A legtisztább érzés ünnepe Erdődön

Szeptember 8-án a hagyományoknak megfelelően köszöntőkkel, ünnepi műsorral, előadással és koszorúzási ünnepséggel emlékezett meg az Erdődi Petőfi Kör az erdődi várban Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megismerkedésének 175. évfordulójáról. A résztvevőket — akik minden eddigi rendezvényhez képest nagyobb számban jelentek meg — Lukács Gyöngyi, az erdődi iskola aligazgatója köszöntötte. Érkeztek érdeklődők Szatmárnémetiből, Halmiból, Kökényesdről, Erdőd környékéről és Erdőd város magyarországi testvértelepüléseiről.

Felician Pop, az Észak-erdélyi Írók Egyesületének elnöke Szatmár megye irodalmi sokszínűségéről és írói gazdagságáról beszélt. Ezen a mondhatni kis területen nagyon sok olyan író és költő született, akinek a neve bekerült az egyetemes irodalomtörténet kánonjába. Petőfi Sándor nem itt született, de ismertsége nagy részben ide kötődik. Szendrey Júliával kötött házassága nem egyszerű módon jött létre. Ennek a küzdelmes időszaknak irodalmi téren viszont az volt az eredménye, hogy ebben az időszakban írta Petőfi a legszebb szerelmes verseit. Petőfit sokan megpróbálják összehasonlítani Mihai Eminescuval. Eminescu egy boldogtalan, Petőfi egy tragikus sorsú költő volt. Rövid élete során sokat alkotott, de nem jutott el a beteljesüléshez. Petőfi nem csupán a magyarok nemzeti költője, hanem egy forradalmár, egy sajátos személyiség. Ő nem csak versekbe foglalta a gondolatait, hanem küzdött nemzete és népe sorsának jobbításáért. Petőfi életműve bekerült az egyetemes irodalomtörténetbe, az utókornak az a feladata, hogy megtartsa emlékezetében, megismerje és megismertesse a verseit minél szélesebb körökben — hangsúlyozta Felician Pop.

Póti Eduárd történelemtanár, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója ünnepi beszédében történelmi szempontból tekintett vissza Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolatára. Petőfiről ismert, hogy nagyon sokat tartózkodott ezen a vidéken. Nemcsak úgy gondolunk rá mint nemzeti költőnkre, hanem úgy is mint térségünk szülöttjére, aki otthonosan mozgott ezen a vidéken. A valóság az, hogy Petőfi életében tizenegy hónapot töltött Erdélyben. Petőfi viselkedésével felhívta magára a figyelmet, de nem ez volt a leglényegesebb az ő életében, hanem a költészete, ami már kiforrottnak látszott abban az időszakban, amikor Szatmár megyében töltött hosszabb időt. Petőfi viselkedésével tudatosan lázadt a korabeli társadalmi megkötések ellen. Egy tüzes természet is jellemezte, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy amikor Nagykárolyban először meglátta Júliát, azonnal beleszeretett. Először a megyebálon találkoztak, s a korabeli feljegyzések alapján egymás iránti szerelmük már ott megmutatkozott, emlékeztetett Póti, kiemelve azt is, hogy ha Szendrey Júlia személyiségével foglalkozunk egy kicsit, egy akkor már felnőttnek számított, tizennyolc éves lány alakja jelenik meg előttünk, aki a maga módján szintén lázadó természet volt, mivel konzervatív családból származik, s nem találhatta meg azt az utat, melyen keresztül megnyilvánulhatott volna. Művelt volt, szerette a költészetet, volt benne egy lázadó természet, ami nem kaphatott utat a családban, Petőfi mellett viszont igen. Petőfihez hasonlóan Júlia is meg tudta döbbenteni a környezetét azzal, hogy rövidre vágta a haját (ami akkor nem volt jellemző a lányokra), nadrágot viselt és dohányzott. Júlia bizonytalanságát az oszlatta el, amikor Petőfi a Reszket a bokor… című versében feltette a kérdést: „Szeretsz rózsaszálam,/ Én ugyan szeretlek…”, amire az volt a válasz: „Ezerszer Júlia”.
A rövid ideig tartó szerelem és a rövid ideig tartó házasság Petőfi Sándor halálával nem csak véget ért, hanem alig egy év múlva Júlia már egy másik férfi oldalán állt.

Póti egy kortárs író, Molnár Éva idézetével üzent a mai fiataloknak, aki így ír a szerelemről: „Látni valakit, egyszerre látni gyarló és szárnyaló voltában, dagályát és apályát; mélyét és könnyen horzsolódó, ezzel-azzal feldíszített felszínét, elnézően megmosolyogni és nagyon szeretni.” Póti úgy gondolja, hogy Petőfi Sándor és Petőfi Sándorné, ha rövid időre is, de megtapasztalták ezt az érzést. Abban is bízik, hogy a jelenlévők közül nagyon sokan átérzik ezeket a sorokat, hiszik, hogy van ilyen szerelem, és csak így érdemes szeretni. Ne csak 175 év távlatából emlékezzünk egy csodás szerelemre, hanem ünnepeljük az igaz érzéseket, a legtisztább érzést, amit egyik ember érezhet a másik iránt, és törekedjünk arra, hogy ezt a tiszta érzést megtapasztaljuk az életünkben, ajánlotta a jelenlévők figyelmébe Póti.
Az előadást követően a Szamos Diákirodalmi Kör adta elő Petőfi-műsorát, melyet nagy érdeklődéssel hallgatott a közönség. A fiatalok által összeállított verses-zenés műsor néhány percben egy teljes Petőfi Sándor–Szendrey Júlia-képet próbált adni a jelenlévőknek. Az eseményen Petőfi-verset mondtak az erdődi diákok is: Molnár Alíz, Oláh Reka és Bányai Zsófia. A megemlékezés a vár falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával ért véget.

Elek György