A Dinamo pálya, Kispeleske és a Tour de Tur után irány a Mont Blanc!

A szatmárnémeti Jeromos Andrea számára „kinyílt a világ” és egy olyan futóversenyen fog részt venni ezen a nyáron, amely nem csak szatmárnémeti sportolónak adatik meg egyszer az életben, de világviszonylatban is kiváltságnak számít azon részt venni. A maratoni táv több mint dupláját, 100 kilométert kell lefutnia 26 óra leforgása alatt, több mint 6000 méteres szintkülönbségekkel. A versenyig való eljutásról kérdeztük, ő arról is beszélt, hogy lehet négy év tapasztalattal ilyen nívós megmérettetésre eljutni.

Négy éve fut

„Jeromos Andrea vagyok, 44 éves amatőr futó. Van két csodálatos fiam, Ákos (14 éves) és Áron (11 éves), valamint egy minden célom és álmom megvalósításában támogató társam, a férjem, Péter. Családunk életében a sport szeretete fontos szerepet játszik a hétköznapokban is.
A sport különböző ágai mindig is életem részei voltak. A futás kicsivel több, mint négy éve képezi szerves részét életemnek. Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy szaladva milyen távokat leszek képes megtenni, biztos kinevetem, mert, ha valamit untam, és utáltam, az a futás volt.

Sokat rontott a futással való kapcsolatomban, hogy második gyermekem születése után 108 kg-ot mutatott a mérleg. Ez borzasztó sok, akkor is, ha viszonylag magas vagy. Ehhez a súlyhoz nincs elfogadható magasság... Legalábbis, számomra, nőként nem volt. Megtettem mindent, amit úgy gondoltam, segít. Ezek részben segítettek is, a sportolásnak köszönhetően, egyre kisebb és kisebb két-számjegyűekre változtak a kilók, de valami mégis hiányzott…

Sok mindent jelent

Aztán mikor betöltöttem azt a bizonyos negyedik X-et, akkor tapasztalhattam meg, hogy a futás mennyi mindent jelent számomra.
Előbb rövid távokkal kezdtem a szatmárnémeti Dinamo bázis salakos futópályáján. Akkor még igazi kínszenvedés volt akár még egy kört is lefutni. Fárasztott is, untam is, utáltam is. De valami mégis csak hajtott és hajtott. Később kimerészkedtem a városba, majd a város környékére szaladni. Általában a fiaim, vagy a férjem kísértek kerékpáron. Az első, 300 méternyi kínkeserves futásokból majdnem hat hónap alatt egy maratoni táv (42 km) lett, amely a Szatmárnémeti – Mikola –Szárazberek – Kispeleske – Sándorhomok – Lázári – Szatmárnémeti útvonalon lett teljesítve, a hiányzó kilométerek a városban körözve lettek hozzáadva.

Hogy milyen érzés volt ennyit egyhuzamban lefutni? Aznap enyém volt a világ, de még másnap is nagyon boldog voltam, bár alig tudtam járni az izomláz miatt. A boldogság rózsaszín ködében már meg is fogant a fejemben a gondolat: készen állok életem első versenyére. 2021-ben beneveztem a Tour de Tur-ra, ahol a hosszú távon indultam, és a pódium harmadik fokára állhattam. Az önbizalmamnak jót tett, a kilók is egyre inkább fogytak.

Az én küldetésem

Egyik verseny következett a másik után. Ekkor már biztos voltam, hogy megtaláltam a küldetésem, hogy a terepfutás az én sportom és ennek a hívásnak megfelelően terepfutó versenyeken indultam nagyrészt. Miben más a terepfutás mint bármelyik másik? Friss, tiszta levegő, gyönyörű, sokszor lélegzetelállító tájak, erdei ösvényeken való szaladás dombokra, hegyekre fel, völgyekbe le. Közben zenei aláfestésként gyönyörködhetsz a madarak énekében, patakok csobogásában.

Az első ultra

Szatmárnémeti lakosként olyan terepfutó versenyre készülni, amelyeken akár több ezer méter szintkülönbséget kell legyőzni a távokon, nem épp a legegyszerűbb dolog. De nem hagytam magam, hajtott a vágy, hogy egyre nagyobb távokat teljesítsek, és lassan megérett a gondolat, hogy a terepfutáson belül is az ultrafutások (50 km-nél hosszabb távok) okoznak igazán nagy örömöt számomra. Egy év futás, majd az első ultrám után, amit 2022-ben a Transyilvania 50k jelentett (ami a törcsvári Bran kastélytól indul, felvezet az Omu-csúcsra, és onnan vissza és amelyik a szintkülönbségek miatt az év mind a négy évszakán átvezet), megfogalmazódott bennem a cél: 100 km-t szeretnék futni a Mont Blancon az UTMB (Ultra Trail du Mont Blanc) által szervezett versenyen. A verseny neve: CCC by UTMB. A táv 100 km, 6156 m szintkülönbséggel. Ezt a távot 26 és fél óra alatt kell teljesíteni.

Hogy lehet erre a versenyre eljutni? Már bekerülni sem egyszerű. Ahhoz, hogy nevezni tudj, több olyan hosszú távú versenyt kell sikeresen teljesíteni, amit az UTMB szervezői elismernek, illetve legalább egy olyat, amelyen úgynevezett futóköveket adnak. Ilyen versenyeket a világ több országában is szerveznek, Romániában sajnos egy sincs.

A felkészülés

Ahhoz, hogy eljussak ez első futóköves versenyemre, nagyon sok, az UTMB szervezői által elismert versenyt kellett sikeresen teljesítenem. A 2023-as évem konkrétan erről szólt. Hogy erre mennyit kellett készülni? 2022-ben kezdtünk el Takács Szabival együtt dolgozni, ő igazi coach-ként segít abban, hogy a futók álmai megvalósuljanak. Megbeszéltük, milyen céljaim vannak, majd összeállítottuk a futónaptárat, illetve ennek megfelelően ő összeállított számomra egy heti edzéstervet.
A tavalyi évem így nézett ki: minden hónapban volt legalább egy versenyem, itthon a hét hat napján szaladtam, napi 10 – 15 kilométert, illetve legalább heti három más típusú edzésem volt. A tavalyi évet ilyen teljesítménnyel zártam: összesen 3274 km-t futottam le 2023-ban, 81 442 m szintkülönbséggel. Hogy ez sok, vagy kevés, azt mindenki maga eldöntheti. Ha jól meghatározott céljaid vannak, amiket mindig szem előtt tartasz, nincs fáradtság, elkerül a lustaság. Ezek helyét átveszi az önfegyelem, és egy megmagyarázhatatlan piszok erős akaraterő.
Én amatőr futó vagyok. Elsősorban családanya. Aztán ott a munkám, meg a hobbim, a futás. Hogy minél kevesebb időt vegyek el a családtól, a hétköznapi futóedzéseimet hajnalban tudom le, a városban. Igyekszem hazaérni, mire a gyerekek ébrednek. Általában együtt megyünk suliba, munkába.

Van aki „telefonozik”...

Mivel Szatmárnémeti nem a hegyvidékéről híres, viszont a versenyeimhez szükségem van minél nagyobb szintkülönbségeket elérni, hétvégén igyekszem valamelyik környékbeli dombon/ hegyen futni.
Sokan mondják, hogy jó nekem, hogy van időm ilyesmire. Számomra ez több egy „ilyesminél”. Van, aki horgolni szeret, van, aki olvasni, van, aki főzni. Ezekre is idő kell. Van, aki telefonképernyőt simogat hosszú órákon át. Ehhez is idő kell. Ugyanabból a 24 órából telik az időnk. Amikor a szerencsés reggeli futásaimmal kapcsolatban beszélgetünk valakivel, és megkérdezem, ő mit csinál reggel ötkor, általában azt a választ kapom, hogy alszik. Én szerencsés vagyok, mert olyankor futhatok. Szerencsések vagyunk, mert azt tehetjük, amit szeretünk. Én a hajnali ötnek köszönhetem, hogy meg tudtam oldani, hogy közelebb kerüljek az álmomhoz.
Soha nem akartam senkit befolyásolni, hogyan élje az életét. Azt szoktam mondani: élj úgy, hogy boldog légy, de másnak ezzel ne árts! Az én boldogságomhoz hozzátartozik a futás öröme. Nem beszéltem rá soha senkit arra, hogy fusson, mert nem biztos, hogy ez mindenkinek jó. De örülök, hogy sok pozitív visszajelzést kaptam arról, hogy példaképként tekintenek rám a kitartásom és az időbeosztásom miatt. Büszke vagyok rá, hogy vannak emberek, akik miattam kezdtek el szaladni, vagy változtattak az életükön, és egészségesebben élnek.

Olasz ultra

Hogy visszatérjek a Mont Blancon való futóversenyemre való nevezéshez: tavaly júniusban sikeresen teljesítettem az olaszországi Dolomitokban szervezett Lavaredo Ultra Trail 82 km-es távját 5000 méter szintkülönbséget összegyűjtve, ami elég volt ahhoz, hogy regisztrálni tudjak erre a versenyre. Aztán már csak az kellett, hogy kisorsoljanak… A szervezők beszámolója szerint az idei versenyre rekordszámban regisztráltak a futók a világ minden tájáról.

Irány a Mont Blanc

A gondviselésnek, vagy a szerencsének köszönhetően megtörtént a csoda: január 16-án kisorsoltak. Ujjongva fogadtam az értesítő emailt, majd másnap pánikba esve olvastam el ismét, kiválasztottak, ott lehetek az augusztus 30-i rajtnál Courmayeurben, illetve ha minden jól megy, a 100 km-s távot letudva befuthatok a finisbe Chamonixba miután keresztülfutottam a Mont Blancon!
Hogy miért estem pánikba? Egy ilyen versenyre való felkészülés rengeteg munkát igényel, sok lemondással jár, illetve elég nagy anyagi teher is. Kizárólag csak a családi kassza már nem terhelhető még ezzel is. Hálát adok a Jóistennek, hogy a tavalyi évem a támogatóknak köszönhetően sérülésmentesen, sikeresen zárult. Remélem, ebben ez évben is lesznek olyan nagylelkű támogatók, akik tudják, mit jelent egy ilyen versenyre felkészülni, és határozottan mellém állnak, hogy a nemzetközi színek mellett városunk is képviselve legyen.
Ne feledjük, nem csak arról van szó, hogy ki kell utazni augusztusban Chamonixba, a svájci- olasz- francia határon lévő kisvárosba, illetve fel kell a Mont Blancra szaladni, hanem az addigi felkészülési időszak is rengeteg anyagi áldozattal jár.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a szatmárnémeti Pro Racers Egyesületnek, hogy lehetővé teszik a céljaim megvalósításának támogatását.

Princz Csaba

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!