A kultúra az, amit magunkkal hozunk

A sződemeteri Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ minden évben szervez ünnepi eseményt a magyar kultúra napja alkalmából, melyre több településről érkeznek zarándokok, hogy együtt emlékezzenek meg a Sződemeteren született és ott megkeresztelt Kölcsey Ferencről, a Himnusz költőjéről. Az idei sződemeteri rendezvény résztvevőit Pakulár István, a Sződemeteri Református Leányegyházközség lelkipásztora köszöntötte.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében kifejtette, a lélektan bebizonyította, hogy ha az embernek valami gondja és baja van, akkor nagyon jó, ha visszaérkezik a szülőföldre, ahol eltöltötte gyerekkorát, és azon a helyen, ahol az öröm és a boldogság emlékei visszatérnek, olyan csodálatos lelki folyamatok indulnak el, melyek segítik a nyugalom, a békesség, az öröm visszaszerzését, azt a fajta kiegyensúlyozottságot, amely az embernek tulajdona bár, de nagyon sokszor elveszíti, mert nyugtalanítja a világ alakulása. A lelki folyamatok törvényszerűségének egy másik folyamata az, hogy az ember bármilyen helyzetben vissza tud érkezni Isten igéjéhez. Amikor megérkezünk Sződemeterre — emelte ki a püspök —, mindig a hazaérkezés érzése hat át valamennyiünket. Ez alkalommal a magyar kultúra napja rendezvényre érkeztünk. Ki kell mondani, hogy a kultúra veszélyben van. A huszonegyedik század harmadik évtizedében ha megpróbáljuk megfogalmazni mi a kultúra, el kell mondani: az a része az életünknek, amely rajtunk keresztül tevődik hozzá a teremtett világhoz. Ahhoz a világhoz, melyet az Isten megteremtett, és az embernek nem lenne szabad hozzányúlni, az ember mégis megpróbálja elrontani. A kultúra az, amit magunkkal hozunk: a neveltetésünk, a szokásaink, a hagyományaink, mindaz, ami bennünk fejlődik. Amikor látjuk, hogy milyen kihívások előtt áll az európai kultúra, akkor fontos a magyar kultúra napján visszaérkezni Kölcsey szülőhelyére, aki megírta a Himnuszt, hogy annak soraival fohászkodjunk Istenhez. Nagy veszély fenyegeti a keresztény kultúrát. Nemcsak fejlődni nem engedik, hanem a múltját is tiporják. Ki kell mondanunk, hogy a nemzeti kultúránk is bajban van. A legnagyobb baj az, hogy nemcsak külső támadás éri, hanem nagyon sok magyar is bántja a saját kultúráját — mutatott rá az igehirdető, emlékeztetve arra is, hogy az embernek választania kell a jó és a rossz között.
Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese elmondta,  amikor erre az eseményre készült, újraolvasta a Himnuszt. Ez amiatt fontos, mert Kölcsey a Himnuszban olyan gondolatokat fogalmazott meg, melyeket mi már elfeledtünk. Kölcsey tudta és vallotta, hogy mi, magyar emberek nem csak a honfoglalás óta létezünk, hanem sokkal korábban. Számunkra az a lényeges, hogy a mély múltba vezető gyökereinket, ne hagyjuk a múltba veszni.
Gál Gyöngyi, a LiterArt magyartanárok egyesületének elnöke, magyar oktatásért felelős tanfelügyelő beszédében kifejtette, hogy Kárpát-medencei szinten rendezvények sorozatával ünnepeljük meg a magyar kultúra napját, ebbe az ünnepségsorozatba kapcsolódik be Szatmár megyei szinten a mai sződemeteri ünneplésünk a Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ szervezésében. „Feltehetnénk magunknak azt a kérdést, mi a mi dolgunk, feladatunk, mit kell tennünk a kultúránkért? Sokféle választ adhatnánk erre a kérdésre, de valószínűleg semmi rendkívülit. Ezért a magyar kultúra ünnepe nemcsak felszabadultság, hanem szorongás is egy időben” — fogalmazott és arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi az, amit a mi nemzedékünk ad hozzá a kultúrához. „Az erdélyi magyar kultúra része az egyetemes magyar kultúrának, még akkor is, ha voltak történelmi idők, amikor elfeledték, elfeledtették, hogy nem az országhatárok jelentik a nemzet, a kultúra határait. Erdély a transzilvanizmus eszméje által sajátos színezettel, lelkiséggel járul hozzá a magyarság identitásához, mint ahogy ezt teszi Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja is” — mutatott rá Gál Göngyi.
Magyar Lóránd parlamenti képviselő a Himuszról beszélve elmondta, a költemény nagysága nemzetegyesítő erejében rejlik. „Kölcsey egy olyan vallomást alkotott, ami minden magyar számára erőforrás. Abban a korban született meg a Himnusz, amikor Európában elkezdett kibontakozni a nemzetiségi tudat. Kölcsey kétszáz éve nem gondolta, hogy a mai Európában mennyire fontos az identitás. Mi nem csak akkor vagyunk a kultúránkra büszke magyarok, amikor kérkedni kell ezzel, hanem a nap minden szakaszában. Amikor mi a magyar nyelvet és a magyar kultúrát védjük, akkor Európa szívverésére vigyázunk” — hangsúlyozta.
Pakulár István lelkipásztor arról beszélt, hogy milyen elvek mentén élt, szolgálta nemzetét és alkotott Kölcsey Ferenc. Bármit is tett a hazáért — akár költőként, akár politikusként —, az mindig harmóniában volt mindazzal, amit gondolt és hirdetett. Ez nem más mint következetesség. Ez az emberi erény ma már kiveszőben van. Ha nem vagyunk következetesek, akkor sem a nemzetgyarapítás, sem a haza védelme, becsülete, szeretete nem válik valósággá az életünkben. A nagy szavak és a semmis tettek korát éljük. Következetesség nélkül nem gyerekeket nevelünk, hanem gyerekeket idomítunk, nem hazát szeretünk, hanem hazát rombolunk” — fogalmazott.
Mészáros Krisztina Rita magyartanár irányításával verseket mondtak a Szamos Diákirodalmi Körhöz tartozó tasnádi és nagykárolyi diákok (Gliguța Zsófia, Tasnádi Általános Iskola, Csorba Maximilian, Tasnádi Technológiai Líceum; Czier Tekla, nagykárolyi Kalazanczi Szent József Római Katolikus Líceum).
A megemlékezést koszorúzás zárta, majd a jelenlévők megtekintették a sződemeteri Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ kiállításait.

Elek György