A Hetei családi bor útja

A Hetei család Krasznabélteken saját pincészetén belül turisztikai elvárásoknak megfelelően igyekszik bemutatni „a bor útját”. Lehetőség lesz borversenyek és borkóstolások szervezésére is.

— 2005-ben ültettem az első hektár szőlőt — meséli Hetei László. — Ekkor mi foglalkoztunk az oltványokkal, csemetést hoztunk létre, de ez nem igazán sikerült jól. 2007-ben megint telepítettünk egy-két hektárt, és addig folytattuk a telepítést, amíg elértük az 5,5 hektárt. 2009-ben volt az első szüret, amikor már lett pár száz liter borunk. Ma már van hat-hét fajta fehér borunk, vörösből szintén. Azért próbálkozunk többfajta szőlővel, hogy kitapasztaljuk, melyik alkalmazkodik jobban a helyi viszonyokhoz, a másik ok pedig az, hogy nagyon finom vegyes borokat tudunk készíteni. Bevallom, én sohasem szerettem a szőlészettel foglalkozni. Már gyerekkoromban megutáltam, mert apámnak is volt szőlője, és amíg a többi gyerek játszani ment, engem elvittek szőlőt kapálni. Nagyon megörültem, amikor 2010-ben a vejem bejelentette, hogy ezentúl ő akar foglalkozni a szőlővel.

Új szellemben

2010-ben már én irányítottam a szüretet — folytatja a történetet Veiszenbacher László, Hetei veje —,azóta én irányítom a borászatot és a pincészetet. Több tanfolyamon vettem részt, a budapesti Borakadémián elvégeztem a borkészítői és borkóstolói tanfolyamot, ezekről van oklevelem. Kezdetben arra gondoltunk, hogy ömlesztett borokkal foglalkozunk, de amikor kezdtünk jobban belemerülni, rájöttünk, hogy a minőségi bort palackozni kell, és mutatóssá kell tenni. Ez természetesen költségekkel jár, de hosszú távon megéri. Sokan mondják magukról azt, hogy hagyományos borászatot művelnek. Én nem értek ezzel egyet. Igen, létezett régen Krasznabélteken szőlészet és borászat, nagyon sokan abból éltek meg, de ma már más világban élünk, azokat a technológiákat már nem használjuk, ma már más követelmények vannak. Én azt mondanám, hogy bizonyos mértékig folytatjuk a hagyományokat, készítünk borokat, de nem úgy, mint régen. Modern technológiákat alkalmazunk, például a pincékben szabályozzuk a hőmérsékletet erjedéskor. Mi azt mondjuk, hogy családi borokat készítünk, azt szeretnénk, ha ez így kerülne be a köztudatba. A pincét 2010-ben huszonkét méterrel hosszabbítottuk, most harminchárom méter, de ma már egyre kevesebbet használjuk, mivel jelenleg tizenöt hektár szőlőnk van, amit a régi pincében nem tudunk feldolgozni, ezért építünk egy másik pincét, amihez egy negyvenszemélyes kóstolóterem is tartozik, mögötte egy konyha, ahol bármilyen rendezvényt meg lehet szervezni. Ehhez van hűtőszoba, ahol érleljük és tároljuk a borokat. Az elképzelés az, hogy minden egy udvaron legyen, és ott a látogató bejárhatja a fehérbor útját, a másik oldalon a vörösbor útját, hogy lássa, hogyan készül a bor.

 Elek György