A Károlyi család fegyvertárának története
A Nagykárolyi Városi Múzeum jelenlegi gyűjteményében számos kard, díszkard, harci balták, lándzsahegyek találhatók. Az alábbiakban Romát Sándor, a Nagykárolyi Múzeum régésze számol be a Károlyi család fegyvertáráról, valamint a fegyvertárakról általában.
A tűzfegyverek nagyszámú megjelenése miatt a középkori fegyverzet elavulttá vált, ezeket fokozatosan kivonták a csataterekről. A Magyar Királyság területén a középkori fegyverzetet a XVIII. század elejéig használták. A nemesi családok kialakítanak egy olyan helyiséget, amely ezek tárolására szolgál, emelve a család hírnevét; ezt fegyvertárnak nevezik. Ezekben a fegyvertárakban őrizte a család nemcsak a régi fegyverzetet, de a különlegesebb díszfegyvereket, öltözékeket is. Hasonló fegyvertár volt a nagykárolyi Károlyi-kastélyban is.
A Károlyi család a Kaplony nemzetségből ered; a 11. század végén telepedtek le vidékünkre, kialakítva központjukat hasonló néven. A történészek közös véleménye, hogy egy Józsa nevű személy, aki 1150—1180 között élt, a Károlyi család őse.
Nagykároly település a 14. század közepén kezd felemelkedni, amikor 1346-ban Andreas de Karoli de genere Kuplon és fiai, Simon, Mihály, Miklós şi Merhárd a királynak tett szolgálatainak elismeréséül településük megkapja a mezővárosi rangot, és vásártartó jogot is kap mellé. Károlyi Lancz Lászlónak Mátyás király 1482-ben megengedi, hogy építsen egy kő alapú lakóházat, ami udvarház lehetett. Ezt az épületet fokozatosan erősítik a 14. században. A család felemelkedése a 17. század elején indul meg, amikor Károlyi Mihály 1609-ben bárói rangot kap, és Károlyi Zsuzsannát elveszi feleségül Bethlen Gábor, aki választott királya lesz Magyarországnak. Itt kezdik el az előtárgyalását a nikolsburgi békének 1622-ben.
Az 1626-ban elhunyt Károlyi Mihály vagyonösszeírásából ismerjük a fegyvertári anyagot is. Itt szerepel a díszes török típusú kard, amit Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől kapott, egyéb díszes keleti típusú, illetve magyar típusú kardok, tőrök, pisztolyok, puskák, illetve bársonyból, selyemből készített díszegyenruhák, sodronyingek, különböző aranyozott és ezüstözött lószerszámok stb.
A 17. században megnő a stratégiai szerepe a várnak, 1660-ban a török elfoglalja Váradot, ezzel a Károlyi vár a három nagyhatalom, a Török Birodalom, Osztrák Birodalom és az Erdélyi Fejedelemség metszéspontjánál áll. Ezért a várat meg kellett erősíteni: egy olasz típusú négybástyás erődítménnyé alakítják át. Felújítják, és ágyúkkal látják el a fegyvertárat is. Ez elsősorban a várőrség fegyverzetét tartalmazza, a díszes fegyvereket és öltözeteket külön elzárva tartják. A várőrség Habsburg császári katonákból, elsősorban zsoldosokból állt. Károlyi Sándor ezeket a katonákat lecseréli a környékbeli falvakból, illetve a bevándorló népességből besorozott hajdúkra. Kialakít egy városrészt is számukra, a Hajdúvárost. Ezek elsősorban görögkatolikus románok, ruténok és magyarok voltak. A várőrség 77 lovaskatonából és 30 gyalogosból állt. A kiváltságok fejében a várőrség tagjai saját maguk kellett megvegyék a felszerelésüket, őrségben álljanak, és biztosítsák a várban, illetve a városban a rendet. A nagypiac felőli bejáratnál, az akkori főbejáratnál, történt az őrségváltás, ami külön programmal, díszes egyenruhában zajlott le. Ezek az őrségváltások az 1848—49-es forradalomig tartottak.
Károlyi Sándor, miután felújíttatja a várat, valószínűleg a fegyvertárat is felújíttatja, hiszen az minden nemesi család tekintélyéhez hozzátartozott. A 18. századi leltárakból tudjuk, hogy a fegyvertár nagyon értékes volt, olyan tárgyakkal bővült ki, mint: a Rákóczi-szabadságharc felvonulási zászlói, fegyverei, illetve a gróf aranyozott és ezüstözött gombokkal ellátott díszsodronyinge, díszlószerszáma stb.
A 18. század folyamán a fegyvertár tovább bővül, emelve ezzel a család tekintélyét, amely a század végére a Magyar Királyság leggazdagabb nemesi családjai közé tartozik. Károlyi Antal 1785-ben elköltözteti a levéltárat Pestre, ekkor valószínűleg elviszi a fegyvertár legértékesebb darabjait is. Az 1827-es nagy birtokfelosztáskor ezek a tárgyak Károlyi József legidősebb fiához, Károlyi Istvánhoz kerülnek.
Egy 1846-os összeírás során említik, hogy a nagykárolyi kastélyban a régi fegyvereket egy emeleti szobában elzárva tartják. A leltár mintegy 50 darab tárgyat sorol fel, és a különféle fegyverek, nemesfém vagy csont markolatú, drága- és féldrágakövekkel ékesített díszfegyverek mellett zászlókat, nyeregtakarót, láncinget, sisakot, Károlyi-címerrel díszített dísznyerget is említ, ami a Károlyi Sándoré volt.
A második világháborút követően a fóti fegyvergyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményébe került. Itt megemlíthetjük a 16—17. századból származó, féldrágakövekkel és aranyozott lapokkal ellátott lóra való pallost, pengéjét inda-, tulipán-, rózsa- és napraforgóvirág-dísszel látták el, továbbá egy aranyozott buzogányt, ami szintén a 17. századból való, egy sodronyinget a 17—18. század fordulójáról, ami valószínűleg Károlyi Sándor tulajdonát képezhette. Teste és ujja hosszú, mellének hasítékát három nagy bronzcsat fogja össze, egész felületén nap-, hold-, csillagmotívumok és különböző méretű boglárok díszítik. Az Aranyszarvas Fogadó felújítási munkálatai közben, 2011. február 4-én a bálteremhez vezető lépcsőfeljáró alatt a munkások egy 9 lovassági kardból és 3 pisztolyból álló elrejtett fegyveregyüttest találtak. Ezt az épületrészt a 19. század közepén építették, hogy vármegyei bálokat tarthassanak. A fegyverek elrejtésének az oka valószínűleg az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc utáni elnyomás lehetett. Ekkor ugyanis, ha valakinél fegyvert találtak, azonnali halálra ítélték. Így járt egy nagykárolyi lakos, Pap János is, akit 1851-ben Kecskemét mellett tartóztatott le az osztrák birodalmi rendőrség: mivel egy töltetlen pisztoly volt nála, azonnal végrehajtandó bitóhalálra ítélték.
A Nagykárolyi Városi Múzeum jelenlegi gyűjteményében számos kard, díszkard, harci balták, lándzsahegyek találhatók.
