A családfa új gyökerei

Naponta meglepődünk, amikor látjuk és tapasztaljuk, hogy milyen, magát összekuszáló változásokon megy át a világ. Egyre nagyobb teret hódít a tudatlanság, a műveletlenség, a jó szándék és a jól viselkedés hiányzik. Nemcsak az emberek egymáshoz való viszonya megdöbbentő, hanem az emberek önmagukkal szembeni elvárása is. A sokat hangoztatott intelligencia, az értékrend… és maga az IQ halálra van ítélve. Lenne még egy szűk réteg, melynek tagjai megkegyelmeznének neki, bár ez a réteg sem érzi magát biztonságban, mert többszörös az az erő, ami ellene fordult, mint az a réteg, amelyik segíteni akar a megmaradásban. 

Egy nagyon alacsony színvonalú, tudatlanságra épülő szellemi korszak érkezett meg akkor, amikor a technika olyan nagy mértékben fejlődik, hogy az emberek nagy többsége számára az követhetetlen. Az alkotó tevékenységet végző művészek jelentéktelenné válnak a celebekkel szemben, nem a felelősségteljes szerepvállalás teszi ismertté, elfogadottá, példaképpé az embert, hanem a színvonaltalan közhelyek. Minden jel arra mutat, hogy az értelmes emberek sem bíznak a szellemben és a kultúrában, a szellem és a kultúra erejében.

Minden nehézség és a negatív irányba történő elcsúszás mellett fel kell ismerni, hogy a folytonos siránkozás nem megoldás, ez a fajta útkeresés nem vezet sehova. Az igazság és a jóság felismeréséhez szükség van azokra az alapismeretekre, amelyek alkalmassá tesznek a változó világ problémáinak a felismerésére és azok kezelésére. A műveltség hiánya egyre nehezebben pótolható, nem is igazán van rá igény, mert a hétköznapi példák azt igazolják, hogy nem a tudás, a jóérzés, a precíz munka segíti az embert az előre haladásban és a boldogulásban, hanem az alkalmazkodóképesség. 

Negyven év körüli nőismerősömmel beszélgettem, aki családja nehézségeiről próbált meg képet alkotni, kissé önmaga felé hajló elfogultsággal. Panaszából semmi olyan nem volt észrevehető, amin nem lehetne segíteni minimális erőfeszítéssel. Ha jól belegondolunk, erőfeszítésnek sem lehet nevezni, ugyanis ahhoz, hogy egy család jól működjön, kell kötni kompromisszumokat, nem lehet elvárni azt, hogy minden lépést a másik fél tegyen meg, s miután megteszi, jöhetnek a bírálatok, hogy nem úgy kellett volna… Beszélgetőtársam mindenért a férjét tette felelőssé — és ami mindent elárult —, genetikailag vezette vissza a problémát annak szüleire — ti. generációkra vezethető vissza a hiba — és a rossz neveltetésre. Ilyenkor nem tudja az ember, mire gondoljon, bármit vissza lehet vezetni a gyökerekhez, de az nem jelent megoldást, a problémákat a jelenlegi helyzetben kell megoldani. 

A megoldás kulcsa pedig — az élet minden területén — a párbeszéd, semmiképpen sem a számon kérő, vádaskodó tekintet, ami tovább fokozza az ellentéteket. Vitathatatlan, hogy az emberi viselkedés bizonyos formái gyakran elég mélyen gyökereznek, s ezeken csak úgy lehet változtatni, ha végleges döntés születik a változtatás szándékáról. Nagyon fontos ennek a döntésnek a határozottsága, mert számtalan olyan probléma van, aminek a megoldásához nem a másik fél megváltozására van szükség, hanem éppen saját magunkkal, a dolgokhoz való hozzáállásunkkal kell kezdeni. A döntés lényege az, hogy akarok-e megoldást találni egy problémára, s ha igen, akkor képes vagyok-e önmagam megváltoztatására. Le lehet élni egy egész életet úgy, hogy állandó a harc, az elégedetlenség…, minden hibát át lehet hárítani a másik félre, de azzal az ilyen ember csak azt éri el, hogy eldobja magától az élet pozitívumait. 

A gyereknek nem azt kell mondani, hogy: „Viselkedj jól! Ne hozz szégyent se rám, se magadra!”, hanem úgy kell viselkedni, hogy beleszülessen és belenevelkedjen a jó viselkedésbe. Amikor ez elkezdődik, elkezd új gyökereket hajtani a családfa.

Elek György