45 éve élvezhetik kicsik és nagyok a Magyar népmeséket

Talán nincs is olyan ember a magyar nyelvterületen (és nem csak), akinek meghallva akárcsak egy-két akkordot a Kaláka jól ismert zenéjéből ne jutna eszébe a magyaros motívumokat kifütyülő kismadár, az összetéveszthetetlenül megrajzolt figurák, az örök tanulságokat mesélő történetek — s mindez függetlenül attól, hogy az illető hány éves, hiszen a megunhatatlan Magyar népmesék lelket, gondolatokat üdítő részei felnőtt fejjel is éppoly élvezetesek, mint gyermekkorban.
A kisjubileum alkalmából az Újságmúzeum közölt egy csokorra való érdekességet, kevésbé köztudott tényt a nagyszerű, 100 részes rajzfilmsorozatról.

A mese ötlete Mikulás Ferencé. Tizenhat éves volt, mikor részt vett az 1956-os forradalomban, ezért 1957 tavaszán kirúgták a középiskolából. Segédmunkásként dolgozott, később földmérőként. Kiskorától imádta a költészetet és a meséket, a népi világot, no meg a filmeket — ebből gyúrta aztán össze nekünk a kecskeméti műhelyével a Magyar Népmesék sorozatot. Nem mellesleg a mesék grafikai megvalósításában központi szerepet kapott annak a tájegységnek a jellegzetes motívumkincse, ahonnan a mese felhasznált változata származik. A kalotaszegi, székely, palóc, matyó, dunántúli stb. népművészetre jellemző varrottasokról, szőttesekről, szűrökről, fafaragásokról, festett bútorokról származó minták a háttérelemeket, tárgyi világot, enteriőröket díszítő textúrákban jelennek meg, és az adott tájegység sajátos népi viselete a figurák öltözékében is visszaköszön.
Mikulás Ferenc szerencsére ma is él, 82 éves.

A készítők kezdetben vérbeli mesemondókat akartak alkalmazni, meg is tették, de idővel rájöttek, azok hiába hitelesek, a színészek jobb előadók. Volt mesélő Bánhidi László, Tolnay Klári, Avar István és Molnár Piroska is, de aztán Szabó Gyula összenőtt a sorozattal. 1977-ben a debütáló évadban csak két mesét mondott a tizenháromból, 1978-ban nyolc alkalommal volt mesélő, a maradék négynél pedig Molnár Piroska, de utána egészen 2011-ig csak Szabó Gyulát hallhatták a gyerekek.

A rajzfilm rendezője Jankovics Marcell volt. Az ő családját is kikezdte a politika, az édesapját 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták és életfogytiglani kényszermunkára ítélték, a családját pedig – így az akkor tízéves Jankovics Marcellt is – kitelepítették. Az apát 1956-ban, a forradalom ideje alatt kiszabadították, de a családi háttér miatt Jankovics egy ideig – Mikulás Ferenchez hasonlóan – csak segédmunkásként dolgozhatott. Később a kecskeméti műhelyben aztán együtt álmodták meg és készítették el a csodás mesét. A Magyar népmesék eredeti célkitűzése, hogy megőrződjön és a fiatal nemzedék számára közérthető, mégis hiteles módon elérhetővé váljon a néphagyomány szellemi kincse. A sorozat készítése során végig fontos szempont volt, hogy eredeti népmeséket és ne feldolgozásokat használják fel. Az autentikus mesék kiválasztásában a Magyar Tudományos Akadémia néprajzkutató csoportja működött közre, akik eredeti gyűjtésekből dolgoztak. A hagyományos folklórmintázatok tervezéséhez Malonyai Dezső A magyar nép művészete (1907–1922) című ötkötetes gyűjteményét használták forrásként. Jankovics Marcell tavaly májusban hunyt el, 79 éves korában.

A Magyar népmesék első epizódját 1977-ben adta le a Magyar Televízió (A só címmel), az utolsót, a századikat pedig 2011-ben (Mátyás király arany szőrű báránya). Generációk nőttek fel rajta és generációk érezték úgy, hogy a mesék nekik szólnak.

A sorozat klföldön is hatalmas sikernek örvendett, az Egyesült Államokban, Kínában, az arab országokban és Ausztráliában is vetítették a részeket. Sőt, még a Vatikán is megvette a jogokat. A készítők az elején tartottak a külföldi fogadtatástól, ám nem kellett csalódniuk. Számtalan rangos animációs filmszemlén tarolt a Magyar népmesék. Kínában azért volt annyira népszerű, mert az erős képi motívumok közel állnak a keletiekhez. Japánban még maga a császár is megnézte az epizódokat.

Ahogy Szabó Gyula hangja összenőtt a mesével, úgy a Kaláka együttes zenéje is tökéletes hangulatot adott az epizódoknak. Az 1969-ben alapított zenekar szerencsére még ma is aktív.

A finom erotikus utalások – a népmeséknél általában megjelennek – az arab országokban nem, Romániában ellenben kiverték a biztosítékot. 2009-ben az ottani médiatanács figyelmeztette A bíró okos lánya című részt leadó tévécsatornát, mert szerintük csak este tíz után szabadott volna vetíteni az epizódot. A mesében szereplő lányt ugyanis szinte végig csupaszon ábrázolták a rajzolók.