A bolondok és bolondozások napja

Nem csak április legelső napját, de általánosan az egész hónapot bolondok hónapjának szokták nevezni, ám beugratások, megtréfálások, viccelődések tekintetében 1–je viszi a prímet — ezen a napon megengedett egy-két füllentés és beugratás. Kevesen gondolnák, hogy a gyerekesnek látszó szórakozásnak komoly lélektani háttere van, hiszen pszichológusok szerint ennyi hazugság és tréfa szükséges is a kiegyensúlyozott lelki élethez.

A szokás eredete részben homályba vész, részben zavarba ejtő bőséggel küszködik: vannak, akik az ugratásokat az ókori Saturnalia folytatásának tekintik – a rómaiak által féktelen vidámsággal megült, a nevetés és jókedv istenének szentelt ünnepen úr és szolga szerepet cserélt, és a rabszolga néhány napig azt tehette, amit akart; megint mások a Kübelé-kultusszal összefüggő római–görög hilaria ünnepre vezetik vissza; vannak, akik a bibliai özönvíz mondájából eredeztetik, merthogy Noé a szárazföld felkutatására kiküldött első galambja dolgavégezetlen tért vissza, és mivel ez április 1-jén történt, az április-járatás a sikertelen megbízatás emlékét őrzi. Egy ugyancsak bibliai vonatkozású magyarázat a népies passiójátékokhoz nyúl vissza, amelyekben Krisztust pöre során Kajafástól Pilátushoz, onnan Heródeshez, ettől megint Pilátushoz küldték, ennek hatására kezdték húsvét táján az együgyű embereket hamis ürügyekkel ide-oda küldözgetni. Az északi tudósok azzal érvelnek, hogy a szokás a mennydörgés istene, Thor tiszteletére rendezett áprilisi ünnepségekre vezethető vissza, annál is inkább, mert a thor bolondot is jelentett. Persze az is lehetséges, hogy az embereket pusztán a szeszélyes áprilisi időjárás ihlette egymás megtréfálására.

Nos, akár ilyen, akár olyan eredet, a büntetlen csínytevés szokása gyorsan elterjedt,  már pedig hagyománnyá vált s bár senki sem szereti, ha beugratják, ez a nap mégsem telhet úgy el, hogy ne próbálnánk mi is másokat átverni, esetleg felvidítani. Sőt, sokunk azzal a gondolattal kel fel ezen a napon, hogy valakit biztosan megviccel, már jó előre kitervelve a maga kis tréfáit. Franciaországban például április elsején úgy viccelik meg egymást az emberek, hogy kis halfigurát akasztanak szétszórt és figyelmetlen ismerőseik hátára, s ennek nyomán magát a napot is áprilisi halnak (poisson d'avril) nevezik; magyar nyelvterületen pedig régebben a gyermekeket küldték szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért vagy épp hegedűbillentyűért a boltba. Tehát, ma mindenki legyen óvatosabb, jobban figyeljen a kollégák, család, barátok "ármánykodásaira" — arra viszont figyeljünk, hogy mindig tudjuk, hol a határ, és egy kedves móka, ugratás, ne menjen át bántó, durva tréfába.

Egy évben egyszer szabad a káröröm

A hazugsághoz mindig is felemásan viszonyult a társadalom: egyfelől elítéljük a hazugságot, megbízhatatlannak tartjuk, és kerülni kezdjük azt, akit egyszer rajtakaptunk füllentésen, másfelől viszont minden nap elejtünk apró hazugságokat, leginkább saját kényelmünk érdekében. A szorongás azonban, ha észrevétlenül is, minden hazugságnál bennünk marad, félünk, hogy lebukhatunk, és a megszégyenülés kellemetlen érzését senki sem kívánja magának. Április elseje, a tréfák és füllentések ünnepe viszont arról szól, hogy büntetlenül téveszthetünk meg másokat. Pszichológusok szerint az áprilisi beugratás lélektanilag arról szól, hogy szabadon rászedhetünk másokat anélkül, hogy mi magunk kárt szenvednénk.
Évente egyszer tehát szabad manipulálni környezetünket, még szégyenkezni sem kell miatta, sőt, magunknak is (kár)örömet szerzünk — kis túlzással azt is lehet állítani, hogy április elseje lélektani igénye az embereknek.

Április elsején volt a szilveszter

A megtréfálások gyökerei is régre nyúlnak vissza: már az 1600-as évek elejéről vannak írásos dokumentumok egy német tartományból, melyben részletesen beszámolnak az áprilisi tréfákról, de valószínűleg már korábban is ismert volt a tréfaünnep — ugyanis a Gergely-naptár német bevezetése előtt április elsején ünnepelték az újévet. IX. Károly francia király azonban 1564-ben az új esztendőt április 1-jéről január 1-jére tétette, de ha valaki meg akarta tréfálni ismerősét, április elsejére küldött neki újévi meghívást. A bolondot aztán, aki elhitte, és megjelent az újévi ünnepségen jól kikacagták, és kinevezték április bolondjának. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia poisson d'avril-nak, az angol Aprilfool-nak az olasz Calandrino-nak, a német Aprilsnarr-nak hívja. 

Másokon nevetni könnyebb

Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki, áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit, majd minden egyes darabot szűkebbre varrtak vissza. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele, riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni, ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” – felkiáltással. A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt - megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: „Accipe cisalia et dissue purpunctum” vagyis „Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!” Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk, az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni
könnyebb, mint magunkon —  még áprilisban is.

Áprilisi (sajtó)tréfák

Április elsejét nagyon várják a vicces és jókedvű fiatalok, hogy elbolondítsák egymást, de a bolondításból alaposan kivette a részét a média is — már az 1800–as évek közepétől: egy angol újság a világ első szamárkiállítására invitálta olvasóit 1846. április 1-jére, s persze a helyszínen összegyűlt tömeg egy idő után csalódottan távozott, amikor kiderült, hogy a szamarak ők maguk. Modern korunk egyik egyik legismertebb április 1-jei tréfája a BBC-hez fűződik: 1957–ben arról számoltak be, hogy az enyhe idő és a kártevők kiirtása után Svájcban bőséges spagettitermés várható — rengeteg hallgató telefonált be, hogy ők hogyan termeszthetnének spagettit. A válasz így szólt: dugjanak egy szál spagettit paradicsomszószba, és várjanak türelmesen. Szintén a BBC mókázott 1965–ben e napon: egy „tudóssal” sugárzott interjút, aki bejelentette a szagos tévé feltalálását, amely lehetővé teszi a stúdió illatainak érzékelését otthon a készülék előtt,  bemutatóként aprított hagymát és kávét tett az asztalra, és néhány perccel később többen betelefonáltak, hogy mindkét illatot érzik, sőt a hagymától könnyekre is fakadtak. A holland televízió 1969–ben azt a hírt olvasta be április 1–jén, hogy ellenőrök járják az utcákat, akik távérzékelő műszerrel vizsgálják, befizették–e a tévéadót az emberek, s az egyetlen védekezés, ha a készüléket alufóliával takarják le — az áruházakban aznap kifogyott a fólia, és megugrott a tévéadó-bevétel is. Sokan elhitték azt is, amikor egy amerikai lap 1998-ban azt írta: Alabama állam törvényhozása 3,141-ről „a Bibliával összhangban lévő” 3-ra változtatta a Pi értékét; a Burger King pedig 2008. április 1–jén egész oldalas hirdetésben jelentette be a 32 millió balkezes amerikai számára tervezett Whoppert, amelynek hozzávalóit 180 fokkal elfordítva helyezik el a szendvicsben — mire másnap bejelentették, hogy csak tréfáltak, több tízezren próbáltak rendelni nemcsak a balkezes, hanem a jobbkezes változatból is. Az amerikai PC Magazin 1994  első napján azzal rémisztgette olvasóit, hogy a kongresszus törvényben akarja megtiltani világháló részeg használatát, az indoklás pedig szerintük így szólt: az internet információs szupersztráda, márpedig a törvényhozók szerint részegen semmilyen autópályán nem lehet vezetni. A tréfa annyira jól sikerült, hogy a felháborodott telefonhívások áradata miatt a szenátorok hivatalos cáfolatot voltak kénytelenek kiadni.

Hírszerkesztő