A bábupolitizálás megerősítése

Annyit látunk, hogy az utóbbi években nagyon megváltozott a kampányszokás — ha nevezhetem így —, nem csak annyiból áll, hogy a pártok jelöltjei bírálják az éppen hatalmon lévőket, és vég nélkül sorolják a maguk ígéreteit, hogy mennyi minden megváltoztatására vannak ők felkészülve, hanem sokan olyan változásokat ígérnek, amilyenekkel addigi pályafutásuk során teljesen szemben álltak. Egy pártok képviselőiből álló parlamentben vagy akár megyei vagy helyi tanácsban a képviselők pártérdekeket képviselnek, az egyéni véleménynek kevés ereje van. A legelgondolkodtatóbb az: mennyire hihető egy olyan jelöltnek a szava — ígérete —, aki korábban olyan pártnak volt a tagja, melynek ideológiája szöges ellentétben állt azon párt ideológiájával, melynek színeiben most próbálkozik? Az emberek ma már akarva-akaratlan azt is látják, hogy mi történik a nagyvilágban. Látják, hogy a politika célja nem az, hogy szebbé-jobbá tegye a világot, hanem a politikusok is gazdasági tőkeérdekeltségek előretolt helyőrei. Manapság egyre gyakrabban felvetődik a kérdés: kik irányítják az Európai Uniót? Tény az, hogy nem az Európai Parlament és nem is az Európai Bizottság, hiszen ezek tagjai könnyen tetten érhetők, amikor egy-egy nyilatkozatukban beszélnek valamiről, majd néhány nap múlva annak teljesen az ellenkezőjét nyilatkozzák. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy kevés olyan politikus van, aki nem támadható, valamivel nem lehet a sarokba szorítani, könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy vagy beállnak a sorba, vagy félreállnak. 

Mivel magyarázható, hogy szinte szünet nélkülivé vált a választási kampány? Egyesek szerint amiatt, hogy a politikusok folyamatosan bizonyítsák rátermettségüket, mandátumuk lejárta előtt ne újabb ígéretekkel kampányoljanak, hanem az elért eredményekkel. Mások szerint amiatt kell már a választások másnapján elkezdeni a kampányt, hogy kialakuljon egy olyan helyzet, melyben meg lehet tenni a lépéseket az előrehozott választásokra, így nem kell négy évet várni a hatalomváltásra. 

Említettem, hogy a politikusok is gazdasági tőkeérdekeltségek előretolt helyőrei. Mondhatja bárki: rendben van, de ezeket a politikusokat megválasztják. Hosszú lenne felsorolni, hány olyan módszer van a választók befolyásolására, amiről a választópolgároknak nincs elképzelésük sem. El tudja valaki képzelni, miért hiszi egy magyar ember, hogy az ő érdekeit egy román párt egy magyar érdekvédelemre épülő pártnál is jobban tudja képviselni? Hogyan élik meg az egyszerű emberek a most már véget nem érő választási kampányokat? Csodálkozva. Annyit mindenki tud, hogy a választásokra ajánlott elmenni — hogy miért, arra is végtelen a magyarázat —, de nem kötelező. Ezzel a joggal többen élnek, mint nem. A választók többsége nem sokat tud azokról, akikre szavazni lehet. Egyre több az olyan jelölt, aki semmi kiemelkedőt nem tud felmutatni eddigi életének megvalósításaiból, a világ megváltására viszont alkalmasnak tartja magát. 

Az egyszerű emberek szempontjából nem az a fontos, hogy egyik vagy másik párt milyen ideológiák szerint működik, mivel ideológiák alapján működő pártok már nincsenek. Őket csak az érdekli, hogy megtörténnek-e azok az amúgy apró lépések, melyek hatással vannak az életükre, kielégítik az igényeiket. A politikusokat mozgató erők ezt jól tudják. Ezért szorítják ki a politikából a képzett embereket, és tovább szervezik a bábupolitizálást.

Elek György