110 éve született az utolsó magyar trónörökös, Habsburg Ottó

Habsburg Ottó 1912-ben, Reichenauban született IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar király, valamint Zita Bourbon-Pármai hercegnő legidősebb gyermekeként. A család Ausztriából való száműzetését és vagyonának elkobzását követően különböző országokban élt, így Ottó lakott többek között a Portugáliához tartozó Madeira szigetén, Spanyolországban, Belgiumban, az Egyesült Államokban és Franciaországban is. 
A középiskolát Spanyolországban, egyetemi tanulmányait Belgiumban, a Leuveni Egyetemen végezte, ahol 1935-ben doktori címet szerzett a politika és társadalomtudományok területén. Ezenfelül kiválóan beszélt német, magyar, francia, angol, spanyol, portugál, horvát és olasz nyelven — összetéveszthetetlen raccsolása pedig mondhatni védjegyévé vált.

Habsburg Ottó 1951-ben Szász-Meiningeni Regina hercegnővel kötött házasságot, és a családnak összesen 7 gyermeke – Habsburg Andrea, Mónika, Michaela, Gabriella, Walburga, Károly és György – született. 
Az utolsó magyar trónörököst szülei és tanárai gyermekkorától az uralkodásra nevelték, és Ottó még a Habsburg-dinasztia legnagyobb kritikusai szerint is kimondottan alkalmas lett volna erre a királyi trónra. 
„Ottó az utolsó császár, Károly legidősebb fia volt, akiből, méretes közhellyel élve, valószínűleg a Habsburgok legjobb uralkodója lehetett volna. Ottó kiválóságát azonban elsősorban nem annak köszönhette, hogy Habsburg, hanem hogy elkötelezett híve volt az európai békének és a katolikus egyháznak, valamint számtalan ügyet felkarolt az Európai Parlament tagjaként” – méltatja az utolsó Habsburg trónörököst Martyn Rady, a Londoni Egyetem Szláv és Kelet-Európai Tanulmányok Intézetének emeritus professzora.  

A száműzetés éveit követően Habsburg Ottó Ausztriába csupán 1966-ban, míg Magyarországra 1987-ben térhetett vissza, 1979-től azonban európai parlamenti képviselőként húsz éven át egyre növekvő tekintéllyel harcolt a számára fontos ügyekért. A rendszerváltás után legfőbb célkitűzése a posztkommunista országok – köztük Magyarország – támogatása és gazdasági felzárkóztatása lett. Közel hetven évvel apja, IV. Károly halála után, a királyi palota helyett az Európai Parlament tagjaként képviselhette Magyarország érdekeit.

Amikor 1990 májusában egy újságíró megkérdezte az egykori trónörököst, hogy nem éreze keserűséget amiatt, hogy soha nem lehetett belőle király, Ottó így válaszolt: „Istennek hála, európai parlamenti képviselő vagyok”. 
Közel 20 esztendős parlamenti képviselősége során Habsburg Ottó tevékeny szerepet vállalt a vasfüggöny lebontásában és annak tudatosításában, hogy az európai integráció csak a kontinens keleti államainak csatlakozásával lehet teljes. Óriási történelmi, politikai tapasztalata által jól érzékelte a világpolitikai folyamatokat és a nemzeti politikák sajátosságait.

1989-ben a kommunista rendszer széthullását eredményező utolsó meghatározó eseményeként is emlegetett Páneurópai Piknik fővédnökeként része volt az osztrák-magyar határon a vasfüggöny átvágásában, amit közel 700 kelet-német használt ki nyugatra való meneküléséhez. A Habsburg családot a helyszínen Walburga képviselte ugyan, ám Erich Honecker az NDK államtanácsának elnöke, aki nem értett egyet az eseményekkel, a Daily Mirror egyik interjújában Habsburg Ottót nevezte meg felelősnek az NDK-ból történő tömeges kivándorlásért.

Életének 99. évében a bajorországi Pöckingben hunyt el, szívét – végakaratának eleget téve – a Pannonhalmi Bencés Főapátság kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Hírszerkesztő/Habsburg Ottó Alapítvány