A belső motiváció most sokkal erősebb kell hogy legyen

— Milyen változások bevezetése vált szükségessé az ön esetében a zongoratanításban?

— A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Egyetemen úgy döntöttek a karok, hogy októbertől ketté van osztva az egyetem. Az előadói szak (gyakorlati oktatás) jelenléti hangszeroktatással, hagyományos módon indult, az elméleti órák pedig online módszerrel. Az elméleti kar, ahol én zongorát tanítok, az első perctől otthon maradt. Ezekkel az intézkedésekkel azt érték el, hogy megfeleződött a diákok létszáma az egyetem folyosóin és a termekben. Ez az oktatási forma három héten át működött, majd utána teljesen leállt a fizikai jelenléttel folyó oktatás, azóta nem lehet az egyetemen gyakorolni.

— Ön mióta oktat otthon?

— Én a márciusi leállások második hetétől oktatok online. Az egyetem vezetősége azt tanácsolta, hogy ne várjunk addig, amíg helyreállnak a dolgok, mindenki maga döntse el, hogy milyen módszerrel végzi a távoktatást. Én a Skype-nál maradtam (kipróbáltam más módszereket, de ez tűnt használhatónak). Egyszemélyes óráim vannak, azaz mindig egy diákkal foglalkozom. Az elején sokat kellett kísérletezni, hogy milyen legyen a kameraállás, végül az bizonyult a legjobbnak, ha az a billentyű mellé kerül, így a diák látja a kezemet. Ezt kipróbálták a hallgatók is, a billentyűzetük meghosszabbításaként helyezték el a kamerájukat, így láttuk egymás mozdulatait. A tavaszi félév amiatt volt könnyebb, mint a mostani, mert tavasszal normális körülmények között indult el az oktatás. Ki voltak válogatva a darabok, amelyeket gyakoroltak a hallgatók, s egy elindult gyakorlási folyamatot könnyebben lehetett tökéletesíteni a darab megtanulása végéig. Ebben a félévben ez sokkal nehezebb volt. Az változott elvárás szempontjából, hogy a vizsgára videofelvételen kell elküldeni a darab eljátszásáról készült előadást.

— A hallgatók milyen mértékben tudnak alkalmazkodni ehhez az oktatási módszerhez?

— Ebben a félévben a diákjaim egyharmada elsőéves, és nehéz feladat megismerni őket. Feltérképeztem, milyenek a zongoraismereteik. Én zeneszerzőket, karmestereket és muzikológusokat tanítok zongorára. Ezeknek a hallgatóknak a felvételin nem kell vizsgázniuk zongorából, ezért van köztük teljesen kezdő, és van, aki valamilyen szinten már tud zongorázni. El lehet mondani, hogy a diákjaim több mint kilencven százaléka zeneiskolából érkezik, körülbelül ötven százalékuk számára a zongora volt a főhangszer, vagyis tizenkét éve zongoráznak. A másik ötven százalék is tanult hangszeren játszani, mellékhangszerként tanultak zongorán játszani.

— A távoktatás ebben az esetben lehetőséget ad arra, hogy követni tudja a diákok fejlődését?

— A diákok felmérése online rendszerben nagyon nehéz. Több mint egy hónapot vett igénybe, amíg mindenféle gyakorlattal és beszélgetéssel rá tudtam jönni, hogy ki milyen hosszú és nehéz darabok eljátszására lesz képes. Mivel a gyakorlat nagyon sok önállóságot követel meg, ebben a periódusban megpróbáltam úgy kiválasztani nekik a repertoárt, hogy boldoguljanak. Folyamatosan kérnek tanácsokat, ami nagyon jó dolog, a hangminőséget is próbálom javítani, ezek mindennap és minden helyzetben másak. Nagyon sok minden függ az internet minőségétől, az eszközök minőségétől stb.

— A fény gyorsabban terjed, mint a hang. Ez nem zavaró?

— A hang később érkezik, mint a kép. Megpróbáltunk többen egyszerre játszani egy darabot kamarazenekarként, de az nem működik. Tavasszal volt egy olyan feladatom, hogy karmestereket kísértem, az sem működik. A zene el volt késve a karmester mozdulatához képest. Nincs szinkronban a hang és a kép, és a minőség is változik. Az a szerencse, hogy zeneileg nem kezdők a tanítványaim. Vannak nagyon ügyesen felkészült, digitális eszközökben otthonosan mozgó diákok, több diáknak van digitális hangszere, amit összekötöttek a laptoppal, vásároltak egy nagyon jó mikrofont, ami a felvételekhez használatos, így a hang teljesen átszűrve jön hozzám, egyenesen bekapcsolva a számítógépbe. Az órák nagyon jó hangminőségben folynak, nem úgy, mint wifi használatával, amikor a mikrofon messze van a hangszórótól, ami miatt a hangminőség nem megfelelő. Vannak technikák, amikkel lehet javítani a hangminőséget. Az első hónapban kialakult a választott repertoár, heti rendszerességgel megpróbálom ellátni a tanácsaimmal a diákokat, a hangminőség függvényében, amit hallok és amit látok, meg tudom szűrni azt, hogy mit gondol és mit hall rosszul, mi az, amit esetleg rosszul gondol, s emiatt rosszul gyakorolt. A fizikai hibákat elég nehéz lemérni a távolságból, de próbálok rátapintani arra, hogy mi az a pont, ahol esetleg görcsösen tartja a kezét. A hallás, a gondolkodás és a fizikai megoldás egyszerre kell működjön.

— Mennyire lesz sikeres a félév?

— November végén a diákok a repertoár végén járnak, a decemberi program abból fog állni, hogy most már hangfelvételek felhasználásával fogjuk tartani az órákat. Ez a módszer májusban is sokat segített. Ez úgy működik, hogy felveszik a darabot — videofelvételt készítenek —, s azt elküldik nekem interneten; a felvett zongoradarab minősége sokkal jobb, mint az élő közvetítésé. Meghallgatom a darabokat, leírom, hogy mit kell változtatni, az órán pedig megtárgyaljuk, mi az, amin változtatni kell.

— A mostani hallgatók mennyire vannak hátrányos helyzetben azokhoz viszonyítva, akik normális körülmények között tanultak?

— Ez nem kérdés, borzasztó hátrányban vannak. Ezek a diákok felnőtt emberek, akik maguk döntötték el, hogy erre a szakra szeretnének jönni. Voltak, akik halasztást kértek, csak jövőre kezdik el az évfolyamot, a legtöbben viszont bevállalták ezt az oktatási módszert, mert tudják, hogy egy év leállással távolabb sodródnának a realitástól. Az órarendjük nagyon jó, az egyetem egy nagyon korszerű internetes felületet vásárolt meg egy informatikai cégtől. Vannak interaktív táblák, ahova be lehet szerkeszteni kottákat és szemléltető eszközöket. Minden kurzushoz hozzá lehet férni később is. A jelenlét továbbra is kötelező a kurzusokon és a laboratóriumi gyakorlatokon.

— Mernek kérdezni, segítséget kérni a hallgatók?

— Igen. Az elsőévesekkel még mindig ismerkedünk. Nekem nagy szerencsém az, hogy egyszemélyes óráim vannak. Sokat számít, hogy ebben az egy órában nem csak a darabról beszélünk, és azt elemezzük, hanem személyes dolgokról is szó esik. A beszélgetésekkel szeretném pótolni a személyes kapcsolat hiányát.

— Van-e ideje, vagy van-e rá igény, hogy segítsen a tanulásban a saját gyerekeinek?

— Lehet, hogy az én helyzetem speciális. Az órarendet az egyetem szeptember elején kérte el, a tanárok kérhetik, hogy mikor legyenek az óráik. Én minden órámat délelőttre kértem, hogy mire a gyermekeim hazajönnek az iskolából, és velük kell foglalkozni, fejezzem be a munkámat. Ehhez képest nálunk most három szobában megy az online oktatás. Én tanítok, a két fiam pedig külön-külön szobában tanul. A kicsi fiam harmadik osztályos, a nagy pedig hetedikes, feltűnően jól boldogulnak. Az a véleményem, hogy az online oktatás jobb, mint a semmi, és aki akar, a belső motivációval sokat el tud érni. A belső motiváció most sokkal erősebb kell hogy legyen, mint bármikor máskor. Délután rájuk nézek, próbálok segíteni nekik, de mindig elvégzik a feladataikat önállóan.

— Milyen szerepet kap ebben a folyamatban a férj, az apa?

— Ő a rendszergazda. Ő végzi a szereléseket. A fiúk számára nem egy nagy kihívás, mint ahogy az idősebb tanárok szembetalálták magukat vele, ők minden plusz feszültség és stressz nélkül boldogulnak. Nagyon ügyes a kisebbik fiú tanítónénije. A férje fotós-videós, a családban van az új technikák használata. Az online oktatás nálunk úgy indult, hogy már egy nappal előtte tartottunk egy főpróbát, és minden működött. Azok a szülők pedig, akiknek nem volt tapasztalatuk az eszközök használatában, elmentek a tanítónénihez, és megkapták a szükséges felkészítést.

— Mi a legnagyobb tanulsága ennek az időszaknak?

— Amint lehetséges, mindenképpen vissza kell állni a klasszikus oktatási formára. A jelenléti oktatásban a tanár át tudja adni az egész szakmához fűződő kapcsolatát. A diáknak mintát kell látnia. Én igyekszem átadni a tapasztalataimat, a tanácsaimat, próbálom hegyezni a fülét, felkelteni a figyelmét a diáknak, alakítani a gondolkodását, de az érzelméig nem tudok eljutni online. Nem tudom átadni a lelkesedésemet, és közben az én lelkesedésem is kopik. Egy dallam hatására nem észlelem az ő rezdülését, melynek hatására én is mindig kaptam egy töltetet. Az oda-vissza zene iránti szeretet meghal ebben a formában. Csak a kezeket látom, holott nagyon fontos az is, hogy mi csillan fel a szemben.

— A zenekedvelő közönség nem szokja meg az online koncerteket. El fognak-e még menni majd az élő koncertekre?

— A kettőt nem lehet összehasonlítani. Az online koncerteknek van egy kényelmes oldaluk. Sokan lelkesednek, hogy bármikor ott lehetnek szimbolikusan a világ nagy koncerttermeiben, és hallgathatják a világ legnagyobb zenekarait. A hangulatot nem lehet összehasonlítani. Mind a zenészeknek, mind a zeneszerető közönségnek hiányoznak az élő koncertek. Reméljük, eljön az idő, amikor újra megtelnek a hangversenytermek.

Elek György