A jövő múzeuma élményalapú kell hogy legyen
— Mit kell tudni az ön szakmájáról?
— Kétféle szakirányú képzettségem van, ami felhatalmaz arra, hogy ezt a munkát végezzem: egyfelől lakberendezői végzettségem van, amit Budapesten szereztem, másrészt a műemlékvédelmi szakmérnöki, amit a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Részt vettem kastélyok és egyéb műemlékvédelmi épületek felújítási projektjeinek lebonyolításában, így kerültem a nagybányai Teleki-kastély vonzáskörébe (mivel Nagybányán élek, ezt szívügyemnek tartom), közreműködöm a nagybányai Teleki Magyar Háznak a belső kialakítási projektjében, ami egy folyamatos projekt.
— Hogyan került kapcsolatba Szatmárnémetivel?
— Mivel Barbara Zoltán és Matuz Zsolt ismertek még abból az időből, amikor két évig Szatmárnémetiben dolgoztam egy kivitelező cégnél, rám gondoltak, amikor a Szatmár Megyei Múzeum felújítási munkálatai elkezdődtek, hogy vegyek részt a belső tér kialakításában. Ez mindenki számára újat jelentett, hiszen Romániában nem igazán van kinevezve múzeumberendező szakember. Ilyen jellegű képzés nem létezik. Van muzeológus, de múzeumdizájn nem létezik. Amikor ilyen jellegű munka van, mindig meghívnak egy csapatot, és az végez ilyen jellegű feladatokat. A tervező mint építész az ilyen feladatokat nem vállalja, mert erre a feladatra külön át kell képeznie magát. Kell tudnia, milyen legyen a vitrin, az hogyan legyen megvilágítva, milyenek legyenek a színek, a hőmérséklet, milyen textília legyen a kiállított tárgy alatt, mi legyen a falon, az hogy legyen felragasztva, hogyan legyenek rögzítve a tárgyak stb.
— Mit jelent a múzeumfelújítási munka?
— Ebben a tevékenységben nagyon belemegyünk a részletekbe, ugyanakkor össze kell hangolni sok mindent. Ismerni kell az építészeti megoldásokat és sok más dolgot. Jelen pillanatban azzal foglalkozom, hogyan lehet megoldani a szellőztetést, hogy az legyen integrálva a berendezésekbe, hogy az szép is legyen és funkcionális.
— Milyen ismeretekre van szükség a múzeum berendezéséhez? Milyen kritériumok alapján történik ez a munka?
— Az én tudásom is korlátozott, mert van egy olyan része ennek a berendezésnek, ami kommunikációs felület, az, hogy hogyan közöljünk információt. Az információ valahogy része a berendezésnek, mégis valahogy egy külön szakterület. Fontos, hogy mennyi információt közöljünk, milyen betűkkel, milyen színnel stb. Én helyenként utalok rá, hogy egy bizonyos helyen lehetne ilyen vagy olyan típusú kommunikáció, de végül is a kivitelezést valaki más végzi el. Ez egy nagyon érdekes munka számomra is olyan szempontból, hogy minden egyes részlege vagy szekciója a múzeumnak más világba röpít. Nekem az a feladatom, hogy élményszerűvé tegyem a múzeumot. Életem során nagyon sok múzeumban jártam, és azt vettem észre, hogy vannak a poros gyűjtemények és vannak az élményszerű múzeumok. Ezek között sok a kompromisszumos megoldás, de én azt gondolom, hogy a jövő múzeuma élményalapú. A múzeumnak nevelő szerepe úgy kell hogy legyen, hogy pedagógiai, múzeumpedagógiai szolgáltatást nyújtson. Ez egy nagyon fontos dolog, ami most van felfejlődőben. Folyamatban van a múzeumpedagógusok kinevelése — jó, ha van ilyen minden múzeumban —, de már most úgy kell berendezni és végiggondolni a tereket, hogy azokban egy ötéves gyereknek is legyen valami, ami megragadja, és emlékezni fog rá, de ha a világ egyik legnagyobb régészeti egyeteméről jön egy professzor, az is legyen elégedett. Ezért komplikált ez a feladat, és nem vállalja el bárki. Én is úgy érzem, hogy még mindig javítható és csiszolható az, amit eddig csináltunk, sokszor vissza kell menni, és változtatni dolgokon, és valami összefogó, egységes látványra is kell törekedni. Kell egy vezérfonal, amire az egész fel van fűzve.
Elek György
