×
2022. 01 27.
Csütörtök
Angelika
0 °C
Borult idő
1EUR = 4.95 RON
1USD = 4.42 RON
100HUF = 1.38 RON
Publicisztika

A fiú és a lány története

2020.08.13 - 18:28
Megosztás:
A fiú és a lány története
Az idei a második nyár, amikor együtt nyaralnak a nyári szabadság idején. Tavaly beutazták a Keleti-Kárpátok látványosabb részeit, sokat túráztak…

Annak ellenére, hogy mindketten erős fizikummal rendelkeznek, megviselte őket a sok gyaloglás. Tudták, hogy szükség van a mozgásra és a fizikai megterhelésre, nem is ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy egyéves vagy akár egy féléves kihagyást nem lehet bepótolni egy hét alatt.

Ebben az évben úgy döntöttek, hogy egy mesterséges tó partján töltenek el egy hetet, ahol ritkaságszámba megy, hogy valaki arra téved. Van egy faházikó, abban egy berendezett konyha tűzhellyel és hűtőszekrénnyel, lehet sütni-főzni, éppen ezért mielőtt elindultak, bevásároltak mindent, amire szükségük lehet. Előre eltervezték, hogy melyik nap mi lesz az étrend, és annak megfelelően vásároltak alapanyagokat.

Indulás előtt maguk sem tudták igazán felfogni, mivel töltik majd a napokat, hogy ne unják halálra magukat, mindketten hittek abban, hogy szükség van egy ilyen kivonulásra a város zajából. Lehet ez egy próbatétel is, hogy mennyire alkalmasak hosszabb ideig együtt lenni úgy, hogy ne a menekülést, hanem a közelséget keressék.

— Karantén idején — emlékszik vissza a lány — apám viselte a legnehezebben a bezártságot. Hiányzott neki a mozgás, az emberekkel való találkozás, a baráti körben való hosszas beszélgetés bármiről. Azt sosem tapasztaltam, hogy megpróbált félrevonulni tőlünk — mint ahogy azt anyám tette elég gyakran —, mindig ott volt a közelünkben, s ha valami olyan dolgunk volt, amihez nagyobb hely kellett, ott volt az utunkban, és mondta a magáét, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Anyámat egyformán zavarta a csend és a zaj, pedig ő nem egy igazi társasági lény. Annak sem örült, ha egyedül maradt, de annak sem, ha nem állt be a szánk a közelében. Ez az időszak lényegesen elgondolkodtatott, hogy olyan helyzetekben, amikor két vagy több ember elkerülhetetlen módon össze van zárva, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy ne alakuljanak ki konfliktusok.

— Most itt leszünk egy hétig kettesben — mondja a fiú —, lesz lehetőségünk kísérletezni. Az én ismereteim szerint a konfliktusmegoldás, a konfliktusmegelőzés és mondhatom azt, hogy minden emberi kapcsolat intelligencia kérdése, és persze annak függvénye, hogy milyen szintű különbség van a két személy érzelmi fejlettsége között. A kettesben történő elszigetelődés a legjobb teszt arra, hogy a két személy mennyire alkalmas bizonyos, addig talán ismeretlen helyzetek megoldására. Ilyenkor nem lehet külső okokra hivatkozni, és nem lehet külső segítséget kérni.

— Én csak a csendtől félek — fordult a fiúhoz a lány. — Attól a csendtől, amit gyakran tapasztaltam körülöttem. Nem velem szemben, hanem főként az olyan csendtől, ami anyám és apám között gyakran eluralkodott olyan mértékig, hogy azt már nem lehetett kezelni. Ez a csend csak a velem való kapcsolat miatt szűnt meg néha, de érezhető volt, hogy mennyire erőltetett.

A tó, melynek partján megtelepedtek, csendes volt. Nem úgy, mint a folyók vagy a tenger. A természet hangja békés volt. Néha megszólaltak a madarak, a békák… A halak és a bogarak csendben voltak. A szél is hallgatott. Ezt a csendet kellett betöltenie a fiúnak és a lánynak. Úgy tűnik, sikerül nekik. Nem azért, mert erőltették, hanem mert volt mondanivalójuk. Egy idő után — ha jól működnek a dolgok — megfigyelhető, hogy tekintetekkel, mozdulatokkal, mocorgásokkal is ki tudják fejezni magukat. A fontos az, hogy ne engedjék el a társalgás fonalát, hogy ne győzhesse le őket a csend. Az első közös győzelmeiket akkor észlelik, amikor zavaróvá válik a hallgatás, hiányzik a szó… Szót vált ki minden közeledés, minden érintés, minden tekintet… Két ember kapcsolata akkor válik életképessé, amikor megszűnik közöttük a csend, és akkor kerül holtvágányra, amikor elfogynak a szavak, elmaradnak az érintések, és elfordulnak egymástól a tekintetek.

— El kell fogadni — néz a lány szemébe a fiú —, hogy nem lehet csak azt remélni, hogy magától jön minden, és ami nem jön magától, az nem létezik. Amit nem látunk, az bennünk van. Meg kell találjuk magunkban és egymásban. Keresni kell. Mindent minél hamarabb meg kell találni, hogy semmi se múljon el hiába, mert csak a mindenből alakulhat ki az egész.

Felszedték a sátrat, és hazaindultak, hogy mindent ugyanúgy folytassanak tovább.

Elek György

Cookie