A gyorsforgalmi út legnehezebb munkafázisa

Év elejétől pörgős ritmusban zajlanak az események a szatmárnémeti körgyűrű és az óvári határátkelő (M49-es) közötti gyorsforgalmi út „háza táján”: a januári és márciusi, helyi szintű egyeztetéseket követően áprilisban a közúti infrastruktúrát kezelő országos vállalat (CNAIR) és a közlekedési és szállításügyi minisztérium megkötötte a megvalósíthatósági tanulmány és műszaki terv elkészítésére vonatkozó, 4,5 millió lej értékű szerződést; szintén áprilisban, de már Budapesten aláírták a Mátészalka–Csenger–Óvári–Szatmárnémeti közötti autópálya-határátkelő megépítéséről szóló megállapodást, csütörtökön pedig ismét Szatmárnémetiben ültek tárgyalóasztal köré az érintettek. A közúti infrastruktúrát kezelő országos vállalat ugyanis a szatmári hivatalok támogatását kérte a leendő gyorsforgalmi út nyomvonalán lévő földterületek, telkek és azok tulajdonosainak azonosításához a megvalósíthatósági tanulmány és a műszaki projekt befejezése érdekében, amelynek 2022 márciusáig el kell készülnie.

„A megvalósíthatósági tanulmány szerves része a tulajdonjogi helyzetek, tulajdonosok kilétének jogi tisztázása, hiszen pontosan kell tudni, a gyorsforgalmi út milyen parcellát érint, milyen parcellán megy át, és az kinek a tulajdona — és ez a legnehezebb és legkényesebb dolog, mert napvilágra kerülnek a telekkönyvezési gondok, nincsenek meg a törvényes tulajdonjogok, bekebelezések. Gyakorlatilag minden parcella helyzetét tisztázni kell külön a kataszteri hivatallal, és elmondhatatlanul nehéz, amikor tulajdonosokat, örökösöket kell előkotorni a múltból, mert nincsenek végigvíve az örökösödési, hagyatéki eljárások, a visszaszolgáltatások, a visszakapott területek névre tétele. A gyorsforgalmi út 11 kilométeres szakaszán közel 800 parcellát kell tisztázni” — magyarázza megkeresésünkre Ilyés Gyula vetési polgármester, hozzátéve azt is: mind Vetésnek, mind Szatmárnémetinek területrendezési tervet (PUZ) kell csinálnia, aminek következtében ráadásul módosul a megyeközpont általános területrendezési terve (PUG), amely létezik ugyan, csak épp nincs jóváhagyva.

„Mi, azaz Vetés jobb helyzetben vagyunk, az elmúlt évek során éltünk a kormány adta lehetőséggel, és végigvittük a külterületek ingyenes telekkönyvezési folyamatát, minden évben egy-egy körzet állapotát rendezve, egy kicsi rész maradt még, amit év végéig befejeznek, s ennek köszönhetően egy naprakész, reális helyzetjelentést tudunk adni a közúti infrastruktúrát kezelő országos vállalatnak, tervezőknek. Aztán ha minden megvan, a telektervek elkészítése és az összes földtulajdonos azonosítása után, kormányhatározat segítségével fogják kártalanítani a gyorsforgalmi útvonalon lévő tulajdonosokat. És sietek hozzátenni: a késő vagy sikertelen kártalanítások esetében elsősorban nem az állam hibája, ha az érintettek nem kapták meg a pénzt. A törvény nagyon érthetően kimondja a kisajátítások menetét: azonosítani, nevesíteni kell a tulajdonosokat, meg kell állapítani a területek átlagárát (persze az is szabályozva van, ezt milyen tényezők figyelembevételével teszik), az összeget pedig az érintettek rendelkezésére kell bocsátani — aki egyetért az árral, az azonnal meg is kapja a készpénzt, aki nem ért egyet (többet akarna), az bírósági úton perelhet érte, de közben az ő területének kisajátítása zajlik, a pereskedésével nem állítja meg a beruházás menetét. Leírva egyszerűnek tűnik, de hatalmas gond, hogy a területek kényelemből, spórolásból stb. nincsenek névre téve. Elmondhatatlanul sok esetben jellemző: X éve megvettem egy darab földet Józsi bácsitól, de nem kötöttünk hivatalos szerződést, talán egy füzetlapra leírtunk valamit, de azt sem mindig, nem kebeleztem be a földet, közben Józsi bácsi meghalt (vagy örökösök nélkül, vagy a világban szétszóródott örökösökkel, akik között van, aki most nem hajlandó elismerni az X évvel ezelőtti adásvételt) — mindez azt jelenti, hogy nem lehet érvényesíteni a tulajdonjogot az állammal szemben, s a földterület jelenlegi birtoklója nem kaphatja meg a kárpótlás összegét. Sok olyan eset is van, amikor kötöttek ugyan hivatalos szerződést, de a valósnál kisebb összeget/földterületet írtak bele, a kártalanítás viszont a hivatalos iratban szereplő terület után jár. És akkor még nem is említettem a visszaszolgáltatott területeket. Az 1991/18-as földtörvény minden sarát, hadd ne mondjam mocskát, a mostani új helyzetek hozzák felszínre, s alig-alig lehet megoldást találni. Nagyon lassan fog menni ez az egész procedúra, de remélem, a végére érünk.”

Szabó Kinga Mária