A család szerepe a mai társadalomban (II.)

Június 1-jén, szerdán a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében szakmai beszélgetésre került sor a mai magyar család szerepéről, funkciójáról, a családon belül végbemenő változásokról, illetve azoknak következményeiről úgy az egyén, mint a társadalom életében.

Bányai Zoltán és felesége háromgyerekes szülők, akik azon gondolkodnak, hogy bevállalnak egy negyedik gyereket is. Szomorúnak találják azt, hogy őket három gyerekkel nagy családnak nevezik. Régen a nagy család hat gyermeknél kezdődött, sajnos ma már nem így van. Erdődön élnek, jól érzik ott magukat és remélik, hogy még sok generáción át fognak ott magyarok élni. Bányaiék nem tudják megmagyarázni, hogy milyen elvek alapján nevelik gyermekeiket, tény az, hogy nem racionálisan — lehet, hogy hályogkovács módon —, hiszen a racionális családi élethez és gyerekneveléshez sokat kell olvasni és tanulni. Számukra nagyon fontos a környezet. Az a környezet, amit a nagyszülők és a szülők megteremtettek. Úgy érzik, hogy a Jóisten megverte volna őket, ha nekik nem három gyerekük lenne. Megvolt a háttérből származó indíttatás. Bányai Zoltán úgy érzi, hogy családja életében mindig ott van a gondviselés. A Jóisten akarta azt, hogy három gyerekük szülessen, de nem kizárt, hogy még fog születni egy negyedik is. A Bányai család arra is törekszik, hogy igazi példák legyenek gyerekeik számára. Fontosnak tartják, hogy olvassanak családpedagógiai tanulmányokat, mert nagyon sok dolgot meg kell tanulni ahhoz, hogy jó példákká váljanak és jó családi életet éljenek. Nagyon fontos a példa, a minta. Bányaiék tisztában vannak azzal, hogy a magyar nemzet megmaradásához csak úgy tudnak hozzájárulni, ha legalább három gyerekük van.

Geng Rozália óvónő az egykék hátrányairól beszélt. Elmondta, nekik egy gyerekük van és nagyon kitűnik amiatt, mert nincs testvére. És így van ez az óvodában is. Az egykék meg vannak szokva azzal, hogy azonnal figyelmet kapnak. El kell teljen egy bizonyos idő, amíg az egyke gyerek beilleszkedik a közösségbe. Van az a szokás, hogy az első gyereket kifertőtlenítjük, a másodikat megmossuk, a harmadikat megtöröljük. A nagy családokban élő gyerekek sokkal toleránsabbak — állapította meg az óvónő.

Szejke Ottilia, a magyar óvodákért és elemi osztályokért felelős szaktanfelügyelő megjegyezte, hogy a környezetünkben is megnyilvánul, hogy egyre türelmetlenebbek az emberek. Ennek vajon nem az az oka, hogy sokan egykeként nőttek fel — tette fel a kérdést?

Fülöp Tamás iskolapszichológus egyetértett azzal, hogy nagyon felgyorsult a világ, de hozzá kell tenni, hogy mi is nagyon sok mindent felgyorsítunk. A kérdés az, hogy az ember tudatosan siet vagy észt vesztve rohan? Azért vannak lehetőségeink, azért van intelligenciánk, hogy tudjunk alkalmazkodni a helyzetekhez. Sajnos ez egy olyan helyzet, ami elől csak úgy lehet menekülni, ha kiköltözünk az erdőbe. Az alkalmazkodásnak két típusa van: engedni kell egy kicsit és kihozni a maximumot a lehetőségekből, vagy az, hogy agresszívebben állni a dolgokhoz, ami miatt van a hirtelen felindulás, a „most akarom”. Sajnos ez folyik a médiából: most vedd meg! Eléggé gördülékenyen van beállítva a rendszer, nem könnyű kívül maradni. Aki nem ismeri fel ennek a veszélyeit és nem jár tudatosan a világban, az előbb-utóbb rosszul jár. Szejke Ottilia hozzáfűzte, hogy a család egyik feladata az lenne, hogy tudatosan nevelje a gyerekeket, hogy ne legyenek vevők minden, feléjük áradó médiahatásra.

Bálint Katalin családterapeuta Sütő Andrást idézte, aki azt írta: olyan a család, mint hamuba sült pogácsa a mesehősnek. A hamuba sült pogácsa annyira szép szimbolika, hogy érdemes odafigyelni rá. Minden benne van, amit kapni lehet a családtól. Maga a család a társadalomnak az egyik legkisebb közössége. A legkisebb sejtig az életről szól és az élet nem más mint a változás. Együtt változik a lépéseinkkel, amikor beszívjuk és kiengedjük a levegőt. Ha nincs előrelépés, nincs élet. Ha a család az élet, akkor szükség van a változásra. Az embereket folyamatosan érik külső hatások. Ezeket a külső hatásokat ki kell védeni. Sok a stressz, a feszültség. Sok esetben a családtagok kívülről viszik be a hatásokat a családba. Ahogy ezek a hatások érintik a családtagokat, attól függ majd a változások iránya, az, hogy pozitív vagy negatív irányba történik-e majd a változás. A legeslegfontosabb az egyensúly, amit a családtagok kiépíthetnek. Ha az egyensúlyt sikerül kiépíteni, akkor nagyon jól fognak majd együttműködni. Ha nincs egyensúly, akkor megbillen a rendszer. A pszichológus legfennebb segíthet az egyensúlyállapot kialakításában. Ha egy családban megbomlott állapotok vannak, akkor a családban akár pszichikai megbetegedések is bekövetkezhetnek. Ha a család valamelyik tagja nem tudja megbeszélni családtagjaival az érzéseit, akkor abban egy állandó feszültség uralkodik, ami egy fojtogató légkört okoz, ami lelki megbetegedésekkel jár, csak azért, mert nincs meg az egyensúly. Azt a szóban forgó hamuba sült pogácsát csak akkor lehet összegyúrni, ha azt mindkét szülő akarja — hívta fel a figyelmet a szakember.

Szejke Ottilia továbbfonva a gondolatot kifejtette, hogy ma már a magyar családokban is nagyon más szemmel nézik az értékeket és nagyon könnyen felrúgják a családi kötelékeket, sok a válás, amit mindig meg lehet magyarázni, de a gyerek számára nagyon meghatározó módon hat az, amit a szülők nem gondolnak át igazán.

Dr. Szilágyi Andrea gyermekgyógyász főorvos a családokkal való kapcsolatairól beszélt.

Elmondta, a családokkal két nagy területen találkozik: a gyógyító munka során, amikor van egy betegség és a cél az egészségi állapot visszaállítása, és amikor a megelőzés a cél. Ami a betegség gyógyítását illeti, valóban nagyon sok a szomatikus betegség, egyre több a gyerekeknél, amikor a család felborult egyensúlyát szomatizálja a gyerek, bármilyen tünet hátterében fel kell figyelni erre, meg kell győzni a szülőt és a szakemberhez kell irányítani. Ezt a betegséget nem lehet meggyógyítani egyszerű gyógyszerrel, itt sokkal mélyebben kell keresni a gyógyítás lehetőségeit. Egyre nagyobb a családok igénye arra, hogy megfelelő ellátórendszerhez jussanak, fontos a kapcsolat az alapellátás és a szakellátórendszer között. Fontos, hogy egy családorvos, aki a felügyelő szerepet tölti be a családok életében, minél hamarabb szakemberhez küldje a gyereket és a szülőket, magyarázta a gyermekgyógyász. A megelőzés kapcsán az életmódbeli tanácsadásra hívta fel a figyelmet. A családok nagy része elég jól áll hozzá a prevenciós munkához. Fontos, hogy szülők és gyerekek megértsék, hogy egy megfelelő értékrend szerint kell élni. Egészséges életmódot kell élni: sok mozgás, a szabadidő korrekt kihasználása stb., a jövő ugyanis attól függ, hogy miként élnek az emberek, nyomatékosította dr. Szilágyi Andrea. Káros hatással van az emberekre az okostelefon, jó hír azonban, hogy ezen a téren is vannak változások. Ahogy nőnek a gyerekek — főként azok, akik olyan környezetben élnek —, maguktól rájönnek annak mellékhatásaira.

Lepedus István a római katolikus püspökség világiak irodájának munkatársa hangsúlyozta, hogy az egyház igyekszik az ember és a család életének minden fontos életszakaszában jelen lenni és a személyes, szerető Istennel való kapcsolat által reményt, életerőt közvetíteni: a gyerek érkezésekor a keresztség, lelki felnőtté válásához a bérmálás, párválasztáskor a házasság szentsége által. Betegség, küzdelem, halál idején a betegség szentségét és elengedés rítusát kínálja. Ezen különleges, egyedi alkalmak között pedig, csendesen, olykor láthatatlanul, de hűségesen kísér, felkészít, támaszt nyújt azáltal, hogy a hit és a közösség révén segít megérteni, feldolgozni az életesemények érzelmi, lelki tartalmait, azáltal, hogy fenntartja és erősíti a hiteles keresztény értékrendet és világszemléletet, a mindenkori aktuális trendek és irányzatok ellenében is, ha szükséges. A fiatalok családi életre való nevelő programja, a jegyesek tudatos és minőségi házasságra való felkészítése a holnap családját igyekszik jól megalapozni, minél jobban indítani. A házasok plébániai, illetve lelkiségek körül alakuló kisközösségei a házas kapcsolatok tudatos állapotát katalizálják és segítik, csökkentve a gyermekekre, a családra, nagy közösségekre is olyan destruktív hatással lévő válások számát. Ugyanakkor emberséggel, irgalommal hallgatja meg és karolja fel a szétesett családokat és egyéni lelki kísértés, a párterápia, a fejlett szociális intézményi hálózat segítségével.

Pataki Csaba szenátor, a szenátus munkaügyi, család és szociális bizottságának a tagja. Bevallotta, hogy a törvényhozás nem a családok érdekeit helyezi előtérbe, hanem arról, hogy egyes minisztériumok, hogyan tudnak lobbizni. Az elmúlt huszonhat évben két dolog történt. Egyrészt felgyorsult a technika, a másik, hogy nyakunkra zúdult a nyugati szemlélet, ami számtalan rossz hatással van az emberekre. A törvényhozás magyar résztvevői megpróbáltak családközpontú rendszereket kidolgozni. Nagyon nehéz ez családbarát szociális politikát működtetni ott, ahol a minisztériumok nem tárgyalnak egymással. Egy felmérés szerint Romániában egy gyerek átlagban három órát tölt tévézéssel, a gyerekek öt százaléka krónikusan alultáplált, harminc százaléka krónikusan túlsúlyos, naponta két gyereket ítélnek el lopásért, kettőt testi sértésért, egyet súlyos testi sértésért, húszezer gyerek nincs nyilvántartásba véve, tizennégyezer gyerek él az utcán, a gyerekek két százalékát rendszeresen verik, harminchárom százaléka egyfős családokban él.

Geng Rozália óvónő szerint főként óvodákban van az a jelenség, hogy magyar családok román tagozatra íratják gyerekeiket. Ezek a gyerekek az első két évet végigszenvedik és elmegy a kedvük az iskolától. A szülők mindig azzal indokolják, hogy a román tagozatot választják, mert meglátásuk szerint a gyerek jobban fog érvényesülni. Az emberek egy csoportja elvesztette azt a hitet, hogy magyarként, magyarul tanulva a gyerek tud érvényesülni. Nincs persze kimutatás arról, hogy ezek a gyerekek valóban jobban érvényesülnek vagy elvesznek.

Pataki Csaba hozzátette: erre nincs magyarázat, sőt, sokkal gyengébben teljesítenek azok a gyerekek, akik nem anyanyelvükön tanulnak.

Leiti Mónika tanítónő azt tapasztalta, hogy a szülők kezdik felismerni, hogy hova tartoznak, hogy hol a helyük és hol szeretnék a gyerekeiket is látni. Ma már nagyon sok olyan szülő van, aki nagyon sokat dolgozik a gyermekeikért, de a legfontosabbat, az időt nem adja meg nekik. A tanítónő elkezdett gondolkodni azon, mit tehetne ő azért, hogy a családok értékes időt tudjanak egymással eltölteni. A szülők nagy része nyitott a közös programokra. Egyre több szülő ismeri fel, hogy a gyerekért hozott áldozat az ő boldogsága is. Nem lehet az, hogy külön úton halad a férj, külön a feleség, mert az nem jó a gyereknek, de ugyanúgy nem jó a szülőknek sem. Azok a szülők, akik ezt másként látják, bizonyára problémákkal küzdenek, ott a problémák gyors megoldására van szükség a gyerek érdekében, el kell döntsék, hogy számukra a gyerek a fontos vagy valami más. Ahol a szülők az anyagiakra helyezik a hangsúlyt — az is fontos —, ott a gyerek is arra hangolódik (mindig jobb telefon, táblagép stb.). A szülő fel kell hogy ismerje, a gyerekkel pedig fel kell ismertetnie, hogy mi az igazi érték. A gyereknevelés tulajdonképpen a szülők feladata, de nagyon sok esetben a szülőket is nevelni kell. Sok esetben ez nem egyszerű — állapította meg a pedagógus.

Geng Rozália hozzátette: mi, óvónők azt szoktuk mondani, hogy nem tanítunk, nem oktatunk, hanem nevelünk és játsszunk. Most megvan az a lehetőség, hogy minden szülő kiválaszthatja, melyik óvodába járatja a gyerekét. Kiválaszthatja az óvónénit is, hogy az megfeleljen a család számára. Az óvoda a családi nevelésre épül, kell egy partnerkapcsolat az óvoda és a család között. Az óvónő és a szülő állandó kapcsolatban kell hogy legyen. Az óvoda, mint intézmény nem vállalja át a család szerepét, nem ez a funkciója, inkább kiegészíti, de van olyan eset is, amikor szociális információkat nyújt. Ami az utóbbi időszakban kezd érdekessé válni, kezdenek megváltozni a családban a szerepek. Régebben inkább anyukák mentek el a szülői találkozókra, az óvodai előadásokon is inkább anyukák és nagymamák vettek részt, ma már nagyon sok édesapa viszi a gyerekét az óvodába. Az öltöztetéskor ügyetlenkednek, de az a lényeg, hogy csinálják. Ma már anyukák sem kizárólag a háztartással foglalkoznak és jól jön számukra a kisebb-nagyobb segítség a férj részéről akkor is, ha nem végzi el tökéletesen ezeket a feladatokat. Ritka az a feleség, aki elvárja, hogy a férj úgy végezzen háztartási és gyermeknevelési feladatokat, mint ahogy azt ő teszi. Ami szintén érdekes, egyre kevesebb nagyszülő viszi az unokát az óvodába. A szülők meg akarják mutatni, hogy ha nehézségek árán is, a gyerekeiket ők nevelik.

Fülöp Tamás iskolapszichológus tapasztalataira hivatkozva állítja, hogy minél nagyobb lesz a gyerek, annál jobban csökken a jelenlét a szülőkkel való találkozásokon. Ami szomorú, a középiskola végén sem nő az érdeklődés, pedig ez az az időszak, amikor a gyerekek nagy lépés előtt vannak. Ami pozitívum, a szülők egyre jobbak a kommunikációban. Még nagyobb szükség lenne arra, hogy szülők, gyerekek és pedagógusok többször menjenek el közös kirándulásokra. Ami viszont hiányzik, van egy generáció — a most nyolc–tizedikes gyerekek — első látásra lehet érzékelni, hogy mennyire foglalkoznak otthon ezekkel a gyerekekkel, mennyire kapnak jó példát, mennyire van meg a követhető modell. Egy iskolai közösségben nagyon könnyen ki lehet szűrni azokat a gyerekeket, akik egy szülővel nőnek fel. Minden év elején készül egy felmérés az iskolákban, hogy kik azok a gyerekek, akik egy szülővel élnek, vagy nem rendezett családból érkeznek. A gyerekekben van egy élni akarás. Keresik a forrást, honnan lehetne betölteni azt az űrt, ami a családban létező problémák miatt jön létre. Egy-egy osztályban olyan témák merülnek fel, hogy a pszichológus csak néz, hogy ezekkel a szülők nem foglalkoznak? Sajnos be kell ismerni, hogy egyre kevesebb az olyan szülő, akitől megkapja a gyerek azt, amire feltétlenül szüksége van a boldogulásához, most ott tartunk, hogy nemcsak a gyereket kell nevelni, hanem a szülőt is — állapította meg Fülöp.

Szejke Ottilia a beszélgetés végén arra a következtetésre jutott, hogy nagyon sok pozitív dolog hangzott el az értékekről, azok jelenlétéről vagy esetleges hiányának a pótlásáról beszélt.

Elek György