

Arnoldék sohasem a lehetetlenre vágynak, hanem az elérhetőre. A céljuk, mint minden érző és gondolkodó embernek: úgy élni, ahogy az első emberpár élt a bűnbeesés előtt. Számukra úgy tűnik, hogy ez nem lehetetlen, valahogy mégis azt érzik, hogy semmilyen jó szándék nem vezet oda, hogy egy jóra vágyó család kilógjon a rossz irányba haladó világból. A világ kerek, nem tűr magán sem csorbákat, sem kiemelkedő részeket. Talán ez az, ami meggátolja a jó szándékú embereket abban, hogy ne a világ által elfogadott, hanem a maguk törvényei szerint éljenek.

Elek György