A 100 éves Ferenczy Lajost köszöntötték

Ferenczy Lajos 1921. augusztus 1-jén született Lázáriban. Akik ismerik, tudják, hogy Lajos bácsi csupaszív, segítőkész, és nyugdíjba vonulása után is kiváló szakemberként tekintenek rá, kisujjában van a villanyszerelő szakma. Az élet számtalan kihívás elé állította már, olyan nehézségeket kellett legyőznie, amelyek elől sokan meghátráltak volna, de ő példásan helytállt. Azon kevés emberek közé tartozik, akik megélték a történelem számos fordulópontját. 1942 októberében kezdődött életének egyik legnehezebb fejezete: a szatmárnémeti utászzászlóaljhoz sorozták be katonának, 1943 januárjában pedig a 2. Magyar Hadsereg harmadik hadtestjének tagjaként az orosz frontra, a számtalan életet követelő Don-kanyarhoz vezényelték. Bár túlélte a borzalmakat, újabb megpróbáltatás várt rá: 1944 decemberében orosz fogságba esett. 1948 karácsonyáig hadifogoly volt, szénbányában dolgozott, embertelen körülmények között.
Hazatérése után Kakszentmártonban telepedett le. Harmincnyolc évig dolgozott villanyszerelőként, munkáját példás szorgalommal, odaadóan és szakértelemmel végezte. Családot alapított, feleségével három gyermeket neveltek fel. Sajnos már csak egy leánya van életben, a sors azonban sok unokával és dédunokával kárpótolta, örvendeztette meg, akikért a mai napig rendkívül hálás, és akiket határtalanul szeret.
Lajos bácsi jelenleg a szatmárnémeti Szent Antal Klinika idősotthonában él. Az idősotthon gondozói és bentlakói nap mint nap csodálattal hallgatják gazdag életútjának történéseit. 100. születésnapja alkalmából szerető családja és az idősotthon munkatársai összefogva, nagy titokban szervezett ünnepséggel köszöntötték, amit az ünnepelt a meglepetés örömkönnyeivel fogadott. A rendezvény igencsak jó hangulatban zajlott, a résztvevők énekkel, tortával és köszöntőkkel kedveskedtek a még mindig életvidám ünnepeltnek. A hosszú évek élettapasztalatát Lajos bácsi egy korábbi beszélgetés során így foglalta össze: „Úgy érzem, hogy az ember számára a legártalmasabb, ha nem talál magának elfoglaltságot, és nem találja meg — bármilyen körülmények között — az élet apró örömeit.”
Lajos bácsi sorsa bizonyítja, hogy az ember akár a legnagyobb nehézséget is le tudja küzdeni. Magatartása és az élethez való viszonyulása mindannyiunk számára példaértékű lehet, legyen szó bármilyen akadályról.

Kallós András