32 éves az újraegyesített Németország — ma van a Német Egység Napja

A második világháborút elvesztő Németországot a győztes antifasiszta koalíció négy megszállási övezetre osztotta, a főváros, Berlin fölött a fennhatóságot az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország együttesen gyakorolta.
Az egykori szövetségesek viszonya gyorsan megromlott, a közös négyhatalmi közigazgatás felbomlott. 1948. június 20-án a francia, angol és amerikai megszállási övezetekből létrejött Trizóniában valutareformot hajtottak végre — a  márka bevezetését a Szovjetunió a potsdami egyezmény megsértéseként értelmezte, és majdnem egy évig blokád alá vette Nyugat-Berlint.
A nyugati zónákból megalakult Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) alaptörvényét 1949. május 23-án hirdették ki, négy hónappal később, október 7-én a szovjet megszállási zónában létrejött a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), ezzel véglegessé vált Németország megosztottsága.
Az NDK hatóságai 1961. augusztus 13-án fal építésébe kezdtek a Berlin két zónáját elválasztó határon, amelyen addig másfél millió ember menekült Nyugatra, a fal a Kelet és Nyugat közötti területi és ideológiai megosztottság szimbóluma lett.

A két német állam sokáig merev elkülönültségben élt, mindkét államszervezet vezetői magukat tekintették a német nép egyedüli törvényes képviselőjének. Az NSZK odáig ment, hogy a Hallstein-doktrína értelmében megszakította diplomáciai kapcsolatait azokkal az államokkal, amelyek elismerték az NDK-t.
A kapcsolatok csak 1969-től javultak, amikor a szociáldemokrata nyugatnémet kancellár, Willy Brandt meghirdette az „új keleti politikát”. Brandt 1970-ben találkozott az NDK vezetőivel, 1972. december 21-én aláírták a két német állam viszonyát normalizáló szerződést, és 1973-ban az NDK-t és az NSZK-t együtt vették fel az ENSZ-be.

A berlini fallal egy lélektani gát is leomlott

A kelet-európai átalakulások idején, 1989 nyarától az NDK keményvonalas kommunista rendszere is repedezni kezdett. Megugrott az országot elhagyni akarók száma, akik előtt a szeptemberi magyar határnyitás szélesre tárta a kapukat. Őszre az NDK-ban mindennapossá váltak, idővel százezresre duzzadtak a tüntetések, amelyeken a tömeg a reformokkal együtt a német egység megvalósítását is követelni kezdte.
Az állampárt, a Német Szocialista Egységpárt vezetése október 18-án leváltotta az addig mindenható pártfőtitkár-államfő Erich Honeckert, nem sokkal később az egész vezetésnek távoznia kellett. November 9-én megnyitották a nyugatnémet határt és a berlini fal határátkelőhelyeit — a fallal egy lélektani gát is leomlott.

A világpolitika egyik legfontosabb kérdése ezután a német egység lett. Az áttörés 1989 decemberében, George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet vezető máltai csúcstalálkozóján történt meg, melyet a hidegháborús korszak lezárásaként tartanak számon.
A két német állam között is megindult a legfelső szintű egyeztetés, nyilvánosságra hozták az egyesüléssel kapcsolatos terveket. 1990. július 1-jén hatályba lépett a két német állam közötti szerződés, amely jogi keretbe foglalta a pénzügyi, gazdasági és szociális uniót.
Az NDK-ban a nyugatnémet márka lett a törvényes fizetőeszköz, ezzel egyidejűleg megszűnt minden ellenőrzés a két német állam belső határán, illetve az NDK és Nyugat-Berlin közötti határátkelőhelyeken. Az egyeztetés, a szabályozás a postai szolgáltatásoktól a kereskedelemig, az építőipartól a közös hadsereg felállításáig az élet minden területére kiterjedt.
Ezután került napirendre a két német állam politikai és közigazgatási egyesüléséről szóló második államszerződés ügye, azaz az NDK csatlakozása az NSZK alkotmányához és az 1952-ben megszüntetett öt tartomány (Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Brandenburg, Szász-Anhalt, Türingia, Szászország) visszaállítása.

Egyesítés vagy újraegyesítés?

1990 nyarán a helyzet Kelet-Németországban kiéleződött, a márka bevezetése után a gazdaság az összeomlás szélére került, és ezzel párhuzamosan NDK-polgárok százezrei költöztek tovább Nyugatra. Az terjedt el, hogy a Stasi (Állambiztonsági Minisztérium), a hadsereg és a néprendőrség puccsot készül végrehajtani. Az NDK miniszterelnöke attól tartva, hogy az ország káoszba süllyedhet, támadásba lendült, és augusztus 3-án egyedül javasolta az NDK csatlakozásának előrehozását október 14-re, az első össznémet szövetségi választásokhoz hasonlóan. Ezután mindkét német kormány küldöttsége tárgyalt az egyesülési szerződésről. Ezzel párhuzamosan folytak a két német állam és a négy győztes nagyhatalom közötti tárgyalások — a két német állam a Németország II. világháborút követő felosztásában szerepet játszó egykori megszálló hatalmakkal (Nagy-Britannia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió) is aláírt egy szerződést („kettő plusz négy” szerződés, Zwei-plus-Vier-Vertrag), amely garantálta az új állam függetlenségét. Az újraegyesített Németország tagja maradt az Európai Közösségnek (a későbbi Európai Unió), illetve a NATO-nak. 
Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Moszkvában Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel megállapodott abban, hogy a német egység megvalósulásával egyidejűleg a Szovjetunió elismeri a leendő egységes Németország teljes és korlátlan szuverenitását, azaz nem ellenzi NATO-tagságát, a Szovjetunió pedig 1994 végéig minden katonáját kivonja az NDK területéről. 
A népi kamara (Volkskammer) felei drámai ülésen aztán október 3-án állapodtak meg a csatlakozás időpontjaként – ez volt az első lehetséges időpont a tárgyalások lezárása után.

Még ma is folyik a vita arról, hogy az 1990-ben Németországot egyesítették vagy újraegyesítették. Egyesek szerint az „egyesítés” kifejezés 1871-re vonatkozik, amikor kikiáltották a Német Birodalom létrejöttét. Mások viszont azzal érvelnek, hogy 1990-ben létrejött Németország története során korábban nem létezett ebben a formájában, így a két német állam egyesítéséről van szó. Politikai és diplomáciai okokból a nyugatnémet politikusok gondosan elkerülték az „újraegyesítés” szó használatát az események alatt, amikre a németek gyakran Wende („változás”) néven hivatkoznak. Általában a deutsche Einheit („német egység”) kifejezést használják; erre javította ki Hans-Dietrich Genscher a nemzetközi újságírókat, amikor az „újraegyesítésről” kérdezték 1990-ben.
Jogi szempontból a nyugati állam annektálta az NDK-t, így az egyesült német állam gyakorlatilag megegyezik az NSZK-val: hivatalos neve ugyanúgy Bundesrepublik Deutschland, jelképei, jellegzetességei is nagyrészt az egykori Nyugat-Németországéval egyeznek. A főváros ugyan Berlin lett, de volt egy tízéves átmeneti időszak, amíg a kormányzat székhelye az addigi nyugatnémet főváros, Bonn maradt. Ennek ellenére az NSZK elnevezés 1990 óta nem használatos, a megkülönböztető jelzők értelmüket vesztették

Hírszerkesztő