A Don-kanyar hőseire emlékeztek Szatmárnémetiben
Sokan voltak vasárnap délelőtt a Németi Református templomban, ahol az egyházközség a szatmárnémeti RMDSZ tagokkal és világi elöljárókkal, valamint a Szent István Kör tagjaival közösen a 80 évvel ezelőtt, 1943 januárjában történt doni katasztrófára visszapillantva tartottak meghitt megemlékezést.
Az ünnepi istentisztelet keretében nt. Sipos Miklós nyugalmazott esperes lelkipásztor hirdette az igét, aki többek között Jeremiás próféta életéből idézett egy részletet. Jeremiás a legabszurdabb szituációban – városa ostrom alatt állt, ő börtönben volt, Isten pedig földet vásároltatott vele – is meghallgatta Isten parancsát, bízva Isten akaratában. A lelkipásztor választott igével és történettel főleg azt próbálta szemléltetni, hogy Isten parancsai sokszor mennyire érthetetlenek és mennyire “belemásznak” személyes életünkbe, ám ennek ellenére mégis mennyire fontos az, hogy kövessük az Úr utasításait. “Ma, amikor a 80 évvel ezelőtti tragikus eseményekre emlékezünk, és amikor olyan sok csüggesztő, sőt egyenesen kétségbeejtő jelenséget láthatunk, nem csak magunk körül, de a személyesebb életünkben is, az örökkévaló Isten azt akarja, hogy a mi szívünkben is legyen ott az a reménység, hogy aki Őbenne bízik, az kibírja, az túléli, az mindent túlél. Még ezt a földi életet is” — hangsúlyozta.
Prédikációjában kitért a mai elromlott társadalomra is, és arra, hogy milyen sokan vannak háttal, nem arccal fordulva Isten felé, amit Isten nem fog sokáig tétlenül nézni — biztatásként azonban azt is hangsúlyozta, hogy Isten utolsó szava sosem az ítélet, hanem a kegyelem. “Emberileg szinte semmi jót nem ígér nekünk ez a 2023-as esztendő. Sejtetik velünk, hogy minden területen egyre csak nehezebb lesz az életünk. De ne feledjük, s minden körülmények között ez adjon nekünk erőt és kitartást: nekünk megtartó Istenünk van és Isten ad nekünk új szívet, ad nekünk maradandó reménységet.” – fogalmazott ünnepi igehirdetésében nt. Sipos Miklós.
Szolgálni a hősöket: megőrizni emléküket
Az istentiszteletet követően prof. dr. Szakály Sándor, a budapesti VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóprofesszora tartott rövid történelmi áttekintést a doni katasztrófáról, előadását megelőzően azonban Vajda Henrietta egy szavalattal örvendeztette meg a gyülekezetet.
Dr. Szakály Sándor örömének adott hangot, hogy közösen emlékezhetnek azokra, akik évtizedekkel ezelőtt vesztették életüket vagy tűntek el a Don környékén. Mielőtt elkezdte történelmi áttekintését, őszinte meghatottsággal emlékezett vissza az ott elesettekre, elhunytakra, mondván, nemzetiségtől, vallástól, társadalmi hovatartozástól függetlenül a mieink voltak, a magyaroké, hiszen mindannyian feladatukat teljesítették: kötelességüket.
Beszédében kitért saját életére is, elmesélve, hogy nevét nagyapja öccséről kapta, aki 23 évesen tűnt el a Don-kanyarnál. Ezt követően az előzményeket is ismertetve elmesélte a doni katasztrófa történéseit, a rengeteg megpróbáltatást, a sok magyar katona életét, aki az orosz túlerővel szemben hősi halált halt vagy eltűnt: 42 000 megsebesülve, sérülve hazatért; 28 000 szovjet hadifogságba került, és közülük kevesen élték meg a háborút és tértek haza, illetve azon szerencsésekét, akik épségben tértek haza (100 000).
“Azt gondolom, hogy ennek a közösségnek 80 esztendő múlva tennie kell hőseiért, és megtisztelő az, hogy itt van egy emlékhely, ahol el lehet helyezni a koszorúkat — és nem csak akkor, amikor kerek évfordulók vannak, vagy mindig eljön január, és nem csak a Don mentiekre lehet emlékezni, hanem minden olyan katonára, aki a második világháborúban az életét vesztette és akit nyugodtan mondhatjuk: megillet a hős jelző.” — magyarázta a professzor, hozzátéve: a Don-kanyarban elesettek a mieink voltak, mindannyian egy országnak szolgáltak és az országnak viszont kell őket szolgálni: megőrizni emléküket.
A megindító előadást követően a főhajtás koszorúzással folytatódott, amelynek során, többek között, lerótta kegyeletét és koszorút helyezett el a templomkertben álló emlékműnél Pataki Csaba, a megyei tanács és az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Kereskényi Gábor polgármester és a városi szervezet elnöke, Turos Lóránd, Magyar Lóránd, Nagy Szabolcs RMDSZ-es honatyák, a Szent István Kör képviselői, a Történelmi Vitézi Rend képviselői, prof. dr. Szakály Sándor és dr. Szőcs Péter, a Wesselényi Kata a Nőszövetség, a Szatmárnémeti Németi Református Egyházközség nevében pedig a főgondok és a gondok helyezte el a kegyelet koszorúját.
A koszorúzás utáni néma tisztelgést követően a himnusz eléneklésével zárult a megemlékezás.
Szabó Beatrix
